Ez most természetesen a Diósgyőr meccs beharangozója, annak ellenére, hogy nem kizárólag a vasárnapi rangadóra fogunk koncentrálni, és a cím sem ezt sugallja. A magyar futballról alkotott álláspontunkat mindig is az aktuális válogatott mérkőzések felől kell megközelítenünk. Ez ugyanúgy igaz a hétvégi rangadóra is, hiszen azok a játékosok fognak egymás sípcsontjába rúgni Debrecenben, akik a hét elején Nuri Sahin sípcsontjával tették ugyanezt. Pénteken még mindig volt hírértéke a győzelemnek, pedig már két nap eltelt azóta, hasonlóan a hollandok elleni zakó után, ahol szintén napokig zajlott a csapat temetése. Mi is a törököktől fogunk indulni, hogy aztán eljussunk a DVTK-ig, a vezérfonala a gondolatnak pedig nem más, mint a kulcsember, az a Varga, aki már nemcsak a Loki, de az egész ország leghasznosabb labdarúgója.
A csütörtöki Nemzeti Sport egy egész oldalas interjút közölt az évek során magából bohócot csináló Matthäusszal. A valaha volt világklasszis – ma már edzőlegenda – természetesen megragadta az alkalmat, hogy fényesen csillogó hírnevét tovább fényesítse, megjegyezve, örül, hogy mennyire bejöttek a húzásai így nyolc év távlatából. Nem gondolhatja komolyan ő sem, hogy azok a játékosok viszik előre ma a csapatot, akik nyolc éve voltak csúcsformában, és ez nem is így van annak ellenére, hogy Gera még mindig kihagyhatatlan. Amiért szóba hoztuk a keddi eseményeket és a kulcsemberek kérdését az természetesen Varga játéka. Leírták a nagyok is, mekkora nyereség, ha ő a kedvenc posztján játszhat annak ellenére, hogy jobbhátvédként is hasznos, bár látható, utóbbi pozícióban is akkor érzi jól magát, ha be kell húzódnia rombolni.
Több fórumon is kritizálták Egervárit a németalföldi henger után, hogy miért játszik ő a pálya közepén és miért Elek (az asszisztkirály) a balhátvéd és miért Filipovics Vladan diktál. Most ugyanazok a fórumok hangosak Józsika nevétől, ám ne feledjük, hogy kellett Vanczák és Kádár, akik két különböző stílusban oldották meg a feladatukat a szélen. És itt jön a képbe Elek és a DVTK, hiszen a középpályán ő kezdett és játszott Varga mellett és nem nyújtott annyira gyenge teljesítményt, hogy az életveszéllyel egyenlő Pátkai játékára is sor kerüljön. Ezzel együtt megjegyezzük, hogy ezen a poszton egyértelműen jobban állunk leendő ellenfelünknél, bár akárki lenne az ellenfél ez a kijelentés igaz.
Reális elvárás a DVTK-val szemben, hogy felteszzük, nem egy pontért érkeznek, még akkor is ha eddig 5/5 a mérleg itthon és tavaly gyakorlatliag hülyét csináltunk a védelmükből. Rudolf még nem játszhat és ha most elvérez nélküle a csapat, akkor az álom is szertefoszlani látszik, hogy nemzetközi porondon induljanak. A Sisa-stílus nem egy játszó csapatra utal, így arra is fel kell készülnünk, amit a fehérvári stadionban bemutatott a miskolci alakulat és amit Ferenczi Attila is kiemel: légi labdák+betonvédelem. Ez az elképzelés vendég részről, és erre kell Kondásnak is felkészítenie Szakályékat, ehhez lesz szükség most azokra a játékosokra, akik végre bevethetők. Két módszer létezik a masszív védelmek ellen: gyors passzokkal, beindulásokkal szétfutni a védelmet – ez az elegáns -, vagy pedig suttyó módon beívelgetni az ötösre, lövöldözni, kiharcolni minél több szögletet, szabadrúgást és azokat is beívelni az ötösre. Vázolnánk, hogy miért van most lehetőség az elsőre.
Mészárosról nem esett eddig szó, pedig ha török ostromok Bornemissza Gergelye Varga volt, akkor ő és Korcsmár voltak a Dobó Istvánjai. Százszor leírtuk az érdemeit és most sem tudunk változtatni véleményünkön: az alapemberek alapembere. Simac Újpest elleni mozgásán látszott, hogy mennyire nem az ő dimenziója a Ligakupa, Korhut pedig lassan visszatér régi formájához, így a védelem elég masszív, bár elsősorban a kontráknál kell majd figyelniük. Varga mellé pedig végre érkezhet Cicó és Bouadla, Sidibének meg a kispadon kell kezdenie, illetve ha nem is így lesz, amint ez a trió együtt szerepel, úgy neki nincs helye a pályán. Coulibaly túl masszív elöl ahhoz, hogy beáldozzuk, Bódi pedig a jövő embere, kardinális kérdés az ő játéka az elkövetkezendő évek szempontjából, Szakály pedig kapitány. Ezzel négy kreatív középpályás és egy tank fogja veszélyeztetni a kaput, ami az említett lehetőséget adja, hogy idén másodszor mutassunk gyors, kombinatív játékot az albán meccs után. A kislokiban Lucas most kezdett, így legalább ő nem emeli a vérnyomásunkat, azonban sajnos Spitzmüller úgy tűnik, töretlen bizalmat élvez, így egy konstans helyet bitorol a kispadon.
A stadionba 10000 nézőt várnak a szervezők, ami nemcsak nekünk, de az egész hazai futballnak is kedvez. Az ellenfél szurkolótáborával soha nem voltunk ellenséges viszonyban, talán a Szpari lehet az összetartó erő, a közös megvetés tárgya. A szimpatizáláshoz talán az is hozzátartozik, hogy olyan nagyon nem fenyegetett minket egy miskolci fiaskó. A csapat vezetése azonban elkezdett egy építkezést, ami hasonlónak mondható ahhoz, mint amit mi kezdtünk jó 12 éve és amelynek keretében sikerült Rudolfot is elcsábítani. A debreceni szív természetesen a szimpatikus vesztes szerepét jobban szereti a DVTK-val párosítani, úgyhogy ezért megy ki vasárnap és üvölti, hogy HAJRÁ DEBRECEN!
