Vannak olyan meccsek, amik előtt az ember látatlanban aláírná a döntetlent. Ezek általában jóval erősebb csapatok elleni összecsapások, ahol csodaszámba menne a pontszerzés. Most nem ilyen ellenféllel találkoztunk, mégis simán aláírtam volna az ikszet meccs előtt, és a lefújás után úgy is tudtam örülni a 0-0-nak, hogy bő 25 percet emberelőnyben játszottunk, és az ellenfél alig volt veszélyes a kapunkra.
Ennek okait mindenki ismeri, és Enderson ki is fejtette a beharangozóban. A győzelemmel nem sokkal lennénk előrébb, csupán annyival, hogy pontszerzési kényszerbe tettük volna a Zetét Nyíregyházán. Erre még mondhatjuk is azt, hogy nehéz feladat lett volna a Szabó Istvánnal feltámadó Szpari otthonában, de a ZTE is figyelemre méltó eredménysort produkál az edzőváltás óta: 0-0, 1-1, 0-0, 0-0. Azaz stabilan hozzák az egy pontokat, nem restek bunkerfocizni. Ne legyünk álszentek, a Szpari nem törte volna össze magát annak tudatában, hogy egy pontvesztéssel kiejthetnek minket, így én maximum 5%-al adtam volna több esélyt a bennmaradásunkra, ha megverjük a Paksot tegnap. Ez az 5% pedig szerintem jelen helyzetünkben nem ért annyit, hogy ebben a mentális és fizikális állapotban kockáztassunk a győzelem érdekében.
Számomra érthetetlen volt a közönség reakciója tegnap. Sokan füttyögtek és elégedetlenkedtek egy-egy biztonsági- vagy hátrapasszt követően. Pedig szerintem nagyon is jól csináltuk, amit csináltunk. Most egyszerűen nem vagyunk abban a helyzetben, hogy megengedhessük magunknak a sziporkázást, a játék színezését. Egyszerű megoldások kellenek, csak a biztosra szabad menni. És ezt várom el a Vidi elleni sorsdöntő meccsen is.
Rátérve a Paks meccsre, 11 a 11 ellen is jobbnak éreztem magunkat hangyányival, de azok a pici pluszok hiányoztak, amik a gólszerzéshez kellettek volna. Báránynak volt az elején egy kapufája, és több ígéretes akciónk elhalt az utolsó passzok miatt (ezeket sok esetben Szűcs rontotta/kapkodta el). Aztán ahogy haladt előre az idő, egyre kevésbé mertünk kockáztatni. És mint Bognár nyilatkozata is megerősítette, a Paks is egy pontért jött, így igazából ők sem törték össze magukat. Ez a mi szerencsénk, mert szerintem egy számukra is ki-ki meccs nem sok jóval kecsegtetett volna nekünk.
Az is sokatmondó, hogy a kiállítás után sem lehetett mindig azt érezni, hogy mi vagyunk többen a pályán. Nem egyszer okozott gondot a labdakihozatal a saját térfelünkről, a végén meg néha úgy vagdostuk ki a kapunk előteréből kétségbeesetten a beíveléseket, mintha mi lennénk emberhátrányban. Kicsit ijesztő és megdöbbentő is volt ezt látni, de ebben a helyzetben azt hiszem, hogy természetes volt amit láttunk, még ha ez nem is tetszett értelemszerűen.
Az egyéni teljesítményekről. A kapuban történt váltás miértje kérdéses, lehetett hallani, hogy Gonda megsérült a hét közepén, és bár lehet hogy összedrótozzák hétvégére, nem biztos, hogy száz százalékos lesz. Pálfival nem volt különösebb gond, amikor védett, ráadásul mellette szólt a magassága, ami a toronydaru paksi csatárok és a beívelések ellen mindenképp előnyösebb, mint a közel 10 centivel alacsonyabb japán, aki ráadásul láthatóan vonalkapus is. Ha ez taktikai húzás volt, akkor bejött. Viszont személyes megjegyzés, bármilyen oka is volt a váltásnak, vissza már nem cserélném Gondát az utolsó meccsre. Igazából itt nincs olyan döntés, ami ne lenne rizikós: védjen a rutintalanabb kapus, akiben lehet, hogy benne van a hiba, vagy védjen az a rutinos hálóőr, aki viszont eddig olyan extrát nem hozott? Nehéz kérdés ez, de én most Pálfi mellett teszem le a voksom.
A védelem szerintem rendben volt tegnap, Lang tanárian játszott, Castegren a védelem tengelyében most nem igazán csinált hülyeségeket, a visszakerülő Ferenczi sem hibázott. Kocsis Gergő ezúttal a középpálya közepén játszott Yougával, szerintem szintén jól. A támadósorunk volt érzésem szerint harmatos, Bárányon éreztem a kihagyást, ráadásul nagyon egyedül volt. Szuhodovszki hozta a szokásos sótlan játékát, Szűcs nagyon sokat hibázott, de feljavult a végére, Domingues pedig teljesen indiszponált volt, ettől függetlenül rohadt bosszantó és sajnálatos a sérülése, meglepne, ha szombatig játékra alkalmas állapotban lenne.
És így futunk tehát neki a sorsdöntő, Vidi elleni meccsnek. Megvan az áhított egy pont, amivel lépéselőnyben, lélektanilag fontos módon a vonal fölött várjuk a meccset, és az ellenfél van győzelmi kényszerben. Arról lehet vitatkozni, hogy jó-e az nekünk, hogy az x-re játszhatunk, maradjunk annyiban, sokkal jobb, mintha a győzelemért kellene mennünk. Mert ebben a megfáradt, mentálisan és fizikálisan is ingatag csapatban én nem érzem a győzelmet. Egy kínkeserves döntetlent viszont ki lehet kaparni egy utolsó szarházi antifocival is.
Sidenotes:
- Bárány lett az idei Zilahi-díjas. Bár kétségkívül jó helyre került a díj, szerintem Domingues jobban megérdemelte volna összességében. Nem véletlen, hogy a mi év legjobbja címünkért is ők ketten vannak harcban.
- Kijött 8000 ember egy vergődő, kiesőjelölt csapat utolsó hazai meccsére. Lehetünk bármennyire szarok, a foci akkor is sokakat érdekel Debrecenben.
- A 20 évvel ezelőtti első bajnokcsapat köszöntése sokkal nagyobb felhajtást/ünnepséget érdemelt volna.
