LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Tőzsér nélkül jobban megy?

Messze menő következtetést nem szeretnék levonni a Paks elleni győzelemből, de a címben feltett kérdésen azért már tavaly óta sokat gondolkodunk: már akkor is szembetűnő volt, hogy ha csapatkapitányunk hiányzott, egyáltalán nem sínylette meg azt a csapat játéka, sőt… Tavaly hat mérkőzést hagyott ki, ezeket 5 győzelem és 1 döntetlen (a Fradi ellen a Groupamában) volt a mérlegünk. Idén először nem kezdett, és az utóbbi hetek szenvedése után egy némileg felszabadult játékot láttunk, az eredmény pedig egy sima győzelem a gyengécske Paks ellen,

Herczeg András tehát meg merte húzni azt, hogy a padra ülteti az elmúlt hetekben pocsék teljesítményt nyújtó karmestert. Ezen kívül is tartogatott még meglepetést, kimaradt ugyanis a másik gyenge láncszem, Szatmári Csaba, így végre ismét összeállt a tavaly ősszel jól muzsikáló Kinyik-Pávkovics védelem. Kusnyír maradt a középpályán, így Bényei ismét kezdett, elöl pedig megint ezt a fura Adeniji-Trujic-Szécsi hármast láthattuk, ami a mérkőzés folyamán többször is váltakozott. A paksiaknál ahogy az várható volt, Böde visszatért az eltiltása után, de rajta kívül még Hahn és Könyves is kezdett, így nem lehetett azt mondani, hogy defenzíven küldte volna fel a csapatát Szivics.

Nem estek egymásnak a csapatok, sőt, sokáig meglehetősen eseménytelenül pörögtek a percek. A vizes, felázott talaj sem könnyítette meg a csapatok dolgát, de egyik fél sem kockáztatott, a paksiak és mi is fegyelmezetten védekeztünk, és mindkét együttes visszazárt térfelén, amikor az ellenfél támadhatott. Labdavesztések és/vagy labdaszerzések híján gyors kontrákra sem nyílt lehetőség egyik oldalon sem, így főként a széleken próbálkoztak a csapatok, a beadások azonban rendre pontatlanok voltak. Amit én hiányoltam a mieinktől, azok az átlövések voltak. Egyrészt a tömörülő ellenfél ellen ez mindig egy jó fegyver, másrészt ahogy említettem, a pálya talaja is alkalmas lett volna kis lapos, sunyi lövésekre, de nem éltünk ezzel a lehetőséggel.

Így aztán az első gól volt a mérkőzés első helyzete, de az sem épp egy lehengerlő akció után született: Kusnyír-Adeniji-Bényei volt a labda útja, jobbhátvédünk a tizenhatos vonalában, közel az alapvonalhoz kapta meg a játékszert, a vendégek középpályása, Simon teljesen fölöslegesen és agyatlanul csúszott be, Bényei pedig ügyesen helyezkedve elérte, hogy a becsúszó láb őt tarolja le, így járt a jogos büntető. Tőzsér hiányában Szécsi vállalkozott a büntetőre (Trujics is szerette volna elvégezni), gyengére sikeredett próbálkozását azonban védeni tudta Rácz, de szerencsénkre épp Szécsi elé ütötte vissza a labdát, így csak az üres kapuba kellett fejelnie a kipattanót.

A váratlan vezetésünk után némileg feljavult a játékunk is, alig négy perccel később pedig jött az újabb találat: egy felívelt labdát Adeniji sarokkal tett le Trujicsnak, a balszélen bevárta az érkező Szécsit, aki a váltás után megkapta a labdát, középre ívelésére pedig Kusnyír érkezett, és fejjel megszerezte első élvonalbeli gólját. Bármilyen hihetetlen, de ezzel a két góllal el is fogytak az említésre méltó események az első félidőből, így bár az eredmény sima vezetést mutatott, összességében nem volt lehengerlő a játékunk.

