Amikor arról szóltak a hírek, hogy nyáron változások lesznek a keretben, szerintem mindenki arra gondolt, hogy lesz 2-3 távozó, és ugyanennyi érkező, magyarán nem forgatjuk fel a keretet, és csak apróbb változtatásokat, finomhangolásokat végzünk. Ami várható volt, hogy Coulibaly elhagyja Debrecent, és a levegőben lógott Ramos, valamint Simac távozása is. Ezen felül még Varga Józsi sorsa is kérdéses volt, szóval összességében három poszton volt várható mozgás, így körülbelül ugyanennyi érkezőre is számítottunk. Aztán június közepén megérkezett az első fecske. Aztán a második. A harmadik. És még egy. Meg még egy. És még mindig nincs vége. Csak kapkodjuk a fejünket, távozók és érkezők is voltak szép számmal, tegyünk hát rendet a nagy keszekuszaságban.
Ez a cikk segít jobban megismerni az új játékosainkat, tiszta vizet öntünk a pohárba, hogy ki milyen múlttal rendelkezik, milyen posztokon bevethető, és milyen szerepe lehet a Lokiban. Haladjunk időrendi sorrendben.
Horváth Zoltán
Az idei első igazolásunk az Egri FC robusztus támadója, Horváth Zoltán volt, aki június 18-án írt alá három évre. A 23 éves játékos Kisvárdán született, ifiként Nyíregyházán nevelkedett. Profi karrierje kezdetén megjárt több alacsonyabb osztályú klubot, mígnem 2011-ben az NB2 újonca, az Eger szerződtette. Az NB2-ben 17 mérkőzésen lépett pályára, egyetlen gólt szerzett, de csapatával kivívta a bajnoki címet, és a vele járó feljutást az NB1-be. Tavaly a bajnokság őszi felét gyakorlatilag teljesen kihagyta, azonban télre jelentkeztek az anyagi gondok a csapatnál, aminek köszönhetően rengeteg játékos elhagyta a klubot, így tavaszra egyre több lehetőséget kapott. Az utolsó hónapokban, mikor már edzés sem volt Egerben, gyakorlatilag hátán vitte a csapatot, ha lehet így fogalmazni, hiszen sorra vesztették el a mérkőzéseket, a csapat góljait viszont rendre Horváth szerezte. Nem is akármilyeneket, fejjel, lábbal kiválóan érezte a kaput. Összességében 16-szor lépett pályára az élvonalban, és négyszer talált be. Az nyilvánvaló, hogy nem a kezdő csapatba érkezett, viszont szép jövő állhat előtte, ha sikerül felvennie a ritmust nálunk. Akik látták az edzőmeccseken, csak dicsérni tudták harciasságát. Update Augusztus 22-én bundaügybe keveredett, másnap szerződést bontott vele a klub, pedig nagyon ígéretesen indult debreceni pályafutása. Három tétmérkőzésen lépett pályára és egy gólt valamint egy gólpassz fűződik a nevéhez.
Zsidai László
Varga és Ramos távozása miatt a legégetőbb szükségünk egy védekező középpályás igazolása volt. Kapóra jött, hogy az MTK kiválóságának lejárt a szerződése, így hamar felvettük vele a kapcsolatot a szerződtetéséről. Nyílt titok volt, hogy hetek óta udvaroltunk neki, végül június 19-én négy éves szerződést kötött a DVSC-vel. Volt még ajánlata a Haladástól is, de nem volt kérdés, hogy Debrecenbe igazol a nagyobb sikerek reményében. Tudni kell róla, hogy védekező középpályás létére nem bánik ügyetlenül a labdával, kifejezetten technikás játékos, elég csak a tavalyi kupadöntőn ellenünk lőtt góljára gondolni. A szombathelyi születésű 26 éves játékos szinte teljes pályafutását az MTK-nál töltötte, részese volt a bajnoki címet nyerő gárdának is 2008-ban. Csupán egy esztendőt töltött más csapatnál, a 2010-2011-es szezonban a holland másodosztályban szereplő Volendamnál játszott kölcsönben, ahol alapember volt, és 28 meccsen 1 gólig, valamint 7 gólpasszig jutott. Az ő személyében tehát egy minőségi játékost sikerült igazolnunk, aki méltó utódja lehet Varga Józsinak, hiszen inkább hozzá lehetne hasonlítani, semmint Ramoshoz, aki inkább a keménységet jelenítette meg a pályán, míg Varga elegánsabb játékosnak tekinthető. Zsidai is inkább utóbbi kategóriába tartozik. Ő tehát mindenképp a kezdőbe érkezett, és személy szerint az egyik legjobb nyári igazolásunknak tartom.
