Hasonlóan a két évvel ezelőtti szezonzáróhoz, a tabellát elnézve most sem volt már tétje az utolsó találkozónknak. Akkor a kieső MTK három góllal nyert ellenünk, most pedig a Felcsút reménykedett hasonlóban, hiszen küzdött még a dobogóért. A sok hiányzónk ellenére is a lehető legerősebb kezdőt küldte pályára Blagojevics, aki előzetesen úgy nyilatkozott, ha nagy motivációt nem is vár játékosaitól, de fegyelmezett játékot mindenképpen.
Ha már a két évvel ezelőtti MTK elleni mérkőzéshez viszonyítok, érdekes megnézni, hány játékosunk maradt az akkori csapatból: Dzsudzsák, Baranyai és Bódi. Ha nem csak a kezdőcsapatokat, hanem a teljes keretet nézem, akkor Ferenczi, Kusnyír és Bárány. Ebből is látható, mekkora változáson esett át a Loki. Az ebben az évben megszokott kezdőhöz képest Ferenczi és Lagator eltiltás, Bárány és Dreskovic kisebb sérülés miatt nem játszhatott, de eltiltás miatt Loncarra és Szécsire sem számíthatott a stáb (nem beszélve a Kusnyír-Thor-Pellumbi hármasról). A kezdőnk a tétnélküliség és hiányzók ellenére erősnek tűnt, Domingues, Dzsudzsák, Bódi és Vajda négyese reméltük szállít majd gólt, a középpályán Szuhodovszki és Ojediran kezdett, a védelemben viszont Megyeri előtt a Manrique, Tuboly, Romanchuk, Baranyai négyessel álltunk fel, ami azért már veszélyesnek tűnt. A kispadon örömmel láttam, hogy egytől egyig a kis Loki játékosai szerepelnek.
A vezetést jelentő kapott gólt a 10. percben mégsem a védelmünk hozta össze, hanem Rúsz Márton játékvezető, aki a közelről (2-3 méter) Dzsudzsák kezére pattanó lövést ítélte meg büntetőnek. Bogár Gergő pedig hiába hívta ki a játékvezetőt, nézze már meg, mert szerinte ez nem büntető (közelről jött, Dzsudzsák a mellkasa előtt tartotta a kezét), Rúsz makacssága tizenegyest, az pedig gólt eredményezett. Nézzünk csak egy összehasonlítást, mire nem kaptunk tizenegyest egy hete (10-15 méteres lövés, a Fehérvár játékosa kinn hagyja a kezét) és mire kaptunk most. KÖSZI MLSZ!
Dzsudzsák kezezése = tizenegyes a PAFC-nak.
Csongvai kezezése = mehet tovább, nincs itt semmi látnivaló.
Ha ennyi alapján nem lett volna nyilvánvaló, hogy itt ma a PAFC megkapja a hazai pályát, akkor tekerjük 15 perccel későbbre az eseményeket. Egy elég lesgyanús indítás után (bár tíz perccel később láttunk vonalazást, de egyik vonal sem volt egyenes…) Komáromi lépett ki két védő mellett, Manrique és Komáromi lábai pedig összeértek, és hiába nem volt gólhelyzet, és volt ott mellette Romanchuk is, Rúsz azonnal a pirosat mutatta fel a védőnknek. Sok percnyi videózás után ismét maradt a pályán meghozott ítélet, a szabadrúgást pedig konkrétan a tizenhatos vonaláról (!) végezte el a hazai csapat. Az a lövés még nem talált kaput, 10 perccel később Komáromié már igen, hiába igyekezett a lövésbe belevetődni Romanchuk és Tuboly is, Megyeri tehetetlen volt. 2-0.
A DVSC nem sokat mutatott támadásban, a kiállítás után pedig pláne nem volt elvárható, hogy ebből még bármi jó dolog kisüljön, Blagojevics kezében nem volt sok taktikai lehetőség, és cserélni sem akart még. 2-0 után a PAFC sem erőltette meg magát, bár egy közeli fejesnél figyelnie kellett Megyerinek. Aztán a négy perces ráadás végén a semmiből váratlanul szépítettünk egy gyönyörű góllal. Szuhodovszki nézett fel és tökéletesen csavarta át a labdát a hosszú oldalon érkező Bódi lábára, aki kapásból helyezte azt a kapuba, ezzel életben tartva a csapat reményét: legalább tisztességes helytállásban bízhattunk, hiába szólt minden ellenünk.
