Kényelmes helyzetből várhattuk a Kalmar elleni visszavágót, és bár történtek bosszantó kellemetlenkedések az ellenfél részéről a találkozót megelőzően, úgy tűnt, hogy már az első negyed órában lezárhatjuk a továbbjutás kérdését, sőt, akár a splitihez hasonló gálát is rendezhetünk. Végül ettől nagyon távol álltunk, és a végén izgulnunk kellett a továbbjutás miatt is… Járjunk utána, hogy mi vezetett ahhoz, hogy kis híján drámai összeomlást produkáltunk a kalmari mérkőzésen!
A bevezetőben említettem néhány kellemetlenkedést az ellenfél részéről. Egyrészt roppant sportszerűtlennek tartom, hogy a Kalmar, kihasználva a hazai pálya előnyét szándékosan olyan mezszín összeállítást választott, ami nem teszi lehetővé a DVSC-nek, hogy a megszokott garnitúráiban játszhasson. Az üggyel kapcsolatban egyébként Bartha Csaba sportigazgató az alábbiakat mondta: „Amikor a Kalmar Debrecenben játszott, megegyeztünk, hogy a DVSC-TEVA teljesen fehérben, a svédek pedig teljesen pirosban játszanak. A visszavágón a Kalmar piros-fehér-piros összeállításban kíván futballozni. Az UEFA-előírás szerint ellentétes színben nem léphetünk pályára, és szintén tiltott, hogy – ebben az esetben – tiszta pirosban vagy fehérben játszunk, hiszen lennének olyan mezrészek, amelyek egyeznének az ellenfél szerelésének színével. Éppen ezért a játékosoknak erre a mérkőzésre külön garnitúrát kellett vásárolni. A csapat vezetősége úgy döntött, hogy tiszta kék mezben futballozik majd együttesünk.” Teljesen nyilvánvaló, hogy ez szándékos kicseszés az ellenféllel, amolyan lélektani hadviselés már a mérkőzést megelőzően. Így tehát talán a klub történetében először lépett pályára a Loki kék felszerelésben.
Ezzel pedig még nem értek véget a kálváriák. A csapat szálláshelyéül szolgáló Scandic Hotel Vast szirénái hajnali 1 után megszólaltak. A tűzoltók kiérkezé után derült ki, hogy technikai hiba okozta, hogy bekapcsolt a tűzvédelmi rendszer. Nyilván akadnak véletlenek, de nem lennék meglepve, ha ez is a svédek egyik trükközése lenne a mérkőzés előtt, amivel a csapatunk felkészülését nehezíti a találkozóra. Az biztos, hogy nem zárjuk szívünk csücskébe a Kalmart.
Na de hagyjuk is a körülmények ecsetelését, térjünk rá a mérkőzésre. Mindkét szakvezető egy változtatást eszközölt a debreceni mérkőzéshez képest. A hazaiaknál a védelem tengelyében történt egy csere, az odavágón az egyik leggyengébb teljesítményt nyújtó Alander helyett Carlsson kezdett hátul. Nálunk épp ellenkező poszton történt váltás, méghozzá a támadó sorban. A szintén a csapat egyik leggyengébbjének számító Dudu ezúttal el sem utazott a csapattal, a kezdőben Oláh vette át a helyét, a kispadra pedig Szuperkupa meccset eldöntő Szilágyit nevezte a szakmai stáb. Az új igazolás, Adamo Coulibaly debütálására tehát még mindig várni kellett.
Némi hasonlóság akad a két csapat között a mezszín összeállításon kívül is. A hazaiak stadionja meglehetősen szerény kinézetű, már-már az Oláh Gábor utcai stadionra emlékeztető állapotok uralkodnak. Egyébként már tervben van az új stadion előkészítése, ami 2011-re készülhet el (reméljük egyszer nekünk is lesz új stadionunk), addig is viszont a jelenegi Fredriksskans arénát használja a Kalmar. A létesítmény 8 ezer fő befogadására alkalmas, de székekkel csak 4 ezer férőhely van ellátva, így a BL mérkőzést is csak ennyien tekinthették meg. Debrecenből közel 50 fő kísérte el a csapatot, a hangulat pedig közel sem volt olyan pokoli, mint egy hete Debrecenben.
