Azok, akik ismerik a Sárga Király legendáját, a két évszázados történetet egy természetfeletti entitásról, mely mindent őrületbe, kétségbeesésbe taszít; majd maga elé képzelik Kassai Viktort, bizonyára megértik szokatlan címadásomat. A DVSC-t hét (!) sárgalappal, az aktuális ellenfelet csupán hárommal sújtó bíró a meccs utolsó 20 percében főszereplővé vált. A Red & White piros kanapéján ülve mind azt gondoltuk, a Videoton a meccs utolsó szakaszában begyújtja a rakétákat és valahogy berámol egy gólt. De tévedtünk. Mert a meccs utolsó 20 percében Kassai Viktor gyújtotta be a rakétákat, kiosztott 7 lapot, hosszabbított 5 percet, majd a meccs utolsó momentumában befújt egy jogtalan tizenegyest. A Videoton 1-0-ás győzelme ezzel tovább írja a magyar labdarúgás már egyébként is elég vaskos szégyenkönyvét.
De ne rohanjunk előre, hiszen az utolsó 20 perc előtt volt még 70 másik olyan perc, amiről megéri beszélni, még akkor is, ha az ilyen meccsek után mindig elbizonytalanodom, hogy van-e értelme ennek az egésznek, amit profi sportnak, vagy épp magyar labdarúgásnak nevezünk. De tegyük meg ezt, már csak azért is, mert a találkozó előtt eltökéltem magamban, hogy a pozitívumokat igyekszem megragadni.
A kezdőcsapatunk kapcsán két kérdés merült fel előzetesen: a távozásához egyre közelebb lévő Holman a kezdőcsapatban kap-e majd helyet, illetve a sérüléséből lábadozó Sós helyén ki kezd majd a Videoton ellen, Felcsúton. Holman kezdett, Sós helyére pedig Könyves került, így középcsatárként Tabakovicra várt a próbatétel. Minden más a megszokott szerint alakult: a kapuban Nagy, előtte Bényei, Kinyik, Szatmári, Ferenczi, eggyel fentebb pedig Jovanovic, Filip, Tőzsér és a már említett Könyves. A Videoton helyzetét nem tette könnyűvé a hét közi EL-meccsük, jó hírt jelentett számunkra, hogy Scsepovics kihagyja a mérkőzést. A Kovácsik, Fiola, Lazovic, Hadzic, Nego, Pátkai, Henti, Stopira, Juhász, Varga és Suljic kezdővel felálló Videoton ettől függetlenül odatette azt a bizonyos gombócot a torkunkba.
De az a gombóc hamar elpárolgott, látva, hogy az első 10-15 percben a mi akaratunk érvényesül. Sőt, helyenként szép passzjátékkal próbáltunk helyzetbe kerülni, de aztán kaput nem találtunk, így hiába az addig ügyes támadásépítés. Már a középpályán próbáltuk megfogni ellenfelünket, és ez nem csak a félidő első harmadában sikerült jól, hanem az egész első félidőben, és ki merem jelenteni, büszke voltam a csapatra. Mert ha gyenge is, de legalább csapatnak tűnt a DVSC, ezt pedig ebben az idényben talán még egyszer sem éreztem. A csapnivaló támadójátékunk mellett, szinte minden játékosunk dicsérhető volt, egyedül talán Ferenczi hibázott túlságosan sokat, de a többiek kisegítették őt is, ez pedig újfent „csapat” benyomást keltett rám.
Azonban itt is hozzá kell tennem, hogy ne essünk tévedésbe és ne legyünk naivak. Az, hogy a Videoton számára is csekély számú esély nyílt a gólszerzésre, nem csak a DVSC érdeme. Az első félidőben azt éreztem, hogy a Videoton csupán 30-40%-ban teszi oda magát (hamarosan vár rájuk az EL-selejtező legfontosabb párharca), megelégszik a biztos védekezéssel. Eközben mi saját képességeinkhez képest közel 100%-on pörgünk, amivel csak azt érjük el, hogy döntetlenre állunk a bajnokság egyik legnagyobb esélyesével.
