Izgatottan vártuk Leonel Pontes bemutatkozását, bár azt tudtuk, hogy kevesebb, mint egy hét alatt még José Mourinho sem tudna csodát tenni, pláne ha az alapanyag eleve nem megfelelő. Ettől függetlenül az utóbbi két meccsen mutatott játék, illetve a két győzelem ténye – no meg a soros ellenfél gyengélkedése – még így is könnyed sikert vetített előre. Ehhez képest nagy csalódás volt nem csak a végeredmény, hanem a mutatott játék is.
Pontes egy kivétellel nem változtatott az előző két meccsen látott kezdőhöz képest, az az egy is kényszerű volt, ugyanis az eltiltott Tiszát Kulcsár pótolta. Az MTK szokásához híven ellenünk egy defenzívebb alapfelállást választott, Vass Ádám ugyanis rendre visszazárt a védelembe, amikor nálunk volt a labda. Érdekes egyébként, hogy ezt a stratégiát általában csak ellenünk vetik be, és már Garami József idején is mindig ilyen formációval játszottak ellenünk.
Nem kezdődött eseménydúsan a meccs, pedig én személy szerint arra számítottam, hogy nekiesünk az MTK-nak, és egy korai találattal rögtön megtörjük őket, aztán jöhet a Gyirmót ellen látott magabiztos játék és góleső. A lelkesedésnek ezúttal nyoma sem volt, bár a letámadásokat agresszíven hajtottuk végre, összességében nem törte magát senki, hogy eredményesek legyünk. Leginkább Djelmics élt ebben az időszakban, ő szépen kevergetett a jobb szélen, de társa nem nagyon akadt, mert hol Kutiban, hol Kulcsárban akadtak el a támadásaink. A középpályánk nem működött jól, Szekulics oldala átjáróház volt, és Jovanovicstól is leginkább csak alibipasszokat láttunk. Tudjuk, hogy nem az ő feladata lenne az irányítás, de mivel nem volt klasszikus labdaosztogatónk a pályán, így neki – no meg Szekulicsnak – kellett volna egy kis színt vinnie a játékunkba, de ez láthatóan egyiküknek sem sikerült. Ezt még tetézte, hogy Takács ma rendkívül gyenge napot fogott ki, szerintem egy labdát sem tudott jól lekezelni, és nem is nagyon élt meg az MTK masszív védőfalában.
Így aztán nem meglepő, hogy rögzített szituációkon kívül alig-alig kerültünk helyzetbe, amikor pedig mégis, az a már említett Djelmicsnek volt köszönhető. Ilyen volt többek közt Horváth Zsolt eltört lövése is, aminél Hegedűsnek védenie kellett, hiszen előtte ő centerezett, majd nem sokkal később ő maga próbálkozott egy bal lábas lövéssel, amit szintén kiütött a vendégek kapusa. Attól függetlenül, hogy nem nagyon voltak helyzeteink, és nem is játszottunk jól, váratlanul jött a vendégek gólja, hiszen odáig ők sem mutattak jóformán semmit. A 35. percben viszont Torghelle csapta be Szekulicsot a középpályán, majd szépen indított Hrepkát a jobb szélen, akire nem értek ki a védőink, mi több, beadására is teljesen üresen érkezhetett Vogyicska, fejese pedig utat talált a kapunkban. Innentől láthatóan idegesebben kezdtünk el játszani, és a félidőig nem is tudtunk komolyabb helyzetet kialakítani.