Az orosz Stanislav Sukhina sípszavára kezdődött el a találkozó. A hazai csapat rögtön nekünk esett, már az elején keményen letámadtak, próbáltak minket benyomni a kapunk elé, a védelmünknek nagyon résen kellett lennie. Már csak azért is, mert rögtön az első percben Rasmus Elm kiugratásából a jobb szélről érkezett is egy beadás, amiről Poleksic is lemaradt, de szerencsére a hátsó embereink fel tudtak szabadítani. Következett néhány perc mezőnyjáték, majd a 9. percben mi is észrevétettük magunkat, Oláh ívelt fel mélységből Rudolf elé egy labdát, utóbbi lövése azonban éppen kapu fölé ment, de les miatt amúgy sem ért volna a találat. Oláh egyébként gyakorta húzódott ki a szélre, ilyenkor Czvitkovics a pálya közepére mozgott, elöl pedig Rudolf várta egyedül az indításokat. A 12. percben ismét a hazai csapat veszéyleztetett, ám az éles szögből érkező lövést védte Poleksic.
Egy perccel később viszont láthattunk egy szépen felépített DVSC támadást. Rudolf szinte a felezővonalnál, a szélen kapott labdát, amit tovább passzolt Kissnek középre. Csapatkapitányunk Czvitkovicshoz passzolt, aki egy nagyon szép ütempasszal, külsővel szöktette a mélységből kiugró Vargát, aki 1-az-1-ben vezethette a kapusra a labdát és be is tudta lőni ziccerben, 0-1! Egyrészt órisái védelmi hiba volt a hazaiaktól, mert a szélső védők zónáztak, a belsők próbáltak lesre állítani, másrészt Varga nagyon ügyesen vette észre a mélységi indulás lehetőségét, senki nem követte őt a középpályáról. Megvolt tehát a fontos idegenben szerzett találat, összesítésben háromgólos volt az előnyünk, a svédeknek négy találat kellett innentől a továbbjutáshoz. Szinte lehetetlen feladat! Vagy mégsem?
A vezető találat érthetetlen módon minket zavart meg jobban, és nem a hazaiakat. A következő percekben elképesztő nyomás alá került a védelmünk, sorra záporoztak a beívelések mindkét oldalról. A legaktívabb Daniel Mendes volt, illetve Rasmus Elm is szépen osztogatott a középpályáról. Ha már Elm, a 18. percben a szabadrúgása után a felsőlécen csattant a labda, ez már figyelmeztető jel volt. Egy perccel később viszont már nem volt kegyelem, egy baloldali mélységi löbbölésre érkezett a tesó, aki próbált belestukkolni a labdába, ám az, hogy végül nem sikerült neki, leginkább Poleksicet zavarta meg, aki földbe gyökerezett lábbal nézte végig, ahogy bepattog a beadás a hosszú sarokba, a gól így a fiatalabbik Elm neve mellé került, 1-1. Ezt követően is folyamatosan jöttek a mélységi beívelések, gyakorlatilag csak ezekkel próbálkozott a Kalmar, illetve néha valamelyik brazilt szöktették a szélen. Azt hihettük a korai gól után, hogy ez sima lesz, de a hazaiak nem adták fel, mi pedig talán kényelmesre vettük a figurát. A gólunkat követően elvétve tudtunk csak felérni a hazaiak kapuja elé, néha egy-egy szögletet kiharcoltunk, de lehetőségünk nem akadt.
A 32. percben már a Kalmarnál volt az előny. Ismét Rasmus Elmtől indult az akció, ő szöktette a jobbszélen az elöl helyezkedő szélső védőt, aki viszont Leandrot nem tudta átjátszani, de érkezett mélységből Sobralense, egy ütemváltással megkerülte Leot, majd szinte az alapvonalról passzolt be középre, Mendes pedig teljesen üresen passzolt a kapunkba, 2-1. Ismét komoly védelmi hiba, Kiss maradt le ezúttal a gólszerzőről. Ezt követően kicsit megnyugodtak a kedélyek, amilyen presszinget nyomott a Kalmar, nem is volt meglepő, hogy talán ők is szusszantak egy kicsit. A svéd futball egyébként sem a sok labdabirtoklásos játékhoz van szokva, ők inkább szeretnek erőfocit játszani és ívelgetni, egyébként ebből is láthattunk jónéhány próbálkozást.
