Sorozatunkban fordulóról fordulóra összegyűjtjük a hétvége legérdekesebb, legviccesebb jeleneteit az NB1-ből. A válogatott szünetet követően ismét jelentkezik tehát Görbe tükör rovatunk, és elmondhatjuk, hogy egy eléggé eseménydús fordulón vagyunk túl: többek között a legszebb gól és legnagyobb potyagól kategóriában is régen látott mennyiségű jelentkezővel találtuk szembe magunkat. Következzék tehát a Görbe tükör sorozat legújabb része, mely az OTP Bank Liga 2017/18-as kiírásának 16. fordulóját veszi górcső alá.
A hét játékosa (Sándor Tamás-díj):
A mérkőzést eldöntő mesterhármasa miatt kénytelen vagyok Marko Scepovicnak adni ezt a díjat, annak ellenére, hogy egyik gólhoz sem kellett különösebb bravúr, emellett pedig kibújt belőle a Lazovic 2.0, és nem a szó szebbik értelmében. Nem véletlen tehát, hogy negatív kontextusban is foglalkozunk még majd vele.
A hét csalódása (Pintér Attila-díj):
A Loki védelme az elmúlt hetekben egyre több sebből vérzett, de még így sem lehetett rá számítani, hogy 5 gólt kapunk a Videoton ellen. Bár nem dőlünk a kardunkba, de azért jó lenne ismét viszontlátni a stabil védekezésünket, amivel azt a szép veretlenségi sorozatunkat építettük.
A hét edzői húzása (Dárdai Pál-díj):
Horváth Ferenc több jó döntést is hozott a Haladás ellen: egyrészt a kezdőcsapatba nevezte egykori kapusunkat, Szécsi Gergőt, aki magabiztos teljesítményével és szép védéseivel segítette győzelemre csapatát, másrészt félidőben behozta csereként a Balmazújváros első gólját szerző Fekete Ádámot.
A hét gólja (Adamo Coulibaly-díj):
Na, itt most nem könnyű dönteni. Már önmagában a Mezőkövesd-Vasas meccs feladja a leckét, de mellette még a szombathelyi Ramos gólját sem hagyhatjuk szó nélkül. Én a magam részéről nem is tudnék/akarnék dönteni, álljon itt inkább mindhárom találat, a szerzőik: Koszta Márk, Marek Strestik, Myke Bouard Ramos. (Az Mlsz Tv ugyan felcserélte kb. az összes gólt a Mezőkövesd-Vasas meccsen, de ez ne tévesszen meg senkit.)
Koszta gólja
Ramos gólja
Strestik gólja
A hét legnagyobb potyája (Lubos Ilizi-díj):
Újabb kategória, ahol nagy a verseny, bár itt az egyik induló kimagaslik a mezőnyből. Ugyan Király Gábor és Lubos Kamenár bakija is elegendő lenne egy-egy „szűkösebb” fordulóban a győzelemhez, most azonban esélyük sem volt Gróf Dáviddal szemben, aki ezzel a megmozdulással a szezon legnagyobb potyája versenyben is esélyes a győzelemre. (Bár erős a mezőny ott is…)
Lubos Kamenár potyája
Király Gábor potyája
És következzen a győztes, Gróf Dávid egészen hihetetlen produkciója
A hét védése (Nenad Novakovic-díj):
Ez a forduló inkább negatív értelemben szólt a kapusokról, bár akadt egy-két olyan teljesítmény, ahol a hibák és bravúrok egymást váltogatták. Leginkább talán ez Király Gábor esetében igaz, aki több nagy védést bemutatott a Balmazújváros ellen, majd alászaladt egy beadásnak Fekete góljánál. Persze valahol ez mindig jellemző volt Király Gabira: a könnyebb labdák okozták neki a legtöbb gondot korábban is.
A legszebbnek választott védés 2:30-tól
A hét legviccesebb jelenete (Pavol Durica-díj):
Videó formájában is véleményt nyilvánítottunk már a Videoton játékosainak színészi teljesítményéről, ami ugyan a hét legviccesebb jelenete ezúttal, azonban valahol nagyon szomorú, és semmi keresnivalója a futballpályákon ennek a hozzáállásnak.
Mondjuk ha összevetjük a jelenetet a fentebb már bemutatott Gróf potyával, akkor van egy ötletünk, hogy min is pattant meg olyan furcsán a labda a Honvéd kapusa előtt…
A hét bírói tévedése (Random-Szabó-díj):
Sajnos ezúttal mi voltunk az elszenvedői ennek a mutatványnak: először Farkas Ádám elnézte a tizenhatos vonalát, és csak szabadrúgást ítélt a javunkra a teljesen egyértelmű büntető helyett, ráadásul 1-2-es állásnál, majd ezt követően egy finoman szólva is véleményes büntetőt adott meg a Videotonnak.