A második játékrész ugyanolyan unalmasan csordogált, mint az első, hiába birtokoltuk többet a labdát, fölényünk meddőnek bizonyult. Képtelenek voltunk átjátszani az MTK-sok által húzott védelmi falat. Az 55. percben Takács súlyosnak tűnő sérülést szenvedett, cseréje egyébként is érett volna, de így pláne muszáj volt lekapni őt. Pontes nem csatárt hozott helyette, hanem Ferenczit, amiben volt is ráció, hiszen így két klasszikus szélsővel játszhattunk a széleken. Horváth húzódott előre a csatársorba, ennek viszont az lett a hátulütője, hogy nem maradt klasszikus befejező emberünk elől, így adott esetben hiába teremtették meg a helyzetet szélsőink, középen nem volt, akit ki tudtak volna szolgálni. A 69. percben jött az újabb várt csere, ekkor Szakály érkezett Jovanovics helyére, így végre lett egy irányítónk a pályán. Meg is élénkült valamelyest a játékunk, láthattuk halvány jeleit annak, hogy talán lesz esélyünk gólt szerezni.
A „nyerő” csere a 74. percben jött, ekkor a szintén gyengén játszó Horváth helyett a sokadjára reaktivált Castillion érkezett. Talán egy perc sem telt el, amikor egy szabadrúgás után Szakály beívelése mindenki feje fölött elszállt, de érkezett a hosszún Castillion, aki vélhetően ráijesztett Hegedűsre, más magyarázat nincs arra, hogy a vendégek kapusa miért nem fogta meg a kezébe hulló labdát, így viszont egy fura mozdulattal lábbal ért bele a labdába, ami Castillion lábáról perdült a kapuba. Egycsapásra megélénkült a csapat, és a közönség is, és végre elkezdtünk focizni. Bár meseszép akciókat innentől sem vezettünk, de legalább már látható volt némi tudatosság a játékunkban, és ami fontos, a játékosok hozzáállása is egycsapásra megváltozott, mindenki elkezdett rohanni, és beszorítottuk az MTK-t. Ebből következett, hogy 1-2-szer ők is megindultak egy kontrából, de befejezni szerencsére nem tudták az akcióikat. Mi viszont hiába hajtottuk meg a maradék húsz percet, komoly helyzetig így sem jutottunk, csak veszélyes lehetőségekig, és veszélytelen lövésekig. Így be kellett érnünk a döntetlennel, és az ezzel járó egy ponttal, ami egyértelműen csalódásnak számít. Szerdán várjuk a javítást a Haladás ellen, az sem lesz könnyebb, sőt…
A számomra legszimpatikusabb dolog az új stábban: végre használjuk a technikát! Meccs közben rengeteg szituációt ki lehet elemezni, a cserénél például Szakálynak mutogatott valamit Jose Pratas. Képzeljük el ugyanezt Györky Gáborral és Sándor Tamással, ahogy tableten elemezgetnek… ugye, hogy nem megy? 🙂
Osztályzatok
Branislav Danilovic – 5
Ezúttal nem dolgoztatták meg őt, a gólnál betöltött szerepét nem tudom objektíven megítélni: védhető volt a fejes, mert nem volt benne erő, és helyezve sem volt annyira, viszont a mozgásával ellentétes irányba ment a labda. Ez most tipikusan olyan szitu, amiben nem értünk egyet szerkesztőségen belül sem. Az biztos, hogy a fő ludas a védelmünk volt a gólnál, de én felelősnek érzem Danilovicsot is. Ezt leszámítva az egész meccsen csak beadásokat kellett lehúznia, néhány veszélyes szituációban tisztázni, vetődnie talán nem is kellett.
Kuti Krisztián – 4
Ha csak az első félidei játékát kellene pontoznom, akkor az alighanem hármasnál nem lenne jobb. Az elmúlt két meccsen mutatott magabiztosságnak ezúttal nyoma sem volt, sajnos átjáróház volt az ő oldala, emellett pedig rengeteg labdakezelési hibát vétett. A második félidőben feljavult a játéka, de csak annyira, hogy ne ő legyen a citromdíjas.
Dusan Brkovic – 5
Nem tették őt sokszor próbára, kis túlzással többet tartózkodott az ellenfél térfelén, mint a sajátján. Amit kellett, azt megoldotta, viszont a vendégek góljánál ő is, és Mészáros is hibáztak.