Szivics változtatott a szünetben, a gyengén játszó, és be is sárguló Simont Balogh Balázs váltotta. Ennek ellenére fikarcnyit sem javult a vendégek játéka, hiába voltak kétgólos hátrányban, nem tudták ránk erőltetni az akaratukat. Többnyire a félpályánál adogattak, enyhe, de meddőnek mondható fölényben focizgattak, de a kapunkig nem jutottak el, Nagy Sándornak nem kellett egyszer sem játékba avatkoznia, még csak próbára sem tették őt távoli lövésekkel. Mi viszont ismét veszélyeztettünk, az 50. percben Kinyik fejelt majdnem gólt szöglet után, de fejese pont Rácz kezéhez érkezett. Nem sokkal később a megsérülő Bényei helyett Kundrák érkezett, aki beállását követően négy perccel Kusnyírhoz hasonlóan első NB I-es találatának örülhetett. A Szécsitől érkező beadás Trujicsot találta meg középen, aki estében nem tudott kapura lőne, felpattanva viszont még kapura pöckölte az előtte maradó labdát, a kipattanó pedig megtalálta Kundrákot, akinek egy méterről csak az üres kapuba kellett lőnie.

A vendégek első veszélyes helyzetére a 68. percig (!) kellett várni, ekkor egy jobboldali centerezés suhant el veszélyesen a kapunk előtt, de a hosszú oldalon Kusnyír arcáról kifelé pattant a labda. A 77. percben a meccs legjobbja, Szécsi is megsérült, őt Pintér Ádám váltotta. Közben szépített a Paks, egy jobboldali beadás után Böde robbant be és fejelt a kapunkba védhetetlenül, gyakorlatilag az első kaput talált lehetőségéből szereztek gólt a vendégek. Ugyan felcsillant a remény, hogy egy nagy hajrával még izgalmassá tehetnék a vendégek a meccset, ez nem történt meg, sőt, mi állíthattuk volna vissza a háromgólos különbséget, de Pintér mesteri egyéni akciója és gólt érdemlő passza után Trujics rontott ziccerben. Az utolsó percek már eseménytelenül peregtek le, megérdemelt győzelmet arattunk a meglehetősen gyengén és kilátástalanul focizó paksiak ellen. Az újabb vereség pedig Tomiszlav Szivics állásába is került, akit a mai napon menesztettek a kispadról…

Osztályzatok

Nagy Sándor – 0
A klasszikus nullás osztályzat, a világon semmi dolga nem volt, szerintem egyetlen védése sem volt a meccsen, de még beadásokat se nagyon kellett lehúznia.

Bényei Balázs – 6
Ez most meglepően jó teljesítmény volt a részéről, a tizenegyesnél ügyesen tört be a védője elé, kiprovokálva az egyébként felesleges és buta szabálytalanságot. Hátul sem inogott most meg.

Pávkovics Bence – 6
Rendben volt ez most, nem nagyon hagyott teret a paksi támadóknak, fontos szituációkban lépett közbe, és Bödével is megküzdött.

Kinyik Ákos – 6
Neki is meggyűlt a baja Bödével, de állta a sarat. A második félidőben kis híján gólt szerzett, de nem volt szerencséje a fejesénél. Most némileg stabilan működött a védelmünk, lehet ennyit számot, ha kikerül a gyenge láncszem.

Ferenczi János – 5
Visszafogott játékot láttunk tőle, keveset is volt játékban, de hibát sem igazán vétett most hátul, tipikus közepes teljesítmény.

Kusnyír Erik – 7
Remekül játszott a középpályán, és megszerezte első felnőtt gólját is, kijárt már ez neki. Lehet, hogy tényleg a középpályán tud igazán kibontakozni.

Csősz Richárd – 5
Nem nyújtott semmi extrát, igazából ugyanazt csinálta, mint Tőzsér ugyanezen a poszton: lepasszolgatta oldalra és hátra a hozzáérkező labdákat. Cserébe legalább futott és ütközött is, ha kellett.

Haris Attila – 5
Ő sem nyújtott extrát, Csőszhöz hasonló “láthatatlan”, szürke eminenciásként tette a dolgát. Egy ízben helyzetbe is került, de nem tudott élni a lehetőséggel.

Babatunde Adeniji – 6
Kissé darabos volt a mozgása, és szerintem el is fáradt a második félidőre. Ennek ellenére láttunk tőle szép dolgokat a mezőnyben, elég ha azt említjük, hogy az első két gólunkat megelőző akciókból egyaránt kivette a részét. A gond az, hogy továbbra is inkább a szélen erőlteti a stáb, pedig szerintem középen jobban tudna érvényesülni.