Aleksandar Trninic
A szerb játékos próbajáték során győzte meg a szakmai stábot, és kötött a klubbal négy éves szerződést június 25-én. A 26 éves jobblábas játékos a védelem tengelyében és a középpálya közepén is bevethető, de inkább belső védőnek tartja magát. Ezidáig csak szerb csapatokban futballozott, profi pályafutását a második ligás Rad Beogradnál kezdte, majd onnan igazolt a Cukaricki gárdájához. A csapattal három évig szerepelt a szerb első osztályban, de csak elvétve kapott lehetőséget. Az utóbbi két évben azonban a másod osztályban szerepelt a gárda, és itt már alapembernek volt tekinthető, főleg az előző szezonban. Keménységét jelzi, hogy tavaly 28 bajnokin 13 sárga lapot kapott, azonban egyszer sem állították ki. Vele kapcsolatban az az érzésem, hogy elhamarkodottan igazoltuk őt. Hiszen Simac távozása, Mészáros sérülése, és Máté első fordulós eltiltása, valamint sérülékenysége miatt égető szükségünk volt egy belső védőre, amilyen gyorsan csak lehet, hogy a szezon kezdetére beépüljön a csapatba. Már akkor sem éreztem, hogy ő jelenti majd a megoldást, mikor leigazoltuk, később aztán a többi érkező után végképp az az ember érzése, hogy nem feltétlen fog sok sót megenni a kezdőben. Akik látták edzőmeccseken, többnyire az a véleményük, hogy nagyjából Mátéval van egy szinten, és benne van a hiba a játékában. Meglátjuk, hogy teljesít, érzésem szerint ő többnyire csak csere lesz a szezon során.
Cristian Bud
Coulibaly kálváriája sokáig elhúzódott, de mivel benne lógott a levegőben a távozása, így szükségünk volt egy minőségi csatárra is. Nyáron ő volt az egyetlen próbázó, akit erre a posztra hoztunk, végül három éves szerződést kötöttünk vele július 2-án. A beszámolók alapján nem volt meggyőző a játéka az edzőmeccseken, de a múltja miatt mégis értékes játékosnak tűnik. Tudniillik a 28 éves román labdarúgó eddig nem légióskodott, hazájában futballozott ezidáig. 2008-ban vásárolta meg őt a Liberty Salontától rendszeres edzőpartnerünk, a Gaz Metan Medias. Első évében 16 bajnokin 8 gólt szerzett, majd a következő szezonban félévkor 16/3-as mutatóval rendelkezett, amikor a CFR Kolozsvár 800 ezer euróért szerződtette őt 2010 telén. A kolozsvári csapatban jól ment neki a játék, abban a fél évben 15 bajnokin 7 gólt szerzett, így összességében 10 góllal zárta a szezont. A következő szezon már kevésbé volt sikeres számára, többnyire csereként számoltak vele, és 21 bajnokin csak két gólt szerzett. A 2011-2012-es szezonban már nem számoltak vele Kolozsváron, így kölcsönbe korábbi együttesébe, a Gaz Metanba került. Az őszi szezont végig játszotta, gyakorlatilag alapember volt, és öt gólt szerzett. Aztán az ősz végén egy nagyon súlyos sérülést, keresztszalag szakadást szenvedett. A szezon hátralévő részét emiatt teljesen kihagyta. A tavalyi évet ismét Medgyesen kezdte, de nem találta magát, így fél évkor visszarendelték Kolozsvárra, és kölcsönadták a második ligás Bihornak, hogy felépíthesse magát. Itt láthatóan magára talált, tíz bajnokin hét gólt szerzett, de mégis csak a másodosztályról beszélünk. Emellett komoly családi tragédia is érte őt az elmúlt hónapokban, tehát őt nem csak testileg, hanem lelkileg is fel kell építeni. Ha ez sikerül, komoly erősségünk lehet. Kolozsvári blogger kollégáinkat kérdeztem, hogy mit gondolnak róla, egyöntetűen állították, hogy egy gyors, gólérzékeny játékosról van szó, aki ha formába lendül, az NB1 legjobb csatára lehet. Az előzményeket ismerve tehát senki ne várjon tőle sziporkázó játékot eleinte, neki kell legalább egy fél év, mire magára talál és beilleszkedik, ne feledjük, hogy Coulibalyból is az évek során lett meghatározó játékos. Update Augusztus 21-én már távozott is a csapattól. Nulla tétmeccsel a háta mögött. Az okokról röviden csak annyit tudni, hogy Kondás nem bízott benne.
