LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Az igazi erősorrend

Rég volt már klasszikus toplistás cikkünk, így elérkezettnek látjuk az idejét egy újabb nosztalgiázásnak. Mostani top5-ös listánkban az elmúlt évtizedek, korszakok DVSC-it fogjuk rangsorolni. Arra keressük tehát a választ, hogy mely évadok csapatai voltak a legerősebbek!

Figyelem, a lista erősen szubjektív, többségében személyes élményeken alapszik! Vitatkozni ér, várom is a ti rangosorotokat a kommentszekcióban!

5. Az aranygeneráció alkotta bronzcsapat (1994-1995)

Az ötödik helyezett olyan szempontból rögtön ki is lóg a sorból, hogy én személy szerint nem láttam ezt a csapatot. Ám épp elég beszámolót és szóbeszédet lehetett hallani a Loki nagy aranygenerációjáról, és az általuk alkotott csapatról. A Loki legutoljára az 1992-1993-as szezonban nem volt tagja az élvonalnak, épp abban az évadban sikerült kiharcolni a feljutást. A csapat gerincét tehetséges helyi kötődésű fiatalok alkották, az alapokat pedig egy bizonyos Garamvölgyi Lajos rakta le. A később a ’96-os atlantai olimpián (mindmáig utoljára) szereplő magyar válogatott ötösfogata is ekkoriban játszott Debrecenben: Szatmári Csaba, Pető Zoltán, Dombi Tibor, Madar Csaba, Sándor Tamás. Ők alkották már ekkor is a csapat gerincét, kiegészülve még olyan nevekkel, mint Gojan, Vadicska, Ilea, vagy épp Sándor Csaba.

A megfiatalított Debrecen újoncként hetedik helyen végzett a 93/94-es kiírásban, egy évvel később viszont kisebb meglepetésre a dobogóra is sikerült felállni a Fradi és az Újpest mögött, ez volt a klub történetének első igazi sikere. A csapat gerince egyben maradt és a következő években is rendre a felsőházban végzett, sokszor a dobogós pozíciókhoz közel, az igazi sikerre pedig 1999-ig kellett várni, amikor az első Magyar Kupa győzelmet aratta a Loki. Az akkori csapatban még sokan játszottak az öt évvel korábbiból, mint ahogy a vezetőedzőt is Garamvölgyi Lajosnak hívták. Így bár a lista ötödik helyére felkerülő együttes nem nyert trófeát, mégis kiemelten érdemes kezelni őket, hiszen a későbbi bajnokcsapat tagjai közül sokan ekkor már itt rúgták a bőrt, és a legendás Garamvölgyi Lajos egyik csapatának mindenképp helye van egy ilyen listán.

A későbbi bajnok Ferencváros vereséggel távozott Debrecenből ebben a szezonban

4. A bajnoki címet zsinórban harmadjára megnyerő csapat (2006-2007)

A Loki 2005-ben és 2006-ban is megnyerte az NB I-et, ezek voltak a klub történetének első bajnoki címei. A sikerek Supka Attilához (és kis részben Szentes Lázárhoz) voltak köthetőek, ám Supka 2006 nyarán a Rabotnicki elleni BL-fiaskót követően összerúgta a port Szima Gáborral, amit lemondás követett. Utódja Miroslav Beránek lett, a cseh szakvezető a klub történetánek első vezetőedzője lett. Az örökség nem volt könnyű, de Beránek mester gyorsan felvette a ritmust. Összességében nagy fölénnyel, nyolcpontos fórral nyertük meg a bajnokságot a fiatal MTK előtt. Ezzel a DVSC lett az első vidéki csapat, mely zsinórban háromszor meg tudta nyerni a magyar bajnokságot!