A második félidő képe ennek megfelelően változott is. Sokkal kevesebbet volt nálunk a labda, sokkal kevesebbet támadtunk, miközben a Videoton egyre feljebb tolta játékosait. A helyzetet jól jellemezte, hogy gyakran csak Varga és Juhász maradtak hátul, miközben mindenki más a támadásépítésben próbált segíteni a társaknak. Ettől függetlenül le a kalappal a DVSC focistái előtt, mert hol mázlival (kapufa), hol szerencsével (Szatmári gólvonalról kimentett labdája), hol a játék lassításával próbáltuk elejét venni a székesfehérvári csapat támadásának. És hiába emeltük fel hangunkat Kassai botrányos ténykedése mellett, mert számos esetben tévedett kárunkra (legalább 3 sárgalapot nem érdemeltünk meg, ellenben a Videoton játékosainak kijárt volna nem egyszer és a szabadrúgások megítélése is azt a benyomást keltette, mintha azt sem tudná a játékvezetői bagázs, mit vezet éppen, meccset, vagy áramot), tartottuk magunkat.
Aztán jött az utolsó perc, Szatmári látta, hogy megkerülős csel jön, beállt Henty elé, aki nem először látványosan esett össze (Lazovictól volt alkalma tanulni), Kassai pedig a büntetőpontra mutatott. És itt most lehet jönni bármivel, mondani bármit, Szatmári nem volt szabálytalan. Mindkét játékos dolgozott a kezével, de egyik sem lökött, Szatmári volt közelebb a labdához, az ellenfél pedig mikor látta, hogy már nem érheti be a játékszert, eljátszotta a nagyhalált. Nem rá vagyok mérges (bár a Videoton többek között az ilyen undorítóságai miatt érte el, hogy nem szurkolok nekik a nemzetközi kupában), hanem Kassai Viktorra. Mert nem először tett nekünk keresztbe és nem először fújt nevetségesen meccset nekünk. A régmúltból mondhatnám a Fradi elleni 0-0-t, de a közelmúltból a Nyíregyháza elleni 1-1 alkalmával is vállalhatatlan szituációban ítélt az ellenfél javára büntetőt.
És nem, egy játékvezető nem engedhet meg magának ilyen hibát. Mondjon bárki bármit, elfogadhatatlannak tartom, hogy az MLSZ egyáltalán alkalmazza Kassai Viktort. Elfogadhatatlannak tartom, hogy ott állnak hárman 10-20 méterre az esettől, és képtelenek helyes döntést hozni, meccsről meccsre és percről percre. Mert ha csak ez az egy hibája van, ha 5 meccs során becsúszik egy ilyen, talán azt mondom, belefér, de a tendenciákat elnézve ez már olyan arányú tévedéshullám, ami, ki kell mondani: kizárja a véletlen lehetőségét. Az, amit Kassai Viktor megenged magának a magyar pályákon, az, amilyen módon ítélkezik, elfogadhatatlan.
Nem azért, mert mi vagyunk a Loki és úgy érezzük, mindig mi vagyunk a szopóálarc mögött. Azért, mert ha bennem, mint magyar foci iránt elkötelezett szurkolóban kételyeket ébreszt a magyar foci iránt, vajon miért ne ébresztene ez még nagyobb kételyt azokban, akiket az évek, évtizedek alatt eltolt és elveszített már ez a honi futballközeg? Mert az EB alatt láttuk: igény lenne a jó magyar focira. De hiába, ha aztán visszasüllyedünk a saját magunk mocsarába. Csak kérdem én az MLSZ-t, ilyenkor hol a fészkes fenében van? Hol a fészkes fenében van, amikor kikapunk Andorrától? Hol a fészkes fenében van, amikor úgy zajlanak le mérkőzések, melyeken a játékvezetők ordenáré sületlenségeket művelnek? Hol a fészkes fenében vannak, amikor a TAO-pénzek láthatóan nem az akadémiák és a fiatalok fejlesztésére fordítódnak? Hol a fészkes fenében vannak, amikor az idegenlégiósaink fele magyar játékosként játszik a magyar pályáinkon, csak mert kijátszanak pár kiskaput? Hol a fészkes fenében vannak, amikor egy ötvenes éveiben járó sportembert kivezényelnek a kánikulába, és ő belehal? Hol a fészkes fenében vannak, amikor kevesebb mint 2000 néző megy ki egy Videoton-DVSC találkozóra? Hol a fészkes fenében vannak, amikor a milliárdos stadionok üresen konganak? Hol a fészkes fenében vannak, amikor már júliusban kiesnek a nemzetközi kupából kupacsapataink? Senkinek nincs vér a pucájában, hogy azt mondja: EBBŐL ELÉG! Addig ültetek a szép dombotokon, hogy szemétdombbá változott alattatok, és hamarosan már domb sem lesz…
Játékosértékelések:
Nagy Sándor – 5
Meglepődtem. Az első meccs, ahol nem éreztem bizonytalannak. A labdák többsége végre nem jött ki róla, a szögeket pedig jól zárta ennek köszönhetően több fontos védést is bemutatott. Sem a tizenegyesről, sem a gólról nem tehetett. Továbbra is tartom, hogy inkább Szabados, Kovács, vagy Novota játékperceit várom, de ha így véd máskor is, nem lesz rá több rossz szavam.