Joel Damahou
Az elefántcsontparti játékos Buddal együtt volt próbajátékon, és egyszerre kötöttek szerződést július 2-án, ő is három évre írt alá. A 26 éves játékos alapvetően védekező középpályás, de a védelem közepén is bevethető, mi sem bizonyítja jobban, hogy első tesztmeccsén a Diósgyőr ellen ott kapott szerepet. És bizony, akik látták őt azon a meccsen játszani, leesett az álluk tőle. No nem azért, mert ijesztő figura lenne látványra – tegyük hozzá, hogy az -, hanem mert elképesztően magabiztosan játszott, gyakorlatilag nem lehetett átmenni rajta. A beszámolók alapján kiválóan irányította a védelmet, végig beszélte a meccset, többek közt Spitzmüller barátunkat is beoltotta, amiért nem volt elég határozott a középpályán. Aztán a meccs hátralévő részében már eredeti posztján, a középpályán játszott, de addigra elfáradt. A hétvégi, Kassa elleni meccsen is a középpályán kapott szerepet, így vélhetően a stáb is azon a poszton fog elsősorban vele számolni. Akik látták, azt is mondták, hogy Selim óta nem láttak ilyen jó próbajátékost nálunk, nos mindezen szavak elég biztatónak tűnnek, majd kiderül, hogy éles meccsen mit produkál nálunk. Korábbi pályafutásáról annyit érdemes tudni, hogy Franciaországban kezdett játszani, alacsonyabb ligákban, majd 2008-ban a Bundesligában szereplő Mönchengladbach második csapatához került. Két évet töltött a német csapatnál, és rendszeresen kezdő volt az alacsonyabb osztályban. Eltöltött egy évet a harmadik ligás Offenbachnál is, majd Izraelbe szerződött a Hapoel Bnei Sachninhez. Stabil alapember volt az első ligás csapatnál, de a következő évben szerződtette őt a nagyobb névnek számító Maccabi Haifa. Itt már nem jöttek be a számításai, kevés lehetőséget kapott és így került hozzánk a nyáron. Játékrendszertől is függ az ő helyzete, ha öt középpályással állunk fel, nem kizárt, hogy a kezdőben kap majd helyet, de nálam Zsidai prioritást élvez vele szemben egyelőre. A pályán bizonyíthatja, hogy ez nem így van.
