Köszönhetően annak, hogy a szenzációs második félidőkkel (persze az öngólokat leszámítva) sem tudtunk a IX. kerületből, illetve Zalaegerszegről három ponttal távozni, a Haladás ellen kell kivívni a dobogós helyezést. Ehhez azonban már nem elég a győzelem, az is kell, hogy az FTC, a velünk egy időben rendezett meccsén pontokat veszítsen a Pápa ellen.
Ami minket illet, nem panaszkodhatunk az ellenfelet illetően, mert bár Aczél Zoli ügyesen terelgeti a szombathelyieket, azért idegenben akadnak furcsa eredményeik és csinálnak összevisszaságokat – ahogy Bódi Ádám fogalmazott a vele minap készült, és a blogra várhatóan kedden kikerülő interjúban. Tőlünk talán csak ők vártak tovább egy idegenbeli sikerre, ami össze is jött két hete a Hidegkutiban, így igazából itt már akár lazsálhatnak is. Ebben a fordulóban a Lokitól könnyebb dolga talán éppen a Ferencvárosnak van, Véber Gyuri és bandája elég érdekes sormintába rendezte össze azt a három-három győzelmet, döntetlent és hét vereséget, amire futotta. A lényeg, hogy mi nyerjünk, a Fradi pedig NE nyerjen! Utóbbi eléréséhez kívánunk a sárga-feketéknek erőt, egészséget, valamint szűnni nem akaró kitartást és elszántságot mind a 90 percre!
A Vas megyeiek egyébként elég foghíjasan lépnek majd pályára az Oláh Gabin. Nem arra gondolok, hogy nyolc vagy kilenc emberrel, nem is arra, hogy pont egy meccsel a szezon vége előtt rendezte le őket a csapat fogorvosa, hanem hogy edzőjük – állítólag – 9, azaz kilenc játékosát kénytelen nélkülözni. Ők pedig betűrendben: Devecseri Szilárd, Kenesei Krisztián, Korolovszky Gábor, Kovács István, Molnár Balázs, Nagy II. Gábor, Rajos Gábor, Simon Ádám, Tóth Péter. Érdekesség, hogy emiatt a Hali várhatóan újoncot avat majd az U20-as válogatott bal oldali védő Farkas Márk személyében.
Kézenfekvő lenne, hogy a tűzkeresztségen ma áteső fiatal védő oldalán rohamozzunk, ám ott lesz a jó öreg Halmosi is, aki ezt bizonyára nem fogja hagyni csak úgy. A csapatban ugyan nem fog játszani Kenesei, aki a gárda esze, és a gólgyártásból, valamint az előkészítésből is alaposan kivette a részét, ám pályára lép majd Iszlai például, aki életben tartotta dobogós reményeinket múlt héten az FTC ellen, vagy Oross, aki mesterhármast ért el a Vasas ellen.
Valószínűleg kontrára fognak játszani, nekünk pedig már a legelején ki kell mutatnunk a fogunk fehérjét, lehetőleg vicsorgással, mint inkább egy kacér mosollyal. Nem kerékkötők a vendég játékosok, de ma egyszerűen nem végezhetünk egy 3-0-nál gyengébb eredménnyel!
Akik pedig lezúzzák a dunántúliakat:
Czvitkovicsot tartom olyan sportembernek, aki négy ilyen szép debreceni év után meg akarja adni a búcsúmeccs módját is – még ha nincs is nyíltan kimondva, eléggé a levegőben van a távozása -, és beoltja a többieket egy fölényes diadalra. A motivációval ezúttal nem lehet probléma, nemcsak a tét miatt, de a srácok utóbbi időben tapasztalható hozzáállása okán sem. Szakályt hónapok óta nem láttam úgy lelkesedni, mint múlt héten a ZTE ellen, Bódival mióta a világra jött, nem volt ilyen gond, Ramos lassan magára öltheti a „hondurasi Anderson” becenevet (csak saját kapu előtt ne ő fejeljen), Coulibaly meg utolsó 10 meccsén 8 gólt virított, ami magáért beszél (még ha Csank csapata ellen ki is hagyta azt a 3 pontos ziccert). De az amúgy is csak azért volt, hogy izgalmas legyen az idény vége. Tuti. Bízunk benne, hogy ma senkire nem jön rá az öngólkényszer és kitömjük a Haladást!
Párharc
Simac – Oross
Német állampolgárságú légiósunk az egész idény során kifogástalan teljesítményt nyújtott, és bár nincs kétségünk afelől, hogy ez ma is így lesz, Oross Marcin jó lesz rajta tartania a szemét. A győri születésű csatár ugyanis az utóbbi időben egész jó formában futballozik, ráadásul fizikai adottságai is olyanok (188 cm, 90 kg), amelyek állandó őrzést követelnek meg. Ehhez jön még, hogy a támadó ma minden bizonnyal 120%-on próbálja majd megkeseríteni védelmünk életét, hiszen június 30-án lejár a szerződése, tétmeccsen pedig ez az utolsó alkalma bizonyítani érdemességét a hosszabbításra.
Hajrá, Loki!
