LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Replay #1 – Hajduk-verő hajdúk!

Ahogy azt már a hétvégén beharangoztuk, legújabb történelmi rovatunkban a régmúlt klasszikusait idézzük fel. Két korszakot, két legendás nemzetközi menetelést választottunk témának, ennek első állomása a 2005-ös DVSC – Hajduk Split Bajnokok Ligája selejtező. A forró július végi estében lejátszott ki-ki mérkőzésen a Loki szinte hibátlan játékkal, szemkápráztató gólokkal győzte le simán a nagyképű horvát bajnokot. Elevenítsük fel, hogy miképp is történt mindez!

Mondhatjuk, hogy nem voltunk szerencsések a sorsolásnál, hiszen mégiscsak kiemeltként vártuk a sorsolást, ennek ellenére az egyik legnehezebb ellenfelet kaptuk a horvát bajnok Hajduk Split személyében. A horvát csapatokkal szemben egyébként elég vegyes a kép, a 2000-es évek elején szinte minden évben összesosolták az aktuális horvát és magyar bajnokot a BL selejtezőiben. A Hajduk Split ráadásul harmadszor találkozik magyar csapattal, 2000-ben a Dunaferr búcsúztatta őket 4-2-es összesítéssel, de egy évvel később a Ferencvárost két gólnélküli mérkőzést követően búcsúsztatták büntetőkkel a második körben. Egy évvel később pedig a Zalaegerszegen volt a sor, hogy kiejtse az aktuális horvát bajnokot, akkor az NK Zagreb ellen sikerült a bravúr idegenben lőtt több góllal (1-0, 1-2). Látható tehát, hogy nagyon kiélezett párharcok voltak ezek, és hol ide, hol oda billent a mérleg nyelve. Egyébként most is nagyjából azonos erejűnek tekinthető a két csapat, abszolút ült tehát, amit Supka Attila is mondott a párharcot megelőzően: 50-50% esélye van mindkét csapatnak a továbbjutásra.

Szerencsére az Oláh Gábor utcai stadion bővítési munkálatai időben elkészültek, még a mérkőzést megelőző napon is szerelték a székeket az új mobillelátókra, így a stadion kapacitása 10 200 főre nőtt. Ennek ellenére jócskán megkérték a jegyek árát a klubnál, az I szektorba a bérletes helyemre 8500 ft (!) volt a belépő. Ez nem volt szimpatikus húzás a klub részéről, még ha Bajnokok Ligája mérkőzésről is beszéltünk, és ezen az a tény sem javított, hogy a szerdai mérkőzésre jegyet váltók ingyen tekinthették meg a hétvégi, ZTE elleni NB I-es nyitófordulóbeli mérkőzést.

A horvátok egyébként repülővel érkeztek szintén egy nappal a mérkőzés előtt, a legnagyobb sztárjuknak tartott Niko Kranjcar meglehetősen flegmán nyilatkozott az őt kérdező újságíróknak, a ‘Mit tart a DVSC legnagyobb erősségének?’ kérdésre például egy ‘Miért, van olyan?’ válasszal tudott szolgálni… Miroslav Blazevic már óvatosabb volt, bár korábban hallani lehetett olyat, hogy túlzott magabiztossággal készül a párharcra, a mérkőzést előtt már úgy fogalmazott, hogy ahogy egyre többször nézte meg videóról a Loki játékát, úgy lett egyre idegesebb. Bár az nem volt túl szimpatikus, hogy a sajtótájékoztató végén megjegyezte, hogy amennyiben a csapata továbbjut, úgy ő is csináltat magának egy olyan fülbevalót, mint amilyen Supka Attilának van.

Sokan elkísérték a Hajdukot, a híres Torcida csoport is jelen volt a debreceni mérkőzésen

A horvátok tehát elég magabiztosak voltak, mondjuk az elég ijesztő volt, hogy a horvát bajnokság első fordulójában, egy héttel a párharcot megelőzően egy hatost hintettek az Osijeknek. Felröppentek viszont olyan hírek is, hogy komoly anyagi gondban van a csapat, és katasztrofális következményei lehetnek annak, ha kiesnek a Debrecen ellen a BL-ből. Ezzel szemben a mieink nyugodtan készülhettek a megmérettetésre, a nyáron sikerült a keretet megerősíteni, és reménykedhettünk abban, hogy a csapat ugyanott folytatja majd, ahol az előző szezon végén abbahagyta. Az igazi teher nem rajtunk volt, újoncként szerepelhettünk a Bajnokok Ligájában, ennek ellenére mindenki vágyott arra, hogy itt is letegyük a névjegyünket, akárcsak két éve az UEFA-kupában.