A második játékrészben viszont nem sok minden változott, a Felcsút támadt, mi pedig nem tudtunk támadásban felmutatni túl sok mindent. Nagy Zsolt a 49. percben gólt szerzett, majd Megyeri bravúrsorozatot láthattunk, meg egy les miatt meg nem adott Felcsút gólt is, illetve legalább 3-4-szer elmaradt sárgát, elég keményen játszottak a felcsúti játékosok, Plsek pl. elég narancssárgásan taposta meg Ojediran bokáját, második sárgával Komáromi és Colley is mehetett volna zuhanyozni egy átlagos játéknapon. De ez nem volt átlagos játéknap, itt ma minden a Felcsútnak kedvezett, hiszen a „túloldalon” a Diósgyőr ellen a Fehérvár bosszankodhatott nálunk is jobban, két gólját is elvette a VAR milliméteres lesek miatt.
A 3-1 tudatában a 70. perctől szép sorban becserélgettük a fiataljainkat, aminek annak ellenére is örültem, hogy mezőnyben várható volt, hogy az emberhátrány miatt nem tudnak majd sokat mutatni. Hornyák, Batai, Cibla és Gellén a mezőnybe, Erdélyi a kapuba állt be. Batait többször csak szabálytalanul tudták szerelni, Erdélyi pedig kétszer is hatalmasat védett, de egy Gellénen megpattanó labda így is behullott a kapujába. Végeredmény: 4-1.
Bár könnyű lenne mindent a bíróra fogni, valljuk be, hogy a kiállításig sem sokat nyújtottunk támadásban, a felcsúti játékosokon ellenben érződött, hogy nagyon tepernek a dobogóért. Az, hogy végül ez odáig fajult, hogy szó szerint lefociztak minket és csúnya vége lett a meccsnek, abban azért sokat számított a befújt büntető, majd a kiállítás – nem beszélve a fél csapatnyi hiányzónkról, ami miatt a védelmünk elég b kategóriás volt. Az ötödik hely már biztosított volt, úgyhogy ha valamikor, akkor most „belefért” egy ilyen eseménysorozat. Viszont ennek tükrében a mai meccsen NINCS meccs legjobbja szavazás, és hiába kapott 3 gólt, engedelmetekkel a meccs legjobbjának Megyerit választom a hatalmas védései miatt.
Ezt a meccset hamar el kell felejteni – szerencsére ez nekünk sokkal könnyebb lesz mint mondjuk a Fehérvárnak, akik végül nem tudtak érvényes találatot szerezni a DVTK ellen, így lecsúsztak a dobogóról. A bajnokság első öt helyezettjének végeredménye: 1. Ferencváros, 2. Paks, 3. Felcsút, 4, Fehérvár, 5. DVSC.
Az idénynek vége, de a blogon azért még igyekszünk méltóképp lezárni, lesz még pár cikkünk, LokiZóna adásunk. A csapatnak viszont most kezdődhet a pihenő, nekünk pedig a kellemes-kellemetlen elmélkedés: vajon kiket láttunk utoljára a DVSC mezben? Fog-e változni a DVSC stábja? Kik és milyen pozícióba érkezhetnek majd nyáron? Lesz időnk ezen morfondírozni, július 27-28-án rendezik a 2024/25-ös idény 1. fordulóját, azaz a következő 9 hétvégén NB I nélkül maradunk. Lesz helyette még előtte egy záróforduló az NB II-ben, ami könnyen lehet, hogy dönteni fog róla, ki jut fel a Nyíregyháza mellett; aztán június nyolcadikán végre ismét a Nagyerdei Stadionban játszik majd a magyar válogatott, június közepén pedig az EB-n szurkolhatunk majd a nemzeti tizenegynek.
Bárhogy is alakult a mai meccs és ez az idény, bárhogy is értékeljük majd a szezonunkat, mivel mással búcsúzhatnék, mint azzal, hogy MINDÖRÖKKÉ, HAJRÁ DEBRECEN!
