Új sorozatot kezdtünk, melyben a játékosmozgások egy-egy igazán érdekes vetületével foglalkozunk: miként láttuk jelenlegi játékosainkat egykoron, és másik oldalról nézve: hogyan ítéljük meg korábbi focistáinkat, akik más magyar csapatokba igazoltak? Az előző, második cikkben olyan játékosainkról volt szó, akik jelenleg többé-kevésbé meghatározó tagjai a keretünknek, és érdekes lehetett felidézni pár emléket velük kapcsolatban a múltból. Most viszont váltunk kicsit, és átnézünk a másik oldalra is: mi a helyzet azokkal a labdarúgókkal, akik meghatározó játékosaink voltak az elmúlt években, de úgy döntöttek, hogy eligazolnak valamely riválisunkhoz?
Ezúttal pár bevezető gondolatot szeretnék leírni.
A korábbi részektől eltérően több szempontot is figyelembe vettem egy játékosnál. Az alapvető kritérium volt, hogy nálunk legalább bizonyos időszakokban meghatározó szerepet töltsön be az eligazolása előtt, így erről külön nem írok. Az új csapata kapcsán érdekességként megnéztem, hogy a mi színeinkben hogyan szerepelt ellenük, valamint ennek a fordítottját, azaz milyen teljesítményt tudott felmutatni ellenünk egy-egy játékos az eligazolását követően. Végezetül arra is kerestem a választ, mennyire tudnak egykori kulcsembereink hasonló szerepet betölteni új együtteseikben.
Nehéz dolgom volt a válogatás során, mert négy név eléggé adta magát, de ötödiknek sok, viszonylag hasonló jelölt közül kellett döntenem. Szóba jöhetett volna pl. Brkovic, aki hosszú éveket játszott nálunk, most pedig a DVTK-t erősíti majd, de mivel neki még nem látjuk, mennyire válik be ez a váltás, ezért nehéz véleményt írni róla. Aztán ott volt pl. Lázár Pál, de ő viszonylag fordulatos karriert tudhat magának a tőlünk való távozása óta, így nem éreztem annyira jó döntésnek. A régebbi időszakból is lettek volna izgalmas jelöltek, pl. Rudolf, de az ő zuhanórepülését sem gondolom ideillőnek. Végül Zsidai mellett döntöttem, több okból is. Egyrészt viszonylag sok meccset lejátszott nálunk, másrészt eléggé jól körülhatárolható a karrierje azóta; a többi okot pedig leírtam lentebb.
# 5. Zsidai László
Az MTK-tól szerződtetett védekező középpályást sok szurkoló sajnálta, mikor eligazolt a Puskás Akadémiához. A felcsútiak talán nem véletlen, hogy pont őt szemelték ki maguknak, ugyanis a legjobb meccsét éppen ellenük játszotta a Lokiban. Két gólja mellett volt egy hatalmas bombája is, amit Danilovic (igen, akár ő is szerepelhetne ebben a cikkben…) alig tudta óriási bravúrral védeni. Érdekes egyébként az első találatnál megnézi, hogy három olyan játékosunk nevéhez fűződött a támadás, akik alanyai ennek az összeállításnak.
Az első találat 1:34-től, a második 4:14-től, a kivédett bomba pedig 3:43-tól látható
A Puskás Akadémiánál viszont Zsidai már nem tudott hasonlóan jó teljesítménnyel előrukkolni, így még a másodosztályban is kispadra szorult, és az idei szezonban is csak epizódok jutnak neki. Nem véletlenül pletykálnak arról, hogy szívesen visszatérne korábbi sikerei helyszínére, Debrecenbe.