A 34. percben egy 40 méteres szabadrúgással veszélyeztetett Cicó, de a lapos, pattogós lövés pont középre ment a kapus kezébe. Majd pár percre rá ismét egy magasan középre ívelt labdát fejelt rá Mendes a kapura, de Poleksic a vonalon állva védte. A 42. percben Leandro ívelt keresztbe Oláhnak, aki kissé kisodródva fölé-mellé lőtt. Rögtön ezután egy előrevágott labdát Bernáth nem tudott hazakísérni, kibújt mellette Mendes és el is tolta a kifutó Poleksic mellett a labdát, de elesett a kapusban. A játékvezető tovább engedte, de látva a lassításokat, egy szavunk nem lehetett volna, ha befújja ezt büntetőnek. A félidő utolsó helyzete előttünk adódott, egy szabadrúsgást Czvitkovics laposan kitett a balszélre Leandronak, a középre centerezés Mátéról pattant éppen kapu mellé. Az első félidőben az egyetlen gólunkat leszámítva alig veszélyeztettük a Kalmar kapuját, a szerzett gólunk minket jobban megzavart, mint a hazaiakat. A hátsó alakzatunk nagyon tompa volt, sok párharcot vesztettünk el, folyamatosan jöttek a beívelések szélről, amik gyakran jelentettek veszélyt.
A szünetben egyik szakvezető sem cserélt. A második félidő is svéd rohamokkal kezdődött, folytatták a szélről történő beíveléseket. A 49. percben Mendes keresztlabdája az ötös vonalával egy síkban gurult el mindenki előtt, de Eriksson a hosszún már csak úgy érte be, hogy az oldalhálóba lőtt. Kiss Zoli távolról próbált veszélyeztetni egy alkalommal, nem sokkal tévesztett célt a lövése. Nanne Bergstrand az 56. percben kettőt is cserélt, méghozzá elég meglepő változtatásokat eszközölt. Egyrészt lehozta magas centerét, David Elmet, aki helyett a keret harmadik brazil játékosa, Ricardo Santos állt be. A másik változtatás pedig még merészebb volt, az egyik belső védőt, Carlssont egy középső középpályás, Lasse Johansson váltotta. Ez némi szerkezeti átalakítást is jelentett, illetve talán egyúttal jelezte, hogy a hátralévő időben már kevésbé az ívelgetésekkel szeretnének próbálkozni.
A második félidő első negyed órája viszonylag csendesen csordogált, folyamatosan a Kalmar birtokolta a labdát és támadott, de ekkor nem tudtak veszélyeztetni. Herczeg András a 64. percben döntött úgy, hogy először cserél, a keveset mutató Oláh helyett a fiatal Szilágyit küldte pályára, aki most debütált a nemzetközi porondon. Öt perccel később végre egy Loki helyzetet láthattunk, nem is akármilyet: Czvitkovics indította a félpályáról Rudolfot, aki szabadon vezethette a kapusra a labdát, Wasta azonban jól jött ki, zárta a szöget, Rudolf eltolta mellette a labdát, de csak a kapufát találta el éles szögből. Komoly ziccer volt, amivel lezárhattuk volna a továbbjutás kérdését. Ehelyett megkaptuk két perc múlva a harmadikat: egy hátulról előreívelt labdával indult meg Santos a jobb oldalon, betört a tizenhatoson belülre, Máté felborította, ezúttal pedig már nem maradt néma a bíró sípja, tizenegyes… A büntetőt Elm higgadtan lőtte be, bár Poleksic rajta volt azért a lövésen, de nem volt esélye hárítani, 3-1.
A gól után cserélt is Herczeg András, Szakály helyett Dombi állt be. A 79. percben Cicó vágott előre egy labdát, a nemrég beállt Dombi ugrott ki középen üresen, el tudta tolni fejjel a védő mellett, majd elesett, de büntető helyett ő kapott sárgát műesésért. Peregtek a percek, de nagyon lassan, és innentől elég lett volna egy gól is a hazai csapatnak, ám szemmel láthatóan ők is elfáradtak a maguk által diktált kemény tempóban. A 85. percben Rudolf próbálkozott jó 25 méterről ballal, nem ment sokkal kapu fölé a kísérlete. Egy percre rá ismét tettünk azért, hogy baj legyen: Máté teljesen fölöslegesen rontott ki a védelemből és a kaputól 30 méterre buktatta Mendest hátulról, megkapta a második sárgáját. Rögtön cseréltünk is, Rudolf helyett beállt Komlósi, hogy meglegyünk hátul. Volt még hátra négy perc plusz a hosszabbítás, és immár emberhátrányban voltunk…
Az utolsó percekben próbáltuk ölni az időt, meglepően sokat tudtuk birtokolni a labdát, levittük a sarokba a labdát, bedobásokat, szabadrúgásokat harcoltunk ki. A négyperces hosszabbítás soknak tűnt, ráadásul pokolian lassan telt az idő. Ritkán nézek ilyen feszült állapotban mérkőzést, de ez ilyen volt, nem tudtam ülve nézni az eseményeket, a szobám egyik sarkából a másikba sétálgattam, és vártam, hogy teljen az idő. A hosszabbításban még két lehetősége akadt a hazai csapatnak, a 91. percben Elm nagy bedobására Santos robbant be, nem sokkal fejelt mellé… És még az utolsó pillanatban egy felívelt labdát az ötös sarkáról Eriksson fejelte kapu fölé, de szerencsére ez volt az utolsó momentum a találkozón.