Csernyánszki, Vukmir, Sidibe, Mészáros, Zsolnai, Nagy Z., Komlósi, Takács, Szűcs, Kiss, Sztojkov, Balogh
Sándor, Tchana, Thierry, Csarnai (szertáros, Mező (kapusedző), Fieber (pályaedző), Hamar, Beránek (vezetőedző), Herczeg (pályaedző), Nagy I. (masszőr), Dzsudzsák, Szatmári, Dombi
Leandro, Virág A., Bernáth, Tulio, Dankó (rehab. edző), Spitzmüller, Szilágyi, Nagy R., Bíró

Ugyan a duplázás nem sikerült, mert a Kispest büntetőkkel győzni tudott ellenünk az MK döntőben, de így sem lehettünk elégedetlenek. Hogy milyen erős csapat volt az akkori, azt mi sem jelzi jobban, hogy az ereje teljében lévő Sándor Tamás és Dombi Tibi mellett minket erősített ekkoriban Sidibe, Leandro és az ekkoriban már húzóembernek számító Dzsudzsák a későbbi nagyok közül, de az őszi szezonban még Halmosi is itt játszott. Üröm az örömben, hogy a nemzetközi színtéren a következő szezonban sem sikerült dobbantani, ráadásul a zsinórban négy bajnoki cím sem jött össze, az MTK ugyanis megtörte a szériánkat, ez Beranek állásába is került. Az ekkori csapatból sok húzóember távozott, vagy épp visszavonult, ám elkezdtek körvonalazódni az alapjai egy sokkal erősebb, sikeresebb csapatnak…

Erődemonstráció Diósgyőrben Dzsudzsák-gálával

3. A veretlen bajnokcsapat (2011-2012)

Hogy mennyire magasan van a léc, mi sem mutatja jobban, hogy a történelmi veretlenül bajnoki címet szerző (és egyúttal a Magyar Kupát is megnyerő) együttesünk csak a dobogó harmadik fokára fér fel. Herczeg András 2010 év végi távozását követően Kondás Elemér vette át házon belülről a csapat irányítását, és első teljes szezonjában rögtön csodát tett. A csalódást keltő 10/11-es bajnoki idény után ugyanis nem indulhatott évek után a Loki a nemzetközi kupában, így volt egy nyugodt nyári felkészülésünk, amikor lehetett erősíteni is a csapaton. Volt is nagy jövés menés, a később meghatározóvá váló játékosok közül Selim Bouadla ebben az évben csatlakozott a Lokihoz, illetve ekkor vált alapemberré Korhut Misi is. A történetet mindenki ismeri, fölényesen, veretlenül lett bajnok a DVSC: 22 győzelem és 8 döntetlen, 0 vereség! Ezzel pedig első vidéki, a Vasas után a második  magyar csapat lettünk, amely veretlenül nyert bajnokságot.

Harmadik sor: Novakovics, Ludánszki, Mészáros, Coulibaly, Szűcs, Máté, Simac, Nagy Z., Salami, Nikolov, Rezes, Verpesz
Középső sor: Dankó Mihály (rehab. edző), Vígvári Bendek (masszőr), Frida Ferenc (technikai vezető), Ramos, Nikolic, Erdélyi Miklós (kapusedző), Kondás Elemér (vezetőedző), Györky Gábor (pályaedző), Sándor Tamás (pályaedző), Illés, Meyé, Lengyel László (orvos), Csarnai Norbert (szertáros), Nagy István (masszőr)
Ülnek: Lucas, Farkas, Bouadla, Bernáth, Korhut, Ferenczi, Bódi, Varga, Szakály, Kulcsár, Yannick, Dombi, Spitzmüller

Mint említettem, ebben a szezonban a duplázás is sikerült, tehát ténylegesen makulátlan lett a csapat idénye. Egyedül azt sajánlhatjuk utólag, hogy amilyen fényes volt ez a siker, annyira rosszul sikeredett az ezt követő szezon. Egyrészt nem sikrült ezúttal sem nagyot virítanunk a nemzetközi színtéren, másrészt nem nézett ki jól egy veretlen szezon után egy hatodik hely. A későbbi évek meghatározó játékosai közül említsük meg Novakovicsot, Coulibalyt, Vargát, Bódit és Szakályt, akik ekkoriban a már említett Bouadlával a csapat húzóemberei voltak. Egyszeri és megismételhetetlen teljesítmény volt ez.