#4. Varga József
Egy újabb egykori védekező középpályásunk, de az ő elvesztése még Zsidainál is sokkal jobban fájt a szurkolóknak, különös tekintettel arra, hogy egyik riválisunkhoz, a Videotonhoz igazolt. Ha csak az alapján rangsoroltam volna, mennyire volt meghatározó játékosunk, akkor biztosan nem 4. helyen végez, de nála elmondhatjuk, hogy játékát tekintve a legszürkébb történet az övé a válogatás tagjai közül. A Lokiban sem mutatott semmi felejthetetlent a Vidi ellen, és fordítva, a székesfehérváriak játékosaként sem rá emlékszünk vissza főként az utóbbi idők fájó vereségei kapcsán, bár azért eléggé rossz volt látni legutóbb a többiekkel közös gólörömét ellenünk. Az viszont nagyon feltűnő, mennyire impotenssé vált az előrefelé játéka új csapatában. Emlékezhetünk rá, hogy nálunk benne volt időnként a váratlan, a gólveszély, ez azonban a Videotonban egyáltalán nem látszik rajta. Ugyanakkor a válogatottba visszakerült éveket követően, így azt sem mondhatjuk, hogy gödörben van a karrierje. A hírek szerint ráadásul jól érzi magát Székesfehérváron, így az esetleges klubváltására legfeljebb akkor lenne esély, ha valamilyen okból a szakmai stáb már nem számítana rá.
#3. Kulcsár Tamás
Amikor éppen volt kedve focizni, akkor nagy erősségünk tudott lenni, amikor nem, olyankor pedig kiváló mémforrást jelentett. A Vasas ellen viszonylag gyakran fogott ki jó napot, nem véletlen talán, hogy az angyalföldiek végül leigazolták, amiért egyébként közröhej tárgyai lettek Debrecenben.
A veretlen bajnoki szezon idénynyitóján Kulcsár volt a Vasas elleni mérkőzés egyik legjobbja (a gólja egyből a videó legelején, az ötödik gól előtti gólpassza pedig 2:58-tól látható)
Egy nagyon gyenge meccs győztes gólja a Vasas ellen a csereként beálló Kulcsár jóvoltából
Így kb. másfél év távlatából nézve elmondhatjuk, hogy egykori támadónk új együttesében sem vált meghatározó játékossá, ugyanakkor bizonyos periódusokban állandósítani tudta helyét a kezdőcsapatban, és fűződik pár kifejezetten szép találat is a nevéhez, különösen a Gyirmót elleni. Az életkora viszont nem javítja a helyzetét, mint ahogy a rengeteg elpuskázott helyzete és az időnként pocsék hozzáállása sem, így nem valószínű, hogy vele előrébb lennénk, sőt, még az sem biztos, hogy neki köszönhetően tavaly bármivel is jobb lett volna a támadójátékunk.
Ami a Vasas színeiben ellenünk játszott meccseit illeti: négyszer találkoztunk az átigazolása óta az angyalföldiekkel. Ebből először kikaptunk ellenük hazai pályán 2-1-re, Kulcsár pedig a 92. percben, időhúzó csereként állt be. Aztán visszavágtunk nekik, idegenben győztünk 3-2-re (a volt Vasas csatár Könyves góljával, aki tulajdonképpen Kulcsár helyett érkezett, és mennyivel jobban jártunk vele…), egykori támadónk a 72. percben jött be, de sok vizet nem zavart. Még kevesebbet mutatott az idei szezon emlékezetes 4-1-es győzelme során, ahol végigjátszotta a mérkőzést. A legutóbbi, 5-1-es kiütés során viszont nem volt a keretben. Így tehát elmondhatjuk, rá eddig egyáltalán nem igaz, hogy a volt csapata ellen veszélyesen játszik.
#2. Szakály Péter
Egykori csapatkapitányunk Debrecenből való eligazolása több szempontból is érdekes volt. Egyrészt eléggé régóta csak kereste a formáját, rengetegszer érződött, hogy alibizik, de olyan is volt jócskán, amikor küzdött ugyan, de nem ment neki. Ráadásul sokszor bajlódott sérüléssel, ami egyébként is hátráltatta őt. Másrészt emlékezhetünk rá, hogy több nyilatkozatában is bírálta a klubvezetést, különösen Szima Gábort, még ha nem is nevesítette őt, és több dolgot kimondott, amit mi, szurkolók is érzékeltünk. (Az 5 ok, amiért botrányos a játékospolitikánk című cikkben esett erről szó részletesebben.)