A hét nyilatkozata (Mészöly Kálmán-díj):
Bódog Tamás szerint a felcsútiak maguk sem értik, miként győzhettek. „Fájdalmas vereség volt, szerintem a Puskás Akadémia sem tudja, hogyan nyerte meg a meccset.” – nyilatkozta a diósgyőriek mestere. Természetesen Pintér Attila teljesen máshogy látta az eseményeket, ő nagyon is tudta, miért győztek. „Az első félidőben is vezetést szerezhettünk volna, és miután a második félidőben létszámfölényt alakítottunk ki a középpályán, már kevésbé érvényesült a DVTK agresszív stílusa. Magabiztosabban játszottunk, többet járattuk a labdát, és bár a gól után a vendégek egyenlíthettek volna, nekünk is megvolt a lehetőségünk, hogy növeljük az előnyünket. Játékosaim küzdőképességből, akaratból és taktikai fegyelemből is jelesre vizsgáztak. Ez döntött.”
A hét statisztikája (Zombori Taktikus Sándor-díj):
Immáron zsinórban 9. egymást követő mérkőzésünkön szenvedtünk vereséget a Videoton ellen, ami még a nyeretlenség szempontjából is ritkán látható sorozat, mi viszont pontot sem szereztünk ezeken a találkozókon. Így tehát nem túlzás kijelenteni, hogy a fehérváriak első számú mumusainkká váltak az évek során, és úgy tűnik, Kondás Elemér ezen párharccal kapcsolatos „nem a pénz focizik a pályán” klasszikusa is lassacskán érvényét vesztette.
A hét lúzere (Spitzmüller-díj):
A Haladásnak hiába adták át a szép (?) új stadionját, egyelőre egyáltalán nem mennek zökkenőmentesen a dolgok. Egyrészt a stadionhoz tartozó csarnokot nem tudják a sportolók használatba venni, mert túl magas bérleti díjat kér az önkormányzat az önkormányzattól garanciális jellegű munkálatokat végez a kivitelező az átadást követően az épületben. Másrészt a Haladás ugyan kérelmezte az MLSZ-től, hogy fogadhassák az új arénában a Fradit, azonban a jegyárusítás még mindig nem kezdődött meg, mivel az az üzemeltető feladata, aki még nem kezdett bele a folyamatba. Ja, és egyébként jelenleg csak a két soron következő hazai mérkőzésre kötött a klub szerződést a stadion üzemeltetőjével. Kis magyar valóság…
A hét képe (Egervári Sándor-díj):
Mostanában nem könnyű magyar szurkolónak lenni.
A Videoton, egész pontosan Lazovic hozzáállása egyébként Lucast is megihlette, még közvetlenül a meccset követően.
A másodosztály legérdekesebb eseménye (Nyíregyháza-díj):
A hétvégén egymással találkozott a feljutás két fő várományosa (kb. már lefutott a verseny), a Kisvárda és az MTK, ahol végül Kondás Elemérék egy 1-0-ás sikerrel otthon tartották a három pontot.
A forduló válogatottja:
Egykori kapusunk, a balmazújvárosi Szécsi Gergő először védhetett az NB1-ben, és rögtön meggyőző teljesítményt mutatott a Haladás ellen. Loic Nego gólt szerzett ellenünk jobbhátvédként, és egyébként is aktívan segítette a támadásokat. Vanczák Vilmos fontos mentést mutatott be a Diósgyőr elleni mérkőzésen, 1-0-ás vezetésnél. Marquinhos Pedroso ismét stabilan játszott a Fradi balhátvédjeként. Sigér Dávid szépen kipókhálózta a Haladás kapujának jobb felső sarkát, ezzel megszerezve csapatának a győzelmet. Az újpesti Windecker József sokat dolgozott mezőnyben, és lőtt egy nagyon szerencsés gólt is. A felcsúti Josip Knezevic ismét bizonyította győztes találatával, hogy az NB1 egyik legjobb légiósa. A ferencvárosi Joseph Paintsil szintén fontos gólt szerzett a Paks ellen, már a mérkőzés legelején. Koszta Márk duplázni tudott, először a Mezőkövesd színeiben, ráadásul ollózós gólját még sokáig fogják ismételni. Marko Scepovic teljesítményét már minden értelemben értékeltük, míg csapattársa, Géresi Krisztián gólja mellett gólpasszaival is keserítette az életünket.
A hét edzője Horváth Ferenc, a hét cseréje pedig játékosa, Fekete Ádám.
