Nyilván. A futballhoz nem kell egyéb, mint egy kis szabad terület, amelyet a formalitás kedvéért pályának neveznek, mezőnyjátékosok, meg kapus, akinek nem kell, hogy neve feltétlenül Vallay legyen, hát még Robinson. Egy dirigáló atyaúristen sem árt, akit edzőnek vagy mesternek hívnak, mindenfajta pöffeszkedés nélkül. Szurkolók! Ők jönnek maguktól. Magasabb szinthez persze, hogy pénz kell, sorozatos európai kupához pedig már eurómilliók. A honi elsőosztályhoz is szükséges azonban edzőcentrum műfüves pályákkal – esetleg fedettekkel -, külföldi edzőtábor a téli pihenő alatt. Nem mindig fenékig tejfel az élet. Van az úgy, hogy spórolni kell.
A cím is inkább hangzatos, mint igaz, de jelen helyzetben mégis valós tartalmat közöl, hiszen az edzőtábort beraktuk a spórolás címkével ellátott zsákba, és majd a biztosabb napokon vesszük elő megint. A költségcsökkentés – talán még túlzónak hat, de már hajlok az aktuális állapot ilyenfajta elnevezésére – kihathat az itthoni felkészülésre is, hiába készült el – hasonló a helyzet, mint az Országháznál, még épült, mikor már üléseztek a honatyák – a pallagi akadémia.
A kronológiai sorrendet betartva, az edzőtábor elmaradása sajnálatos, de nem érthetetlen tény, főleg a kiszivárgó információk, illetve az elmúlt két év bevételi eredményei miatt. Ha abból indulunk ki, hogy a regnáló klubvezetésre nem jellemző a túlköltekezés, akkor a külföldi túra elmaradását pozitívan, a stabilitás megőrzésére tett lépésként értelmezhetjük. Ha megnézzük a pénzügyi oldalakat, akkor azt látjuk, hogy a kiadásin szerepel többek között Farkas Balázs megvétele – 200-300 ezer euró között, ami hatalmas bukta lett, de ne feledjük Balajtit és Salamit, mert ők is pénzbe kerültek -, az utazások és a stadionbérlések. A bevételin sorakozik az EL-pénz (kb. 1,3 millió), a Laczkóért kapott 830 ezer euró, valamint a csökkenő jegybevétel és szponzori támogatás. A pénzügyi helyzetről pontosabban itt lehet olvasni. Ehhez kapcsolódnak a tulajdonos jelenlegi, feltételezett – egyre inkább biztosnak tűnik, de ennek feszegetése nem ránk tartozik, habár közrejátszik – gondjai. Ezek ismeretében pedig az anyagi egyensúlyt kockáztató költséges utazás felesleges – sportszakmai szempontból viszont kimondottan fájdalmas.
Csak futnak és futnak és…
A külföldi edzőtábor elmaradása folytán pedig itthon készülünk a tavaszra. Egy modern, de csak félig elkészült edzőcentrummal nem pótolható a törökországi nyugodt, megfelelő körülményekkel rendelkező környezet. A kint eltöltött idő alatt lehet játszani erős ellenfelekkel edzőmeccseket, gyakorolni az új játékelemeket, a lényeg, hogy labdával készülnénk a második rajtra. Itthon pedig az időjárás a magyar futball diktátora, ráadásul az edzésprogramunkban azok az elemek vannak, amelyekről élesebben vitáznak, mint a zsemle-zsömle kérdéskörben. Tehát csinálhatjuk a szokásos magyar felkészülést. Igen, a szokásosat. Mire is fel futunk ennyit? Ez az alapozásoknál bevett elem – még központilag elrendelt edzésterv, amit a Mezey-féle képzésben résztvevők is előszeretettel alkalmaznak -, de sokak által kritizált. Ha elfogadjuk azt a tézist, hogy a legtöbb európai országban fejlettebb az edzésterv, és egy külföldről érkező szakember itthon azokat az ismereteket alkalmazza, akkor nála miért nincs erdei futás? Mindenesetre a kérdéskört ebben a dokumentumfilmben hosszasan elemzik.
Spórolás és edzőtábor elmaradása. Az utóbbi következik az előbbiből. Hogyan is értékelhető? Pozitívan. Miért? Mert nem kockáztatjuk a klub hosszabb távú működését. Az elmúlt években nem a DVSC pénzügyi gondjaival volt hangos a sajtó, talán ezután is bízni lehet az ésszerű gazdálkodásban.
(A kép forrása: dvsc.hu)
