LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Nagyító alatt – II.

OLYMPUS DIGITAL CAMERAA legnagyobb formaingadozáson a középpályásaink mentek keresztül, ennek dacára ez a csapatrész muzsikált összességében a legfényesebben. A góljaink csaknem fele érkezett erről a posztról. Az ékeknél pedig a leglátványosabb feltámadásnak lehettünk szemtanúi, ennek ellenére az összkép meglehetősen lesújtó. Most nincs menekvés, őket szedjük ízekre.

Varga József – 5: Déja vu. Pofás ősz után újfent egy finoman szólva is szolid, visszafogott tavasz. Az ember értetlenül réved maga elé, s egyre gyötrőbben tör fel belőle a kérdés, hogy ez ugyanaz a gyerek? Mert megint mintha kicserélték volna, bár ezúttal nem volt akkora a kontraszt, mint tavaly. Pályafutása kritikus pontjához érkezett. Megítélésem szerint vízválasztó szezon elé néz.

Luis Ramos – 7: A második félév kellemes csalódása. Úgy építette fel magát, mint egy padlón lévő teniszjátékos. Először csak a szűrőmunkáját rakta rendbe, folyton akció közelben tüsténkedett. Aztán mind jobban fokozta a hatékonyságot is, gondolok itt a szabályos-szabálytalan megakasztások arányára. Legvégül már a labda rendeltetésszerű megjátszása sem okozott többnyire problémát. A sárga lapok a játéka részét képezik, mint Pepénél. Örömteli volna ellenben, ha jövőre a meccsek utolsó 20-25 percére se lankadna a koncentrációja.

Illés Gyula – 4,5: Nem úgy alakult a bemutatkozás, ahogy tervezte. Kapart, küzdött, de nem igazán találta a helyét a csapatban.  Félelmetes ballábas bombáit nem nagyon csodálhattuk meg testközelből. Ezen felül a sérülések is mindig a legrosszabbkor jöttek.

Bódi Ádám – 7.5: Ő nyújtotta a legegyenletesebb teljesítményt. Némi színt vitt ebbe a keserves idénybe. Rajta minden pillanatban érződött, hogy akar valamit a pályán, s élvezi a játékot. Szerelt, cselezett, kapura lőtt, gólokat és gólpasszokat jegyzett. Változatlan felfogás esetén sokra hivatott játékos. Bízom a töretlen fejlődésében.

Kulcsár Tamás: Rettentő viszontagságos szezont tud a háta mögött. Nem volna fair érdemben értékelni.

Szakály Péter – 5: Hullámvasút. A jelenlegi garnitúra talán leginkább megosztó figurája. Várakozáson aluli teljesítményére egyszerűen nehéz elfogadható magyarázatot találni. Mindenesetre kívülről számtalanszor tűnt lélektelennek, aztán meg három egerszegi játékos közé sem volt rest bevetődni önfeláldozóan. Nevetséges ilyen idény után külföldi lehetőségről álmodozni. Ahhoz ennél a “rutinfocinál” jóval többet kellene letenni az asztalra, mert távolról sem tartozott a bajnokság meghatározó játékosai közé. Pedig a képességei adottak hozzá, hogy vezéregyéniség legyen. Már csak el kéne dönteni, él-e vele, s ad-e magának egyáltalán reális esélyt a szintlépéshez…

Czvitkovics Péter – 6: Maradjunk annyiban, hogy ez a tavasz már nem annyira róla szólt. Édesanyja súlyos betegsége, valamint az eligazolás gondolata jobban foglalkoztatta. Sokat tett a csapatért, kívánom neki, hogy megállja a helyét Belgiumban!

Dombi Tibor: Ajándék minden egyes meccs, amelyen szóhoz jut. Jelenléte mára fontosabb, mint maga a játéka, úgyhogy az értékelést nem erőltetném.

Mbengono Yannick – 5,5: Kecskeméten közönségkedvencnek számított, nálunk is hamar az lett. Idén viszont inkább lefelé építette a nimbuszt. Maximum egy-egy kiugró meccse akadt, amúgy belesüllyedt a nagy magyar átlag posványába. Az egy szerzett gól módfelett vékony tőle. Számtalanszor hanyagságot, kedvtelenséget sugárzott.

Kabát Péter – 3: Nincs mit szépíteni, mellélőttünk vele. Tavasszal már alig játszott, s abban sem volt köszönet.

Farkas Balázs – 4: Ilyen-olyan okokból kifolyólag nem tudott formába lendülni. Néhány meccsen jól szállt be csereként, lendületet adott az együttesnek, de nem azért igazoltuk, hogy csak periódusai legyenek. Nem szabad leírni, ám nincs mese, jövőre bizony villantania kell.

Eugene Salami – 4: Engem nem nyűgözött le. Egyetlen gólját tulajdonképpen üres kapura szerezte. A fizikuma nem rossz, úgyhogy a labdákat jól tartja meg, de a cselezés nem az erőssége, rúgótechnikája átlag alatti. A beindulásokat nem érzi, bár ez mondjuk idővel csiszolódhat. A Honvéd ellen 3 az 1-es szituációban is rosszul célzott, a Videoton ellen meg Alves az ő embere volt a gólnál, ahogy azt Sándor Tamás elmondta a meccset követő sajtótájékoztatón. Az ezredforduló után visszasírtam a 90-es éveket, most nosztalgikusan tekintek vissza a 2000-es évek elejére, s már előre félek, hogy egyszer majd őt fogom visszasírni.

Adamo Coulibaly – 7.5: Télen rengetegen bohócnak titulálták. Bognár György a valaha nálunk megfordult legképzetlenebb légiósnak minősítette. Aztán megtáltosodott. Pedig ominózus nyilatkozata után erre annyi esély kínálkozott, mint néhány éve arra, hogy Mario Gomez európai elitcsatárrá növi ki magát. A csapat házi gólkirályi címéig meg sem állt. Emellett a mezőnyben is hasznosan ténykedett, viszont olykor ordító meccslabdákat baltázott el.