„Ha Messi nálunk játszana, mi nyertünk volna” – nyilatkozta egyszer Diego Simeone, az Atlético Madrid vezetőedzője az argentin klasszisról, érzékeltetve, mennyit is jelenthet egy igazán jó (napot kifogó) játékos egy kiélezett helyzetben. Sajnos nekünk, Loki szurkolóknak az utóbbi időben ritkábban adatik meg, hogy kiemelkedő egyéni teljesítményeknek tapsolhassunk, de azért eléggé sok emlékünk lehet egykori (és jelenlegi) játékosainkkal kapcsolatban, amikor szinte egymaguk jelentették a különbséget az ellenfelünkhöz képest. A nosztalgiázás jegyében most ezeket a mérkőzéseket idézzük fel új sorozatunkban, melynek tizenharmadik részében varázslatos nevű egykori kameruni légiósunk, Yannick Mbengono (ismertebb nevén: Yannick) legjobb Loki-meccsére tekintünk vissza.
Egy személyes kedvencem következik: a B-ből szurkoltam végig ezt a meccset a helyszínen, és elképesztő élmény volt a már akkor is nagy rivális Vidit 0-1-ről fordítva 3-1-re legyőzni. Ami miatt azonban különösen emlékezetes maradt ez a mérkőzés, az Yannick zseniális teljesítménye volt. Már az első félidőben sem játszott rosszul, de aztán a fordulást követően egyszemélyes showt varázsolt a pályára. Először ügyesen összehozott egy némileg véleményes, de fújható büntetőt, aztán lőtt egy gyönyörű gólt, majd végezetül adott egy (ön-)gólpasszt is.
Sajnos a végén már sokkal inkább az alibimeccseire, gyenge teljesítményeire emlékezhetünk kameruni játékosunknak, illetve arra, amikor Kondás Elemér először becserélte, majd nem sokkal később lekapta a pályáról, de emiatt az egyetlen meccs miatt önmagában is megérte leigazolni; és szerencsére azért a nemzetközi kupamenetelésünkhöz is hozzátette a magáét. Az mindenesetre kijelenthető, hogy kicsit jobb mentalitással sokkal többre vihette volna, és ezt ezen a meccsen bizonyította be leginkább.
Hajrá Loki!
Enderson