Lázár Pál
Az új igazolásaink közül kétség kívül ő a legmegosztóbb személyiség. A múlt hét elején bontotta fel Pécsett a szerződésén, mivel jobb ajánlatot kapott, és ebben az esetben szabadon távozhatott. Már akkor felsejlett a gyanú, hogy nem kizárt, tőlünk kapta azt a jobb ajánlatot. Ez így is volt, július 4-én három éves szerződést írt alá a debreceni születésű játékos. Tudni kell róla, hogy tavaly, mikor hazatért a balul sikerült törökországi kalandból, akkor is ajánlatot tettünk neki, de olyan igényekkel állt elő – ha igazak a pletykák, a klub legjobban kereső játékosa lett volna, annyi fizetést kért -, amit képtelenség volt teljesíteni, így nem lett a dologból semmi. Pedig akkor még szívesen láttuk volna őt a csapatban. Aztán az őszt csapat nélkül töltötte, mivel mohósága révén nem volt jó neki semmilyen ajánlat, ő külföldi lehetőségre, és sok pénzre vágyott. Ősz végére benőtt a feje lágya, és előbb aláírt a Vasashoz néhány hétre, hogy legyen hol készülnie, majd a télen Pécsre szerződött, hogy újra játékba lendülhessen. A tavasz felemásra sikeredett számára, hiszen a csapata nem brillírozott, de ebből ő is jócskán kivette a részét. Nyolc mérkőzésen lépett pályára, egy gólt összehozott, de ezen kívül a legemlékezetesebb megmozdulása éppen ellenünk volt, amikor is kiállíttatta magát. Bemutatkozó interjújában elmondta, hogy azért igazolt ide, mert itt nem kell semmivel foglalkozni, csak a focival, és ezúttal nem érdekelték az anyagi dolgok. Reméljük tényleg így is gondolja, mert ha a két-három évvel ezelőtti formáját tudná hozni, akkor bizony komoly erősítést jelentene. Első körben meg kell vívnia a kezdő tagságért Nagy Zolival, de mivel bal oldali védőként is bevethető, így Korhut cseréje is lehet egy személyben, ha ott van rá szükség.
Igor Morozov
A nyári igazolásaink közül kétségtelenül ő a legnagyobb név. A 24 éves észt játékos négy évre kötelezte el magát július 5-én. Hazájában kezdett el futballozni, már 19 évesen alapembere volt a tallinni kirakatcsapatnak, a Levadiának. Annak a Levadiának, akivel kétszer is megmérkőztünk egymást követő években a Bajnokok Ligája selejtezőiben. Mind a négy meccset végig játszotta, igaz játékával nem tűnt ki. A 2012-es szezon – mert hogy Észtországban tavaszi-őszi rendszerben zajlik a bajnokság – kifejezetten jól sikerült számára, hiszen 34 bajnokin 12 (!) gólt szerzett védő létére, igaz hetet büntetőből jegyzett. Mindezek ellenére megválasztották a bajnokság legjobb játékosának. Emellett 2008 óta stabil tagja az észt válogatottnak is, már 21-szer húzhatta magára hazája válogatott mezét. Az észtek ráadásul a 2012-es EB selejtezőin egészen a rájátszásig jutottak, Morozovval a soraikban. Idén januárban szerződtette őt a lengyel Polonia Varsó, akikkel az ötödik helyen állt májusban, a klubot azonban anyagi gondjai miatt kizárták az első osztályból, így szabadon igazolhatóvá vált. Végül hosszas egyezkedés után a mi ajánlatunkat fogadta el, pedig voltak még kérői. Ahogy nyilatkozta, nehezen megy számára az akklimatizálódás, szokatlan számára ez a nagy meleg. Az eddigi pályafutása alapján méltó utódja lehet Simacnak, és ha formába lendül, nem kérdés, hogy ő lehet Mészáros párja a védelemben. Ha pedig nagyon előre gondolkodunk, akkor egy-két éven belül komoly pénzért akár túl is adhatunk rajta, ha jól megy majd neki a játék.
Dusan Brkovic
Végezetül legfrissebb igazolásunk, a szerb Brkovic, aki általános megdöbbenésre július 8-án kötött négy éves szerződést a Lokival. Azért lepődtünk meg rajta, mert már igazoltunk két belső védőt, plusz még van a keretben jócskán belőle. Igaz azóta tudjuk, hogy Wagué lelépett, valamint a Szűcs-Ludánszki duónak sincs jövője a klubnál, de rajtuk kívül is még négy belső védőnk van, és hozzájuk csatlakozott a 24 éves játékos. Hazájában kezdett el játszani, megfordult a másodosztályú Teleoptik gárdájában, majd két és fél évett első osztályú csapatoknál töltött, a Hajduk Kulánál, valamint az FK Smederevonál. Tavaly nyáron igazolt az izraeli első osztályú Hapoel Haifához, ahol végig alapember volt, egy gólt szerzett. Amit még érdemes róla tudni, hogy állítólag bevethető a balhátvéd posztján is, bár több sportoldal is jobblábasként tünteti fel. A hétvégi, Kassa elleni meccsen lépett pályára, és ezek szerint bizonyította, hogy helye van a csapatban. Minden bizonnyal Waguéval kellett versenyeznie a szerződésért, ő jött ki ebből győztesen. Hogy hova szánjuk őt, illetve hogy mennyi lehetőséget fog kapni, az erősen kérdéses, egyelőre játszani sem láttuk őt. Minden esetre eddigi pályafutás alapján benne is van potenciál, majd meglátjuk mire lesz ez elég.