Bényei Balázs – 3
Nem ment ma neki a játék, sem védekezésben, sem támadásban.
Kinyik Ákos – 4
Sokat számított, hogy már a 2. percben sárgát kapott, ráadásul elég buta szituációban. Előbb elpasszolta a labdát, majd az ellenfél térdelén, ártalmatlan szituációban letarolta Vargát. Bizonytalannak éreztem több alkalommal is, de a Videoton kihagyta a helyzeteit – kár, hogy nem úgy a tizenegyesnél.
Szatmári Csaba – 7 
Elképesztő, amit védekezésben művelt, a második félidőben pedig még a gólhoz is közel járt egy szögletet követően. A tizenegyesnél NEM hibázott, sőt, jól olvasta le az ellenfél játékát. Számos alkalommal szerelt az utolsó pillanatban és akadályozott meg gólt érő lövést is, nem csak a DVSC, hanem az egész meccs legjobbja volt. Csak így tovább!
Ferenczi János – 2 
A citromdíjasunk nem győzi bizonyítani, hogy neki nem az a posztja, ahol erőltetik. Nem Ferenczit bántom emiatt, sokszor leírtuk már, hogy a középpálya szélén játszva nagy örömmel látnánk őt a pályán, de ez a balhátvédként való erőltetés óriási lyukakat eredményez a védősorban. Túlságosan behúzódik az ellenfél támadásainál, az ellenfeleit pedig nem támadja le, ha pedig felfutott egy akcióval, nem ér vissza időben (a tizenegyest érő szituációnál például merre járt?). Reméljük, sérülése nem súlyos, de ideje lenne kipróbálni valaki mást arra a posztra.
Tőzsér Dániel – 5
Úgy játszott, ahogy a Fradi ellen, ment előre, voltak labdaszerzései, jó és rossz megoldásai vegyesen. Sajnálom, hogy nem tud 90 percig hiba nélkül játszani, ez az egyik legnagyobb gond teljesítményével (csak egyetlen példa: egyik pillanatban a kapu mögé ível egy szögletet, a másikban pontosan Szatmári fejére).
Könyves Norbert – 4
Nagyon ment, hajtott, küzdött, futott, lőtt, mindent csinált – csak épp a hatékonysága volt csekély.
Ioan Filip – 5
Növessz tököt Filip, ütközz bátrabban, keményebben. Csak ez hiányzik a védőmunkádból. A középpályára stabilitást hozott ettől függetlenül, és neki ez a dolga.
Aleksandar Jovanovic – 5
Kihozta magából amit szokott, és amit tud, végigküzdi a 90 percet.
Holman Dávid – 5
Igyekezett, de igyekezete nem volt elég, mert támadásban nem volt megfelelő csapattársa. Az, hogy igyekezete a DVSC-nek, önmagának, az ellenfélnek, vagy új csapatának, esetleges megfigyelőinek szólt, csak ő tudja igazán. Ahogyan azt is, mi történt volna, ha képzettebb csatárokkal veszik körül.
