Selim Bouadla. Nyáron még csak egy név volt. Egy név a sok közül. A szokásos „kukázás” során jutott el hozzánk, de már az első edzésén, illetve meccsén látszott, hogy ő nem a kukákban található szemét egyik eleme, hanem egy valóságos kincs. Egy kincs, amely után mindenki vágyakozik. Akarják, küzdenek érte, de csak egyvalakié lehet, és ezek pedig mi voltunk. Megszereztük, és most csodáljuk.
Nem gondoltuk volna, hogy ő lesz az év igazolása, ezt persze az egész mezőnyt figyelembe véve értjük. Ilyen meghatározó – főleg a középpályás játékot, illetve annak sebességét – játékost senki sem igazolt. Mégis így lett, ehhez nemcsak futballtudása járult hozzá, persze ez elengedhetetlen, hanem a játék iránti alázata és hozzáállása, valamint személyisége. Erről ő maga beszélt bővebben a hivatalos honlapnak adott interjújában. A pályára kivitt énje mindenki számára példaértékű, nem ismer elveszett labdát, amennyiben őt szerelik, azonnal visszatámad, és addig üldözi ellenfelét, amíg újra meg nem szerzi a játékszert. Ez az, ami miatt hamar a szurkolók kedvencévé vált, ez az, ami minket is lenyűgöz.
Neki is kellett egy kis idő, amíg megszokta az itteni környezetet, hiszen mégiscsak Franciaországból jött, egy teljesen másik futballkultúrából. Az is csak előnyére vált, hogy a beilleszkedési idő nem volt hosszú, ennek bizonyítéka, hogy már a második fordulóban kezdett. Az első hónapokban a pályán látszott, hogy teljesen ismeretlen számára a közeg, nem tudott összeszokni a társakkal. Az akarattal nem volt gond, de sok indítása és passza rossz helyre ment, a szögletek és szabadrúgások nem igazán sikerültek, de őt alibizni nem láthattuk, és nem is fogjuk. Aztán végre megtört a jég, két gólpasszt adott a Paks ellen, ami elindította azon az úton, amit éppen most is tapos, de még mindig csak az elején van. Ősszel a Győr és a ZTE ellen is adott egy-egy asszisztot, azonban a gólokkal adós maradt.
Aztán kárpótolt minket, a döntőn szerzett góljára nincs jelző, csak annyi biztos, hogy mindenkiből egy eufórikus örömöt váltott ki. A Győr, a Kaposvár és a Pécs elleni szabadrúgásgóljai egyaránt szépségdíjasok. A találatok érdekessége, hogy ezek Bognár György kritikája után születtek, megkérjük tisztelettel, hogy a többi játékost is bírálja, mert akkor biztos főtáblára jutunk. Eddig a pillanatig Selim a bajnokságban huszonkettő mérkőzésen lépett pályára, tizennégyet játszott végig, ezeken három találat és hét gólpassz fűződik a nevéhez, a kupában öt meccs, egy gól, kettő assziszt. Az egyik legjobbunk, ráadásul ennél biztosan többet is tud. Nem tudjuk, ki hozta ide, de csókoljuk meg a lába nyomát, és kérjük, hogy hozzon még Selimeket. Elnézve az idei szezont, egy dolog biztos: kell egy Selim mez!
Allons-y!
(A képek forrása: dvsc.hu)
