A rovat keretén belül besült igazolásokat elevenítünk fel. Azok a korábbi labdarúgóink kapják ezt a díjat, akiknek a leigazolása célszerűnek tűnt, nagy remények fűződtek hozzájuk, ám nem tudták beteljesíteni a küldetésüket, sőt kimondottan leszerepeltek. Sorozatunk tizenkilencedik epizódjának alanya pedig nem más, mint Eugéne Salami.
Igaz még alig pár órája jelentették be hivatalosan a távozását, búcsúzóul egy citromdíjjal ajándékozzuk meg őt. Egyetlen pozitívum és egyben érdekesség az eligazolásával kapcsolatban majd a cikk végén, csattanóul.
A nigériai támadó 1989. február 5-én született Abujában. Hat éven keresztül, 2004 és 2010 között hazájában futballozott a Niger Tornadoes nevű csapatban. Huszonkét évesen érezte úgy, hogy eljött az ideje, hogy kipróbálja magát Európában, hogy komolyabb karriert futhasson be. Így vezetett az útja Magyarországra, az edzőváltáson áteső Debrecenhez, ahol a téli alapozás kezdetén a cseh Zdenek Scasny vette át a stafétabotot a sikeredző Herczeg Andrástól.
A szakmai stáb napokig tesztelte a támadót, aki egyik edzőmeccsünkön mesterhármast szerzett. Végül a leigazolása mellett döntöttek, a szerződés aláírására éppen 22. születésnapján, 2011. február 5-én került sor. Rögtön el is utazott a csapattal a törökországi edzőtáborba.
Nem zavart sok vizet
Bemutatkozására rögtön első tavaszi bajnokin sor került, de ennél pocsékabbul nem is kezdődhetett volna debreceni pályafutása: a Kecskemét 4 perc alatt hármat vágott nekünk, a harmadik éppen Salamiról pattant a kapuba. Scasny bízott benne, rendszeresen játszatta, aminek eredményeképp harmadik bajnokiján, a Honvéd elleni 2-2-re végződő hazai mérkőzésen egy szöglet után megszerezte első gólját a DVSC színeiben. Ezt követően még pályára lépett a Videoton, az Újpest és a Siófok ellen, utóbbi meccs után azonban Scasny távozott, Kondás Elemér lett az utódja. És ahogy ez Mardare esetében is történt, ezt követően látványosan mellőzött lett. Zsniróban három bajnokin maradt ki a keretből, majd a bajnokság utolsó három bajnokiján ismét lehetőséget kapott, de mindössze 38 percet játszott ezeken a meccseken.
Ezek után nem volt meglepetés, hogy nyáron a fejlődés, és több játéklehetőség reményében kölcsönadtuk őt, méghozzá riválisunkhoz, a Nyíregyházához került. Az NB2-ben ígéretes őszt produkált, hiszen 12 bajnokin 8 gólt szerzett. Talán ennek is köszönhetően télen visszarendeltük őt, de csak a DEAC-ban lépett pályára. Ott viszont már kevésbé ment neki a játék, szintúgy 12 meccsen játszhatott, de csak két gólt szerzett. A felnőttek közt csak Magyar Kupa és Ligakupa meccsek jutottak neki, bajnokin nem játszhatott.
A következő szezonban ismét kölcsönbe került, de ezúttal az NB1-es Kecskeméthez. Eleinte kevés lehetőséget kapott, de miután Horváth Ferenc lett a csapat edzője, egyre többször szerepelt a kezdőben. Összességében nem zárt olyan rossz évet, 20 bajnokin négy gólt szerzett az NB1-ben, betalált többek közt a bajnok Győr kapujába is. A kölcsön idén nyáron letelt, és úgy tűnt, nálunk lehet jövője Coulibaly esetleges távozásával. A stábban nem így gondolták, nyilván nem véletlenül. Mivel a felkészülést nem kezdte meg a csapattal, így egyre nyilvánvalóbbá vált távozása. Végül július elsején bejelentették, hogy a cseh élvonalban szereplő FK Teplice gárdája igazolta őt le, végleg.
És hogy mi volt az a csattanó, amit a cikk elején emlegettem? Nos, a Teplice jelenlegi edzője Zdenek Scasny. Végül is az az illető szabadított meg tőle minket, akinek a kérésére annak idején leigazoltuk. Remélhetőleg legalább ugyanannyit is fizettek érte, mint amennyiért vettük.