A tűzzel játszottunk, hiába kezdtünk jól, utána szinte momentumaink sem voltak. A Kalmar végig dominált, folyamatosan jöttek a beívelések, amikkel sokszor nem tudtunk mit kezdeni. Szerencsére ők is elfáradtak a második félidőre, ott már nem tudtak annyira dominálni, mi viszont nem tudtuk eldönteni a meccset, így az utolsó pillanatokig izgulnunk kellett. Megvan a továbbjutás, ez a lényeg, de ilyen idegtépő meccsekre nincs szüksége a szurkolóknak…
Szép ez a kék mez, csak nem a Lokihoz illő…
Osztályzatok
Vukasin Poleksic – 0
Bár végigdominálta a meccset a hazai csapat, Poleksicnek kevés védenivalója akadt. A lehetőségek nagy része célt tévesztett, vagy sajnos gól lett, amiknél pedig kiszolgáltatott volt. Azért akadt 1-2 fontos kifutása, viszont könnyen kaphattunk volna róla egy büntetőt is.
Bernáth Csaba – 4
Az ő oldalán sebezhetőbbek voltunk ezúttal is, többször is lemaradt az emberéről, egy-az-egyben is megverték őt néhányszor.
Mészáros Norbert – 5
Őt tudnám dicsérni a védelmünkből, mert főleg az első félidőben rengetegszer mentett kulcsszituációban, ráadásul a fejpárbajokat is általában megnyerte.
Máté Péter – 2 
Ez nem az ő meccse volt, sajnos hibázott többször is hátul, ráadásul összehozott egy büntetőt, és az utolsó nyolc percet emberhátrányban is töltöttük a fölösleges kiállítása miatt.
Leandro de Almeida – 5
Főként az első félidőben aktív volt ezúttal is előrefelé, és hátul is nehezen tudták őt megverni egy-az-egyben. Fontos tagja a csapatunknak, szükség lesz rá a továbbiakban is.
Czvitkovics Péter – 5
Az odavágón haloványabb volt, most sem feltétlen róla szólt a mérkőzés, de azt ne vegyük el tőle, hogy adott egy zseniális gólpasszt, majd a második félidőben még két remekbeszabott mélységi indítása volt, amikból ziccerbe tudtunk kerülni.
Kiss Zoltán – 5
Küzdött, hajtott az egész mérkőzése, próbálta tüzelni a csapatot, az utolsó percekben elöl is kivette a részét az időhúzásból.
Varga József – 6 
Ez a fiatal srác elképesztően robbant be a nemzetközi porondon, két mérkőzésen két gól egy védekező középpályástól megsüvegelendő! A mostani góljánál szépen indult be mélységből és ügyesen váltotta gólra a ziccerét. Emellett a védekező munkája is elfogadható volt.
Szakály Péter – 4
Most ő volt szerintem a középpálya gyenge láncszeme, alig volt nála a labda, szinte észrevehetetlen volt az egész mérkőzésen, cseréje jogos volt.
Oláh Lóránt – 4
Nagyon gyakran húzódott ki a szélre az első félidőben, emiatt a kapu elé szinte sose tudott érkezni, de ez alighanem ki volt adva neki taktikai utasításként. Sokkal jobb és hasznosabb játékot nyújtott, mint Dudu az odavágón, de azért még helyette is el tudnánk nézni egy ügyesebb támadót. Remélhetőleg az új igazolás, Coulibaly a következő párharcban már a pályán lesz, kíváncsian várjuk, hogy ő mire képes.
Rudolf Gergely – 4
Amíg Oláh a pályán volt, addig inkább ő helyezkedett legelöl, de így is rengetegszer kellett rohangálnia az indítások után. Aztán a második félidőben ugyanazt láttuk, mint a hazai meccsen, talán túl sokszor lépett vissza labdáért. Kár az elrontott zicceréért, eldönthette volna a találkozót.