Haris Tabakovic – 3
Az ég világon semmit nem tett hozzá a játékunkhoz. Helyzetbe sem került, bár ő is sokszor próbálkozott, kereste a labdákat, nagyokat sprintelt, de ez hiábavaló volt. Egy csatárt viszont a góljai minősítik, amiből most még nem láttunk. Persze nem is első olyan meccsén kell villannia, ahol a kezdőbe kerül, no meg nem a Vidi ellen kell megvillantania tudását. De a következő hetekben azért örülnénk neki, ha igyekezne, már csak a meglehetősen nagy gólínségünk miatt is.
∼•∼
Justin Mengolo – 0
Volt egy-két jó elfutása, egy jó lövési lehetősége, egy-két rossz passza. Szóval „just Mengolo”. Kár, hogy nem kapott több játékpercet.
Mészáros Norbert – 0
Beállt az utolsó percekre és azonnal majdnem gólt kaptunk róla.
Csősz Richárd – 0
Időhúzó csere volt, növelte NB I-es meccsei számát, és a pályáról nézhette végig a tizenegyest, anélkül, hogy labdába ért volna. Karrier a javából.
∼•∼
Herczeg András
Úgy éreztem, a lehetőségeihez képest jól használja a csapatot. Az első húsz percben kombinatív játékot is láttam, ami meggyőzött arról, jobb játékosállománnyal lenne keresnivalónk az NB I-ben. Azt továbbra sem értem, hol maradnak a valódi fiatalok és miért kell 65-70 percet várni az első cserével, de ha 0-0 marad, ez kevésbé zavart volna. A végeredményt figyelembe véve azonban elgondolkozom: 5 meccsen 2 rúgott góllal, 2 ponttal, kieső helyen állva miért nem vállal be pár merészebb húzást? Ha már úgyis nulla pont a vége, és úgyis a fiatalok játékát ígérték, amiért ráadásul fontos milliókat is kapnánk, miért nem tesz próbát és állítja a kezdőbe azokat a játékosokat, akik a DVSC Akadémiáján, közvetve az ő kezei alatt nőttek fel?
A mérkőzés összefoglalója helyett elég ennyit megtekinteni
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
A színvonalat kettesre értékelem. A Videoton gyengén játszott, mi pedig támadásépítésben vallottunk kudarcot. Felcsúton a tizenegyesen kívül minden kimaradt, a fetrengések miatt és a zárt formáció miatt pedig csak szórványosan volt látványos a játék, a nézők kevés dologban gyönyörködhettek. A csapatunk teljesítményét hármasra értékelem, amíg támadásban nem jutunk előrébb, addig értelmetlen kifutni a gyepre. A bíró akkor is egyest kapott volna, ha nincs a befújt tizi, így pedig ezt még megtoldom egy szaktanári intővel is: Kassait többet nem akarom látni sem DVSC meccsen, sem magyar pályán mérkőzést vezetni.
Zárszóként ráerősítenék egy dologra. Nem tudom, érződik-e, hogy nem, abszolút nem az elvesztett 1 pont fáj. Ha a DVSC-nél nem lesz komoly váltás, úgyis NB II-ben találjuk magunkat jövőre. Az fáj, hogy a magyar foci jelenleg hol tart. Hogy hiába járunk 2017-ben, továbbra is ki vagyunk szolgáltatva az MLSZ és a játékvezetők kénye-kedvének. Hiába játszunk elfogadhatóan, jön egy olyan külső tényező, amivel nem lehet mit kezdeni. A Videoton győzelmet érdemelt a meccs képe alapján, még ha nem is ilyen módon. De a DVSC ugyanúgy megérdemelte volna az egy pontot, mivel sokkal többet tett azért az egy pontért a 90 perc során, mint a Videoton azért a háromért. És hiába határoztam el a meccs elején, hogy pozitív hangvétellel tekintek az előttünk álló időszakra, továbbra is ugyanúgy érzek: kilátástalan a DVSC helyzete. Ne ringassuk magunkat hamis illúziókba, maradjunk a realitás talaján, de bízzunk az újra sikereket és örömet hozó jövőben. Másképp nincs értelme.
Csibu