Zsidaihoz és Kulcsárhoz hasonlóan ő is szerzett két gólt jelenlegi csapata ellen a Loki színeiben. Az elsőt még évekkel ezelőtt, a másodikat viszont 2016-ban, kb. fél évvel az eligazolása előtt. Ráadásul ez a gól talán a szezon legszebbje volt, nemzetközi szinten is mutogathatnák.
A régebbi találat…
… és a 2016-os, elképesztő bomba
Az ő mérlege viszont még Kulcsárnál is semmilyenebb ellenünk új együttesében. Tavaly a másodosztályban szerepelt ugyanis csapatával, így nem találkozott a Lokival, idén pedig még csak egy mérkőzést játszottunk a felcsútiakkal ellen, azt viszont gyermeke születése miatt kihagyta. Így egyelőre még nem tudunk válaszolni arra a kérdésre, neki hogy megy a volt csapata ellen. Reméljük, hogy hasonló lesz a helyzet, mint Kulcsár esetében.
Ugyanakkor fontos különbség kettejük között, hogy Szakály meghatározó játékosává vált a PAFC-nak, gólpasszai mellett már négy gólnál jár a szezonban, ráadásul a Haladás ellen nem is akármilyen lövést eresztett meg.
Egykori csapatkapitányunk ilyen formában játszva tehát számunkra is erősítést jelentett volna. A problémák azonban az ő kapcsolatát is megfertőzték a klubbal, de az innen-onnan hallható pletykák alapján nem tűnik kizártnak, hogy a negatív tendenciákban neki is volt az öltöző (egyik) vezéreként némi szerepe.
#1. Bódi Ádám
Ha mondani kellene egy játékost, akiről sosem gondoltam volna, hogy eligazol egy hazai riválishoz, az Bódi. Mégis, Vargával szinte egyszerre távoztak a székesfehérváriakhoz. Míg azonban Vargának bevált a kaland, addig Bódi többnyire partvonalon kívülre került, és külső szemlélőként nézve úgy lehetett érezni, hogy valamiért mintha az esélyt sem kapná meg a bizonyításra.
Pedig a Lokiban neki sem ment rosszul a Vidi ellen, elég csak a hazai bombagóljára gondolni. És igen, ha valaki arra tippelne, hogy akadt egy másik találata is mostani csapata ellen, az bizony nem téved. Bármilyen hihetetlen tehát, de Zsidaihoz, Kulcsárhoz és Szakályhoz hasonlóan Bódi is kétszer szomorította még a Loki színeiben új együttesét.
Bódi gólja egy régebbi…
… és egy újabb meccsen a Videoton ellen
A többiekkel ellentétben Bódi fel tud valamit mutatni ellenünk játszott mérkőzésén, méghozzá a nagyon rossz emlékű, 5-1-es vereség kapcsán, ahol ő adta az utolsó találat előtt a gólpasszt.
De nem csak ebben jelent kivételt az eddigi játékosokhoz képest, hanem a pályája alakulásában is. Az idei szezonban ugyanis kölcsönben visszatért hozzánk, és elmondása szerint maradna végleg, ha rajta múlna. Ehhez azonban még a Videotonnak is lehet egy-két szava, akik ugyan nem marasztalnák, de kérdéses, hogy tudnánk-e eleget fizetni nekik ahhoz, hogy visszahozzuk Ádámot.
Ezúttal nem csak bevezető, hanem egy záró gondolatot is engedjenek meg nekem a kedves Olvasók: míg a Loki focistái általában jól teljesítenek korábbi csapataikkal szemben (pl. Könyves, dr. Horváth, Takács), addig a mi egykori játékosaink eddig nem sokat mutattak ellenünk. Reméljük, hogy ez a jövőben is így marad, mert az átigazolási politikánk változását figyelve (mostanában már nem tudjuk megtartani a legnagyobb értékeinket hazai riválisainkkal szemben) ennek egyre nagyobb jelentősége lehet.
Hajrá Loki!
Enderson