Mészáros Norbert – 5
Rá ugyanaz igaz, mint Brkovicsra, ma nem a védekezésben kellett elsősorban csillogtatnia tudását.
Korhut Mihály – 5
Számomra indiszponáltnak tűnt a játéka, mintha fejben nem itt járt volna. Védekezésben még csak-csak megoldotta a feladatát, de a támadójátékot nem tudta hatékonyan támogatni.
Ognjen Djelmic – 6 
Most végre már olyasmi produkciót láttunk tőle, amit eddig is vártunk volna, bár még így is messze volt a tökéletestől. Ettől függetlenül az ő játékában volt egyedül spiritusz, végigrobotolta a kilencven percet, és voltak szép megmozdulásai is.
Aleksandar Jovanovic – 4
Ez nem az ő meccse volt sajnos. Neki kellett volna irányítania, de érezhetően ez a feladat nem neki való. Sokszor nagyon mélyen játszott, a védelem vonalából indult, emiatt el is fáradt. Cseréje jogos volt.
Danilo Sekulic – 4
Csalódás volt a mai játéka, rengeteget hibázott, labda alig volt nála, ha meg mégis, abban nem volt sok köszönet. A védekező munkája sem volt hatékony, sokkal-sokkal többet várunk tőle.
Horváth Zsolt – 4
Ma ő is nagyon gyengén játszott önmagához képest, ráadásul csatárként még rosszabbul teljesített, mint a szélen, úgyhogy az ő cseréje is jogos volt.
Kulcsár Tamás – 4 
Ma legalább az akaratával nem volt gond, mert hajtott, futott, letámadott, kár, hogy ehhez nem társult jó teljesítmény, és inkább kerékkötője volt a támadásainknak.
Takács Tamás – 4
Ma nem tudott érvényesülni a játéka a masszívan védekező ellenfél ellen, nagyon sok labda elpattogott tőle, sajnos sérülése ellenére is jogos lett volna, ha elhagyja a pályát.
∼•∼
Ferenczi János – 4
Nem tudta felpörgetni a szélünket, pedig vártam volna, hogy a beállásával végre mindkét szélen egy klasszikus szélsőnk lesz, aki leszalad az alapvonalig, megcsinálja az egy-egyeket, és szórja a beadásokat. Ezekből semmi nem valósult meg.
Szakály Péter – 5
Végre nem alibit láttunk tőle, hanem valamelyest tényleg felpörgette a csapat játékát. Ha ezt tudná hozni minden meccsen kilencven percen keresztül, akkor egy rossz szavunk nem lenne rá.
Geoffrey Castillion – 5
Beállt, és rögtön gólt szerzett. A jelenlegi ínséges időkben, amikor nagyítóval kell keresni a labdába kettőt belerúgni tudó csatárokat Debrecenben, bizony aranyat érhet az ő játéka, amellett, hogy sajnos ő sem egy nagy spíler. Hátha csak Kondás miatt játszott gyengén, és Pontes révén felpörög picit.
∼•∼
Leonel Pontes
Egy hét alatt nem lehet csodát tenni, ez ma bebizonyosodott. Egyelőre még nem láttunk semmi új elemet a játékunkban, talán annyit, hogy még az eddigieknél is körülményesebben szövögettük az akcióinkat. De ne legyünk türelmetlenek, valamikor szeptember közepére érhet be a munkája.
A mérkőzés összefoglalója
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Gyenge meccs, 75 percig gyenge Loki, és katasztrofális játékvezetés. Karakó Ferenc végig vakon volt, engedte a durvaságot a vendégeknek, sok esetben nem fújt faultot a javunkra. Borbély Bálintot pedig ki kellett volna állítania, ugyanis a sárga lapját megelőzően öt perccel durván belépett Kulcsárnak, amiért még nem adott sárgát.
(képek forrása: dvsc.hu)