Nikola Trujic – 6
Végigküzdötte a meccset az utolsó percig. A befejezéseknél nem volt szerencséje, a harmadik gólt az ő érdeme ugyan, de már ő is gólt szerezhetett volna, Pintér álompassza után pedig ziccert is rontott. Ettől függetlenül értékelendő a hozzáállása és a mentalitása.

Szécsi Márk – 7 
Most végre mezőnyben is jól játszott, kivette a részét a védekezésből is, de ami ennél is fontosabb, hogy szerzett egy gólt – még ha szerencsével is -, illetve kiosztott egy gólpasszt, így ő volt a mérkőzés legjobbja.

∼•∼

Kundrák Norbert – 6
Eddig nem nagyon játszott, de ha pályára lépett sem mutatott extrát, most viszont a beállása után nem sokkal betalált, igaz nem volt nehéz dolga. De most végre jól szállt be a meccsbe.

Pintér Ádám – 6
Örülök, hogy az utóbbi hetekben lehetőséget kap, a szerdai kupameccsen sem volt rossz, és ezúttal sem ugrott be rosszul. A meccs vége felé látott egyéni akciója gólt érdemelt volna, mesterien tette a labdát Trujic elé.

Szatmári Csaba – 0
Nem is Herczeg Bandi lenne, ha nem hozott volna be egy ötödik védőt a 86. percben 3-1-nél. 🙂 Nem hiányzott ma a csapatból.

∼•∼

Herczeg András
Látszik, hogy hétről hétre kísérletezik, talán most először sikerült olyan összeállításban pályára küldeni a csapatot, amikor a védelem végre stabilan működött, de nem akarom elkiabálni a dolgokat, ez a Paks ma rettentő gyengén játszott. Remélem most egy darabig megmarad a Kinyik-Pávkovics páros a védelem közepén.


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

Nem volt egy extra a meccs, különösen az első félidő lehetett semleges néző számára unalmas a két gól ellenére is, ugyanis jószerével semmi említésre méltó nem történt a két hazai találaton kívül. Értékelem, hogy végre győztünk, és mondhatjuk, hogy simán is, bár fájó, hogy most sem tudtuk kapott gól nélkül lehozni a találkozót. A személyi cserék ültek és Tőzsér sem hiányzott a csapatból. Ismét debütált ellenünk egy friss hús játékvezető, Csonka Bence egy fokkal jobb volt a Pillók-Bogár párosnál, bár 3-0 után látványosan semmit nem fújt nekünk, így egy jogosnak vélt büntető is elmaradt a javunkra.

Örüljünk a győzelemnek, de ne misztifikáljuk túl ezt a sikert. Nem játszottunk lehengerlően, sőt, igazából még azt se mondanám, hogy Mezőkövesden sokkal rosszabbak lettünk volna. A védelmünk jelentősen feljavult, de még ezt sem merem száz százalékosan kijelenteni, látva a paksiak szerencsétlenkedését. Az mindenesetre lejött, hogy Tőzsér nélkül dinamikusabb volt a középpályánk, sokkal stabilabb volt a védekezésünk a pálya középső harmadában. Amondó vagyok, hogy mivel Danink a szezon végén úgyis visszavonul, így nyugodtan készülhetünk az őt nélkülöző taktikára. Ha gond van, akkor még be lehet őt vetni, de én már nem számolnék vele komolyan innentől. Sokkal szívesebben nézem még Csőszt is a középpályán, de például Pintér Ádám is lehetőséget kaphatna akár kezdőként is a pálya közepén. Az igazi értékmérők a következő hetekben következnek, nagyon nehéz meccsek várnak ugyanis ránk: a Fradi és a Honvéd elleni hazai találkozók között két közvetlen riválishoz, a Kisvárdához és a Zalaegerszeghez utazunk. Ezen a négy mérkőzésen végérvényesen eldőlhet, hogy milyen célokért kell küzdenünk majd tavasszal. Én most bátran azt mondom, ha nem sikerült minimum 7 pontot szereznünk, akkor inkább hátrafelé kell majd tekintgetnünk…