Folytattuk utazásunkat Franciaországba, pénteken a Bergamo-Cadenet útvonalat kellett megtennünk Monaco érintésével. A mai napunk már meglehetősen kalandosra sikeredett, mindezekről számolunk be képek formájában.
Reggel nehezen ment az ébredezés, lévén hogy csütörtök este az érkezés örömére ki-ki több sört bontott a kelleténél. Végül nagyjából fél 10-re szedtük össze magunkat, és egy kis vásárlást követően a tervezettnél egy órával később indultunk egy kis városnézésre. Célpontunk a bergamoi fellegvár volt, ahonnan csodás kilátás nyílt a városra, és a teljes környékre. Természetesen letettük a névjegyünket, és jó pár matrica felkerült a város különböző pontjaira. Nagyjából egy óra ment el ezen programunkra, úgyhogy nem sokkal 11 után elindultunk Monaco irányába. A teljes táv egyébként, melyet meg kellett tennünk, nagyjából 600 km volt, ennek pont a felénél esett útba a mini állam.
Amint az tegnap is írtuk, egy kivételével zökkenőmentesen telt az út, ma viszont fordult a szerencsénk. Először az olasz-francia határon futottunk bele egy jókora tumultusba, ahol nagyjából egy órába tartott átvergődni magunkat. Itt egyébként az egyik parkolóban jó néhány magyarral találkoztunk, többek közt debreceniekkel is, az egyik vlogban Csibu rövid interjút is készített a srácokkal (sajnos az internetkapcsolat nem teszi lehetővé, hogy videót töltsünk fel, ezt legkésőbb hazaérkeztünkkor pótoljuk). Monacoba nem sokkal 16 óra után érkeztünk meg, és nem várt kalandos program következett. Történt ugyanis, hogy a kilenc személyes kisbuszunkkal képtelenség volt olyan parkolót találni, ahova befértünk volna. Emiatt nagyjából egy órát kóvályogtunk a városban, többek közt behajtottunk olyan parkolóházba is, ahová nem lehetett volna. Egy rövid útbaigazítás követően megkaptuk a pontos címet, hogy hol érdemes megállnunk, végül nem sikerült odatalálni, de megoldottuk, és letettük a kocsit a kikötőben. Mivel időben eddigre már nagyon megcsúsztunk, így nem volt lehetőségünk sétálgatni, úgyhogy néhány fotóra és videóra futotta, indulnunk kellett ugyanis.
Az óra ekkor már bőven 6 órát ütött, és mivel még több, mint 300 km-t kellett megtennünk a szállásunkig, így csipkedni kellett magunkat. Ráadásul ismét nem várt fejlemények következtek: egyrészt Monacoból nagy nehézségek árán tudtuk kiverekedni magunkat, hatalmas volt ugyanis a forgalom, emellett több útlezárás is nehezítette a dolgunkat. Végül néhány km szerpentin után elértük az autópályát, ekkor jött a következő „meglepetés”: mivel 21 órától rendezték Nizzában a Spanyolország – Törökország mérkőzést (és Nizza épp az utunkba esett), így ismét hatalmas forgalmi dugóba keveredtünk, számtalan olaszországi török szurkoló igyekezett ugyanis a meccsre. Elhaladtunk egyébként a stadion mellett is, ekkor azonban már jókora késésben voltunk. Ráadásul hiába hívtuk fel a szállásunkat, hogy későn érkezünk, az orrunkra kötötték, hogy ha este 11 után érkezünk, akkor nem jöhetünk be a kempingbe, mert addigra zárnak. Ránézve a GPS-re, érkezési időnek 23:15-t írt… Remek.
Innentől padlógáz, de még tankolnunk is kellett, amely újfent nem várt nehézségeket okozott, a Franciaországban egyedi tankolási procedúra miatt (először ki kell fizetni azt az összeget, amit a tankolásra szánunk, majd a kapott tikettel tudjuk feltölteni üzemanyaggal a járművet). Lélekben már elkönyveltük a kocsiban alvást, de azért reménykedtünk, hogy időben odaérünk. Nizza után szerencsére már nem voltak torlódások a sztrádán, így egyenletes tempóban haladhattunk tovább.
Nagyjából tíz óra tájt értünk Marseillehez, ekkor azért picit már megnyugodtunk, Cadenet ugyanis 30-35 percre volt már innen. Ekkorra már jócskán besötétedett, így csak lestünk, mikor beérve a kis francia üdülőfaluba, a GPS a semmi közepébe, a kukoricás és a szántóföldek között vezetett minket a kemping helyszínére. Szerencsére időben érkeztünk, és be tudtunk csekkolni. A szállásunk nem egy ötcsillagos hotel, cserébe kényelmes mobilházak, szóval nem panaszkodunk (pláne, hogy pofátlanul jó áron vettük ki őket). A kempingben egyébként jó néhány magyar drukker van még, akik szintén a meccsre készülnek, és köztük is akadnak debreceniek, a hangolódás pedig már most elkezdődött a holnapira napra.
A mai esténk pihenéssel, főzőcskézéssel, és italozással telik, de azért figyelünk arra, hogy holnap időben fel tudjunk kelni, nem szeretnénk ugyanis több nem várt meglepetésbe belefutni. Időben ott akarunk lenni Marseilleben, leparkolni a buszt, adott esetben megmártózni a tengerben, majd odaérni a szurkolók gyülekezési pontjára, a kikötőbe.
Reméljük hatalmas élmény lesz számunkra a Magyarország – Izland összecsapás, és ki tudjuk szurkolni a győzelmet, illetve a továbbjutást. Hajrá Magyarország!
