A focihoz mindenki ért. Már megszületésem pillanatában tudtam, hogy a Debrecen a 2011-2012-es idényt veretlenül nyeri. Tudtam, de még nem sejtettem. Hiába magyaráztam üvöltve az orvosnak a forradalmi tiki-takát, a hamis kilences jelentőségét, nem érdekelte, átadott valami fehér ruhás nőnek. Ott és akkor megfosztottak a messiás szerepkörétől. Pedig mire vihettem volna! Lábaim előtt hevert volna a világ futballtársadalma, messzebbre jutottam volna, mint Napóleon. Erre tessék, múlik az ifjúságom, rohan az idő, nem marad más nekem, csak a megmondás. Igen, de legalább mesterien csinálom, mert ez a nemzet alapgénje.
Egy röpke pillanatig Kondás Elemér álmai állásától megfosztatik, és én veszem át a helyét. Ez most az alaptétel, az univerzum első szabálya. Ha ezt a tér-idő kontinuumot bedöntő változást sikerült úgy-ahogy feldolgozni, akkor elképzeléseim színes világa fog feltörni a felszínre, mint a magyar edzőistenekből a sértődött pocskondiázás. Tél van, tavasz lesz. Mit is tennék, ha én lennék a vezetőedző?
Verpecz – Nagy, Simac, Mészáros, Korhut – Slimane, Varga, Selim – Bódi, Coulibaly, Ferenczi – a jelen állapot szerinti kezdő a tavaszra. A középpályás trió labdát szerez, majd precízen passzol, Phil Taylort is meghazudtoló pontossággal. A támadók beindulásaikkal, keresztbemozgásaikkal az üres területeket veszik célba, illetve folyósokat nyitnak a labdás társnak. Lendület, gyorsaság, pontosság. A játék e három elem köré épül, nincs tötyögés-lötyögés.
A nevek, illetve a különböző írásjelek a négy-három-hármas taktikai felállást tükrözik, mivel ez letámadásnál és visszazárásnál is használható átszervezés nélkül. Azonban a kiismerhetőség elkerülése végett nem egy – csak ritka esetben elegendő -, hanem több variáció szükségeltetik. Legfőképpen olyanok, amelyek a kiinduló rendszertől – vagyis a 4-3-3 – egy-egy pozícióban, illetve feladatkörben térnek el. A személyi változtatást nélkülöző felállások a 4-4-2, a 4-4-1-1, a 4-5-1 és a két védekező középpályást használó rendszer, habár ez függ attól, hogy a rombolás vagy a mélységi irányítás a cél. Egy játékoscserével akár egy négy-hat-nulla is kikerekedhet belőle, de az már túlontúl modern lenne, nem illene bele a közép-európai kompéletbe.
Mérkőzés közben ezek a rendszerek egy kézjelre, egy hangosabb szóra vagy morgásra azonnal megváltoznak. Más sportágból kölcsönzött kifejezéssel élve: áthívom a játékot. A meccs képétől függ. A mérkőzés előtti váltás a sikeres elemzés eredménye, amely nem kerülhető ki. Az aktuális forduló előtti hét az elme harca.
A változtatás az ellenfél reakciójának ellenreakciója. A gyepen háború van, a frontális támadás csak a halált üdvözli. Készen állok. Én vagyok ő. Tavaszra fel.
Álomkép vége.
A fenti gondolatok egy szurkolói okoskodás végtermékei, hiszen mindenki eljátszik a „Mi lenne, ha…” tézissel. Ennek fényében egyfajta kritikának, öniróniának, valamint a magyar futballszurkoló elé állított görbe tükörnek kell tekinteni a poszt tartalmát.
(A kép forrása: dvsc.hu)