Update
Dalibor Volas
A cikk megjelenése után hat nappal, július 15-én kaptuk a hírt, hogy szlovén csatárt igazoltunk, a 26 éves Dalibor Volas személyében, aki három évre írt alá. Én személy szerint egyből felkaptam a fejem, hiszen ismerősen csengett a neve. Ez nem véletlen, hiszen tett azért, hogy európai szinten is ismert támadó legyen. A 188 centiméter magas támadó a Koper gárdájában kezdte profi pályafutását, 2008-ban került a legsikeresebb szlovén gárdához, az NK Mariborhoz. Első félszezonja nem volt rózsás, de a következő évet már az alapozástól kezdve tölthette újdonsült csapatánál, aminek meglett az eredménye. A 2008-2009-es szezonban 29 bajnokin 10 gólig jutott, majd egy év kitérő következett a Nafta Lendavánál. Az az év is jól sikerült neki, hiszen 26 bajnokin 11 gólt szerzett. a következő évet már ismét a Maribornál töltötte, de csak fél évet játszott, igaz ez alatt is 15/7-es mutatót produkált. Ezután a Sheriff Tiraspol megvásárolta őt 400 ezer euróért, de ott nem játszott a tavaszi szezon során. A nyáron kölcsönben visszakerült a Mariborhoz. Az igazi áttörést az a szezon, nevezetesen a 2011-2012-es hozta meg számára, ekkor 34 bajnokin 17 gólt szerzett, amivel harmadik helyen zárt a góllövőlistán. Abban az évben csapatával az Európa Liga csoportkörében is megmérettette magát, és a play-off-al együttvéve 8 mérkőzésen 5 gólt szerzett a második számú európai kupasorozatban, betalált többek közt a Rangers, a Braga, valamint a Birmingham hálójába, illetve tavalyi ellenfelünknek, a Brugesnek két gólt is lőtt. Tavaly nyáron végül az orosz Mordovia Saransk vásárolta meg a Sherifftől, éppúgy 400 ezer euróért, az orosz csapatnál azonban csak 6 mérkőzés jutott neki, de azokon sem játszott összesen 90 percet. Kérdés, hogy milyen állapotban van jelenleg, de ha elkapja a fonalat, akkor túlszárnyalhatja Coulibalyt is, hiszen remek pedigrével rendelkezik. Magyar szinten minőségi játékosról van szó.
Vadnai Dániel
Legutóbb majdnem napra pontosan egy hónapja kellett frissítenem a cikket, hiszen utolsó igazolásunk, Dalibor Volas akkor írt alá. Most ez változott, hiszen augusztus 16-án bejelentettük Vadnai Dániel leigazolását, aki négy évre írt alá. A 25 éves játékos eddig egész pályafutását az MTK-nál töltötte, ott nevelkedett, ott mutatkozott be az NB1-ben, és azóta is csak ott játszott. Posztját tekintve univerzális játékos, hiszen alapvetően védekező középpályás, de a védelem tengelyében, és bal lábas játékos révén baloldali védőként is bevethető. Leigazolására vélhetően a váratlan sérüléshullám miatt volt szükség, hiszen a hétközi válogatott mérkőzéseken Igor Mozrozov súlyos sérülést szenvedett, míg Joel Damahout már az Európa Liga meccseken elvesztettük fél évre. Mindazonáltal ennek ellenére is nyerő ötlet volt a megvétele, hiszen balhátvéd poszton talán kiváló helyettese és egyben riválisa lehet Korhutnak, akit ez jobb teljesítményre sarkallhat. Emellett anyagilag is van benne potenciál, hiszen hosszabb távra szerződött, és ha jól teljesít, felfigyelhetnek rá külföldi csapatok. Tudni illik hiába volt téma egész nyár elején a leigazolása, többször is lenyilatkozta, hogy első sorban külföldi ajánlatra vár, és el is utazott próbajátékra a Beitar Jeruzsálemhez, de végül nem szerződött oda. Itthonról még a Haladás is érdeklődött iránta, de végül Debrecenben kötött ki. Ezzel egyébként a tizedik igazolásunkat jelentettük be a nyáron, és ha hozzávesszük, hogy a Létavértesről visszatérő Króner Martin is újoncnak számít, akkor egy teljes kezdőcsapatnyi embert igazoltunk már.
