Elgondolkoztál már azon, milyen egy szurkoló mindennapja? Milyen gondolatok fogalmazódnak meg benne és hogyan él meg egy-egy eseményt? Ha igen, neked találtuk ki az Egy szurkoló naplója rovatunkat. Az e rovatban rapszodikusan megjelenő írásaim messzebbre is tekinthetnek a Lokinál, néha talán a sportnál is; néha ironikus, néha vérkomoly lesz, de bízom benne, hogy érdekesnek találjátok majd. Vigyázat! Mélyen szubjektív elmélkedés következik.
Az elmúlt hét történései érdekes képet festenek a játékos- és klubsorsról. Szurkolóként felemás érzéseim vannak Kosicky érkezése és Bukta távozása kapcsán is. Egyrészt itt van egy kapus, akit kipróbálunk, de valamiért mégsem utazik el az év egyik legfontosabb edzőtáborába, oda, ami a teljes tavaszunkat (és sok szakember szerint az adott csapat egész naptári évét) meghatározza majd. Aztán mégis leigazoljuk, azt állítva, „meggyőzte a szakmai stábot”. Azt a szakmai stábot, amelynek az elmúlt 2 hétben ennél sokkal fontosabb feladatai voltak – valahol 2000 km-rel odébb.
Mielőtt Bukta Csaba esetével folytatnám, itt megállnék egy pillanatra. Több pillanatra. Novakovic 2015. áprilisa óta nem volt bevethető, pótlásáról egyértelműen gondoskodni kellett, még ha a nyár végén két mérkőzésen pályára is küldtük. Az azóta eltelt 3 évben kapusfronton folyamatos a kukázás, vagy a mellényúlás. Balogh János itt tartózkodására a mai napig nincs ésszerű magyarázat, Radosevic fél évig védett elfogadhatóan, de amint hibázott, kikerült a keretből. Verpecz István éveken keresztül kapott lehetőséget bizonyításra, de nem sok olyan meccsre emlékszünk, ahol vezéregyéniség lett volna. Ivan Kelava elmondhatja magáról, hogy négyszer a kispadunkon csücsült NB I-es meccsen. Danilovic többször a hónap legjobbja volt, de egy év után távozott, hogy a felcsúti kispadot koptassa. Novota egy bajnokin lépett pályára, majd betegsége miatt pár hete bejelentette visszavonulását. Nagy Sándor a kezdeti megingásai után jól ellátta feladatát, csapatunk egyik húzóembere volt ősszel, decemberben és az elmúlt hetekben viszont többször is megsérült. A 18 éves Kovács Péter és a 20 éves Szabados István tétmérkőzéseken nem kapott szerepet. Deczki Máté 2016 nyarán a Stoke City-hez került, ott az utánpótláscsapatban első szezonjában 12 meccsen védett, átlagosan félidőnként kapott egy gólt, az idei szezonban 10 meccsen védett és 55 percenként kapott gólt, egyik alkalommal csapatkapitányként állt helyt. Májusban tölti be a 18. életévét.
10 név, 3 év. Balogh, Kelava, Novota is úgy érkezett, hogy vagy sérült volt, vagy tudtuk, hogy sérülékeny. Az egyértelmű volt Novota kiválásával, hogy vagy bizalmat kell szavazni Szabadosnak mint második számú hálóőr, vagy igazolni kell egy újabb kapust. Kosicky érkezése viszont mintha tökéletesen beleillene a Balogh – Kelava – Novota vonalba: 2017-ben összesen 9 meccsen játszott csapatában, 2016-ban 7 tétmeccse volt, 2015-ben 15 tétmérkőzésen védett. Közben volt egy súlyos sérülése és ki tudja, meddig marad egészséges. De itt van, és bízzunk abban, amiben Novota, vagy Kelava érkezésekor: majd itt kiteljesedik! Ezt őszintén írom. A gond viszont az, hogy folyamatosan ugyanazt a vödör jéghideg vizet zúdítjuk a saját nyakunkba és ugyanabba a folyóba lépünk.
Persze jöhet a kontra, hogy akkor mondjak másik kapust, meg drága a használható játékos, meg Szabados nem elég jó, meg örüljünk, hogy Kosicky legalább itt van és nemzetközi rutinnal rendelkezik. De én ezt nem tudom elfogadni. Szabadost nem látom rosszabbnak Verpecznél, a DVSC mezét nem hagynám, hogy minden jött-ment felvegye, mert azzal olyan csapatok szintjére süllyednénk le, akikre eddig rosszmájúan mutogattunk, és abban is biztos vagyok, hogy nem csak és kizárólag Kosicky létezik az átigazolási piacon, mint elérhető kapus. De ezzel a kérdéssel sem foglalkoztak a csapatnál, amikor meg már megsérült Nagy, már nem volt időnk alapos döntést hozni – no meg továbbra is a kukázás az elsődleges játékospolitikánk. Ugyanez az oka annak is, hogy összesen hét védő van a keretünkben, akik közül Kuti és Barna nem feltétlenül alkalmas NB I-es futballra, Mészáros pedig pár hónap múlva már 38 éves lesz! Összesen három középhátvédünk van!
De nem baj, mosolyogjunk egymásra és hangoztassuk, hogy „viszont saját nevelésű játékosaink vannak”, meg „most a dobogón vagyunk, ne panaszkodjunk”. De én aggódom. Mert nincs a DVSC előtt út. Nincs egy előre eltervezett ösvény, amin haladnánk, hanem benn vagyunk a bozótos közepén. Már nem tudunk igazolni hasznosabb játékosokat, mert nincs rá keret. Már nem tudunk a meglévő játékosainkra építeni, mert az értékes játékosainkat nem tudjuk megtartani. Brkovic, Danilovic, Korhut, Osváth, Varga, Lázár, Zsidai, Mihelic és Balogh Norbert is az elmúlt 2-3 évben távoztak, de ide venném Bódi Ádámot is, aki azonban nem kapott elég lehetőséget a Videotonban, ezért végül visszatért hozzánk. Már nem tudjuk az utánpótláskorú, igazán tehetséges játékosainkat sem megtartani. Deczki Máté, Kártik Bálint és most Bukta Csaba is távozott.
Bukta Csaba távozásának az egyéni karrierje miatt örülök, jó helyre került. De őrült képet fest le a DVSC útjáról, jelenéről és jövőjéről. Nem látok tudatos, előremutató döntéseket, ami alapján egy klubnak működnie kellene. Ami alapján hétszeres bajnokok lettünk. Mert önmagában nincs baj azzal, ha a saját nevelésű játékosokra támaszkodunk. Önmagában nincs baj azzal, ha tehetségeinket és értékes játékosainkat pénzre váltjuk. Önmagában nincs baj azzal, ha olcsójánost játszunk. Azzal viszont van, ha ezeket folyton kutyuljuk, ha ezeknek nincs előremutató, csak foltvarró szerepük. Lassan pedig már csak a foltok és a varrásnyomok látszódnak meg a DVSC-n…
A fenti esetekből is jól látszik, hogy a klub kiszolgáltatott helyzetben van. Próbálja tartani magát, de sokszor csak hatalmas szerencsével képes talpon maradni. Jó lenne minél több tudatosságot látni a talpon maradásban. A pályán Herczeg Andrással ezt láttuk az ősszel. De pályán kívül mit látunk? Lassan már inkább oda sem nézünk. Inkább csak hazaballagunk szomorúan, mint amikor a csapatunk már a 60. percben ötgólos hátrányban van. Nem azért, mert nem szeretjük a klubot, annál inkább: mert fáj a látvány.
Csibu