Az egyik legemlékezetesebb meccse a veretlen bajnokcsapatnak

2. A mindent megnyerő BL csapat (2009-2010)

A 2009-2010-es szezon vitathatatlanul a klub történetének legsikeresebb évada volt. A Herczeg András irányította Loki az előző évadban egy szezon kihagyást követően ismét bajnok lett, így címvédőként vágott neki a következő bajnokságnak, emellett ismét megmérettethette magát a nemzetközi porondon. Ebben a tekintetben a 2003-as nagy menetelés és a 2005-ös Split-verés óta először sikerült nagyot dobbantanunk, méghozzá nem is akármekkorát: a selejtezősorozat mindhárom lépcsőfokát sikerrel vette a csapat, így második magyar csapatként bejutott a Bajnokok Ligája főtáblájára. Hat meccset kaptunk ajándékba az elitben, három topligás csapattal mérettethettük meg magunkat. Hogy nem sikerült pontot szereznünk? Kit érdekel? Ez csak a riválisainkat foglalkoztatja a mai napig. De nem csak a BL menetelésről szólt ez a szezon, hiszen tavasszal három hazai sorozatban kellett helyt állnunk: először május elején behúztuk a Ligakupát a Paks ellen, a hónap végén nagy versenyben megelőztük a Videotont a bajnoki versenyfutásban, és a szezon lezárásaként megnyertük a Magyar Kupát a ZTE ellen is. Tekintettel arra, hogy a szezon elején a Szuperkupát is megnyertük a Honvéd ellen, így a DVSC a 09/10-es szezonban az összes létező sorozatot megnyerte (4 trófea), bónuszként pedig a lehető legmesszebb jutott a nemzetközi porondon, ameddig reálisan egy magyar csapat juthat. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy ilyen sikeres szezont soha többet nem fog tudni produkálni a DVSC, de még lehet másik magyar csapat sem!

Hátsó sor: Coulibaly, Feczesin, Katona, Mészáros, Komlósi, Szűcs, Mijadinoszki, Fodor, Kiss
Középső sor: Bartha Csaba (sportigazgató), Dankó Mihály (rehab. edző). Szélesi, Rudolf, Mező József (kapusedző), Zoran Szpisljak (edző), Herczeg András (klubmenedzser), Bücs Zsolt (pályaedző), Oláh, Laczkó, Nagy István (masszőr), Szilágyi Sándor (cégvezető)
Guggolnak: Leandro, Bodnár, Czvitkovics, Szakály, Polekszics, Pantics, Ramos, Bernáth, Varga J., Dombi

Nagyon erős kerettel rendelkeztünk, de ez többek közt éppen a csoportkörbe jutásnak is volt köszönhető, hiszen számos igazolás érkezett a nyár végén. A teljesség igénye nélkül, Poleksic, Bodnár, Szélesi, Mészáros, Ramos, Laczkó, Czvitkovics, Varga, Leandro, Szakály, Rudolf, Coulibaly, Feczesin… Ők mind-mind a karrierjük csúcsán voltak ekkor, és egyaránt húzóemberei voltak a csapatnak. Üröm az örömben, hogy nem sikerült egyben tartani a csapatot, sokan távoztak az idény végén, a következő szezonra jelentősen meggyengült a keretünk, ami a későbbi eredményeken is meglátszódott. Nem sikerült meglovagolnunk a BL-menetelés okozta hullámot, nem tudtunk sem anyagilag, sem minőségileg megerősödni. Sajnos nem ez volt az első és utolsó komoly ziccer, amit kihagyott a vezetőség.