l’Imam Seydi
Talán kevesen gondolták volna – köztük én is -, hogy Vadnai után lesz még érkezőnk. Aztán a dolgok úgy alakultak, hogy két csatárunk távozott, eggyel pedig kénytelenek voltunk szerződést bontani, így elől igencsak megfogyatkoztunk. Így nem volt meglepő, hogy az átigazolási időszak utolsó napján, szeptember 2-án leigazoltuk a Diósgyőrtől a szenegáli támadót két évre. Nevezhetjük amolyan vészmegoldásnak, hiszen a szezon ezen részében már nagyon nehéz minőségi játékost igazolni, főleg ingyen. Nem tudni, hogy Seydiért végül is fizettünk-e, vagy sem, de lényegtelen, kellett egy ember előre, és a lehetőségekhez mérten talán a legjobban döntöttünk. Sokan hasonlítják őt egyébként Coulibalyhoz, és tény, hogy alkatra nagyon egyformának tűnnek, játékstílusuk véleményem szerint különbözik. Seydi jól bánik a labdával, viszont befejezést tekintve el van maradva Coulibalytól. A Diósgyőrnél egyébként két szezon alatt 12 gólig jutott, de érdemes kiemelni, hogy ebből hetet még Benczés Miklós edzősködése alatt szerzett, amikor igazi centerként számoltak vele, és tömték labdákkal. Azt követően főleg szélen játszott, így kevesebb esélye volt a kapu elé érkezve befejezni a támadásokat. Remélhetőleg hasznára válik a csapatnak.
Update vége
Bár hosszabban nem elemezném, említést érdemel még Króner Martin, akit a tavasz folyamán szerződtettünk Vácról, és a bajnokság hátralévő részét Létavértesen töltötte. Egy nagyon tehetséges utánpótlás válogatott védőről van szó, aki előtt nagy jövő áll, de neki jót tenne egy kölcsönjáték valamelyik alsóházi NB1-es csapatnál, ahol rendszeres játéklehetőséget kaphat, nálunk ugyan is minden poszton túltelítettség van jelenleg.
A sornak még vélhetően mindig nincs vége. Bár jelenleg már nincs a kiszemeltjeink között egyetlen játékos sem, és inkább a keretszűkítésen dolgozik a stáb, egy csatár érkezése még várható. Úgy gondolom, hogy szükség is lenne egy minőségi támadóra, mert minden poszton jelentőset erősödtünk, de csatárposzton hiányérzetem van, nem érzem a minőséget, és nem tudni, ki lehet az a játékos, aki legalább tíz gólt lőne a bajnokságban. Azt meg se merem kockáztatni, hogy Coulibaly teljesítményét ki tudná megközelíteni, mert nem nagyon van jelenleg ilyen játékos a keretben. Így egy jó csatárt még elnéznék a csapatban, vélhetően más is így van ezzel. Update Azóta mint tudjuk, érkezett támadó, Dalibor Volas személyében. Én pont egy ilyen támadót vártam, benne érzem azt, hogy hátán viheti a csapatot, ha megfelelő állapotba kerül, és jól kiszolgálják.
Érdemes figyelemmel követni az átigazolásokkal naprakészen foglalkozó cikkünket, ha tájékozottak szeretnétek lenni a további játékosmozgásokkal kapcsolatban.
(A képek forrása: dvsc.hu)