∼•∼
Szilágyi Péter – 4
Jócskán meglepett, hogy elutazott a csapattal, de még ennél is jobban, hogy pályára is lépett. Bár a siófoki Szuperkupa meccset ő döntötte el, ettől függetlenül kevésnek érzem őt a nemzetközi szinthez. Beállása után nem is igazán tudott hozzátenni a csapat játékához.
Dombi Tibor – 5
Sokkal aktívabb volt abban a 20 percben, amit kapott, mint előtte Szakály 73 percig. Aktívan részt vett a támadásépítésekben, ha a büntetőgyanús esetnél kicsit Dombisabb, akkor talán összehozhatta volna a jogos tizit.
Komlósi Ádám – 0
Máté butasága miatt kellett beugrania az utolsó percekre, szerencsére nem okozott problémát, hogy egy friss ember volt hátul a védelmünk tengelyében.
∼•∼
Herczeg András
Az egyetlen változtatása az odavágóhoz képest a Dudu – Oláh csere volt, de érdemben ő sem tudott többet hozzátenni a mérkőzéshez. A meccsbe szerintem jól nyúlt bele, a megfelelő embereket cserélte le. Végig hallható volt, ahogy a pálya mellett tüzelte, instrulta a csapatot, nem rajta múlott volna, ha ne adj’ Isten elszúrjuk a végét…
A mérkőzés összefoglalója
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Nem volt egy nagy iramú mérkőzés, viszont sajnos annál egyoldalúbb. A korai gólunkkal akár úgy is tűnhetett, hogy egy unalmas összecsapást láthatunk, de a hazaiak nem adták fel, és az utolsó pillanatig volt esélyük a továbbjutásra. Bosszús vagyok a csapatra, mert sokszorosan nyert helyzetet sikerült kis híján elrontani. A vezető gólt követően nagyon tompán és enerváltan játszott a csapat, nagyon sok egyéni hibát elkövettünk hátul, amiket góllal büntetett az ellenfél. Ezt erősítik meg Czvitkovics mérkőzés utáni szavai is: „Nem nagyon értettem, hogy amikor megszereztük a vezetést, kezünkben volt a meccs, miért kezdtünk el kapkodni, pedig addig jól játszottunk. Utána nem mertünk passzolni, rugdostuk a labdát össze-vissza. Számítottunk rá, hogy nekünk esik a Kalmar, de mi rúgtuk az első gólt, nekünk kellett volna megnyugodni. A második félidőben volt olyan időszak, amikor szép támadásokat vezettünk, de akkor jött a tizenegyes, ami megint megfogott minket, a hazaiak pedig mindent egy lapra téve elkezdtek támadni. Ekkor bíztam benne, hogy kontrából tudunk gólt rúgni, de nem sikerült, ugyanakkor szerencsére nem is kaptunk többet.” Szerencsére a továbbjutás azért meglett, de a szívbaj kerülgetett a végén, ne csináljunk ilyet! A játákvezető többségében korrektül vezetett, az első félidőben talán kaphatott volna büntetőt a Kalmar, de azt leszámítva jó ítéletei voltak.
A továbbjutás volt a lényeg, ezt teljesítettük. Ezzel sikerült egy komoly negatív szériát is lezárni, hiszen a Rabotnicki, valamint az Elfsborg elleni párharcok még élénken élnek az emlékezetünkben, és ott van még az egy évvel korábbi, Young Boys elleni fiaskó is… A svédeknek ráadásul ezzel sikerült visszavágni a három évvel korábbi vereségért, és elégtételt jelentett a továbbjutásunk azok után is, amilyen sportszerűtlen magatartást tanúsítottak a Kalmarnál a párharcot illetően. Nincs azonban megállás, egy hét múlva már a harmadik kör küzdelmei rendezik meg, és mondhatjuk, hogy némi szerencsénk van, ugyanis nem az esélyesebbnek kikiáltott lengyel bajnok Wisla Krakkó lesz az ellenfelünk, hanem az őket meglepetésre kiejtő észt bajnok, a Levadia Tallinn. Papíron könnyebb ellenfélnek ígérkeznek a svéd bajnoknál, de lebecsülni nem szabad őket, már csak a lengyelek kárából tanulva sem! A párharcot idegenben kezdjük, és talán van remény arra, hogy a visszavágót mégis Debrecenben rendezzék.
Hajrá Loki!