Videón a nem mindennapi menetelés

1. Az első bajnokcsapat (2004-2005)

Lehet, hogy néhányótok számára meglepő lehet, hogy nem a BL csapatot jelölöm az első helyre (hiszen ahogy írtam is, a klub történetének legsikeresebb szezonja volt az), ám számomra egy percig sem volt kérdéses, hogy az első bajnokcsapatunkat teszem az első helyre. Bár a sikereket Supka Attila aratta le, említsük meg, hogy az alapokat Szentes Lázár tette le, és a szezont is az ő irányításával kezdte meg a csapat. Már a 2003-2004-es évad végén is nüanszok hiányoztak a bajnoki címhez, de amit ott elvett az élet, azt később visszaadta. Számorma azért is feledhetetlen ez a szezon, mert ez volt az első teljes évad, amit az elejétől a végéig figyelemmel kísértem, és bérletes szurkolóként szinte az összes hazai mérkőzésen jelen voltam. Bár az őszi szezont három ponttal a Fradi mögött zártuk, tavasszal nem volt kérdés, hogy melyik csapat a legjobb. Összességében hat pontot vertünk a fővárosiakra és két három körrel a vége előtt bebiztosítottuk a bajnoki elsőséget. Kicsit rontotta az élvezeti faktort, hogy nem a pályán lettünk bajnokok, hiszen a 28. fordulóban szombaton rendezték a DVSC – Békéscsaba (5-1) mérkőzést, a Fradi pedig másnap játszott Pécsen, és az ott elszenvedett vereségével vált biztossá az elsőségünk. Persze aztán egy hét múlva otthon jól megünnepeltük a PMFC ellen, majd a főtéren is jó 40 ezer ember ünnepelt a csapattal együtt. Aki ott volt, sosem feledi!

Harmadik sor: Csernyánszki, Virág, Kerekes, Komlósi, Tomic, Hegedűs, Éger, Kiss, Máthé
Második sor: Nagy I. (masszőr), Nikolov, Halmosi, Sitku, Mező J. (kapusedző), Supka A. (vezetőedző), Herczeg A. (pályaedző), Nagy I. (masszőr), László, Dzsudzsák, Kolakovics, Dankó (masszőr),
Alsó sor: Sándor, Bogdanovics, Habi, Bernáth, Csarnai (szertáros), Madar, Szatmári, Dombi, Böőr

Amellett, hogy számomra kedves emlék ez az évad és ez a csapat, úgy gondolom hogy összetételét tekintve talán ez volt minden idők legjobb DVSC-je. A lista elején szereplő 94/95-ös csapat nagy ötöséből négyen ekkor még itt játszottak, és talán életük legjobb formájában voltak (Szatmári, Madar, Dombi, Sándor). Ők egészültek ki olyan játékosokkal, mint Éger, Halmosi, Habi, Böőr, Kerekes, vagy épp Bogdanovics. Személyes véleményem, hogy ez a csapat is megérdemelte volna, hogy bejusson a BL csoportkörbe, talán még jobban is, mint a négy évvel későbbi. Ám az akkori lebonyolításnak “hála” nem egy Levszki Szófiát, hanem egy Manchester Unitedet kellett volna legyőzni a csoportkörért… Kár viszont ezen bánkódni, hiszen a Hajduk elleni párharccal ígyis messze a legszebb emlékű kupapárharcot prezentálta nekünk a csapat. A csapat magja egyébként nagyrészt egyben maradt, bár Bogdanovics, Böőr és Kerekes is távozott az alapemberek közül a következő szezonban, mindhárman rövid időn belül visszatértek, és a következő bajnoki elsőség is ennek a csapatnak az érdeme volt pár új igazolással kiegészülve. Remélem, hogy lesz még valaha ilyen jó csapatunk!

Supka Attila rögtön egy rangadón debütálhatott, talán az egész szezon legemlékezetesebb sikere volt a Fradi elleni siker, melyen Bogdanovics varázsolt

Egyetértesz? Nem? Jöhetnek a vélemények és a saját erősorrendek a kommentek között!

(fotók: dvsc.hu)