Na de térjünk rá a mérkőzésre! Sajnos két játékosra nem számíthatott Supka Attila sérülés miatt, Böőr Zoltán és Dragan Vukmir is egy korábbi edzőmérkőzésen sérült meg. Komlósi Ádám már le tudott ülni a padra, csakúgy, mint a nemrég érkezett szenegáli fiatal támadó, Ibrahima Sidibe, aki hosszú hetekre eltűnt az ügyei intézése miatt, végül jókora késéssel futott be Debrecenbe. Szintén ott volt a padon a szerb Bojan Brnovics, őt a támadósorban vethette be vezetőedzőnk. A mieink egyébként mondhatjuk, hogy a lehető legerősebb felállásban léptek pályára és Supka Attila támadó felfogású csapatot küldött pályára. A kapuban Csernyánszki kezdett, míg a védelembe bekerült Nikolov, középen pedig a nyáron kölcsönből visszatérő Máté kezdett Éger mellett (többen inkább a rutinos Komlósit várták a kezdőbe, de a Szuperkupa mérkőzéseken meggyőző teljesítményt nyújtott fiatal védőnk), míg a balszél természetesen Szatmárié volt. A középpályán a szűrőfeladatok Habira, a támadások szervezése Sándorra hárultak, míg a két szélen Dombi és Halmosi feladata volt az ellenfél védelmének megbontása. Elöl az összeszokott Bogdanovics-Kerekes duó rohamozta a horvátok kapuját. Kétségtelen, hogy a széleken, azon belül is főképp a baloldalon volt igazán keresnivalónk, erre többek közt a Nemzeti Sport is jól hívta fel a figyelmet a mérkőzést megelőző lapszámában.

A Hajduknál sem volt meglepetés a kezdőben, Ciro Blazevic is a legerősebb csapatát küldte pályára. Az együttesben egyébként sok fiatal labdarúgó kapott szerepet, nem volt tehát rutinosnak mondható a gárda. Ennek ellenére azért voltak húzónevek a csapatban, ilyen volt az óriás Kale a kapuban, vagy az a Granic a védelemben, aki két évvel korábban a Varteks színeiben már pályára lépett Debrecenben (szerzett is egy öngólt), de kétség kívül a legnagyobb név az európai topligás csapatok által körbeudvarolt fiatal üdvöske, a horvát válogatott szövetségi kapitányának, Zlatko Kranjcarnak a fia, Niko Kranjcar. A 20 éves támadó középpályás egy évvel korábban érkezett a nagy rivális Dinamotól, és nem csekély összeget, 1.5 millió eurot fizetett érte a Hajduk Split azzal a reménnyel, hogy később majd ennek többszöröséért adhatja tovább.

A busás jegyárak ellenére a klub tájékoztatása szerint a jegyek 98%-át sikerült eladni, így közel teltház, 10 000 szurkoló zsúfolódott össze szerda este a júliusi meleg éjszakában. A vendégek közel ezren érkeztek és remek hangulatot teremtettek, nem kevés pirót is bevetve (melyek egy része a mi szektorainkban landolt a meccs során…). A német Kircher Knut sípszavára kezdődött el a mérkőzés, a Hajduk végezhette el a kezdőrúgást. Még az első percben jártunk, amikor a védelmünk határozatlanságát kihasználva egy-két kényszerítővel komoly helyzetbe került a horvát csapat, de szerencsénkre Bartulovic kapu mellé lőtt ziccerben. Bátran, agresszíven kezdtek a vendégek, ami talán picit meglepte a mieinket, nehezen tudtuk felvenni a mérkőzés ritmusát, az első 5-6 percben csak nyomoztuk a labdát. Sándor Tamás nyakán rendre ott lihegett egy fehérmezes játékos, emellett pontatlanok is voltunk a mérkőzés ezen szakaszában.

A Loki ultrák is kitettek magukért az egész mérkőzésen

Szép lassan aztán megérkeztünk a mérkőzésbe, a 7. percben már előttünk adódott lehetőség, Kerekes passzol Habinak, aki szépen tálat Bogdanovics elé, szerb támadónk egy átvétel és igazítás után tüzelt 25-ről, de épphogy kapu mellé lőtt. Egy perccel később Kerekes is megvillant, Bogdanovics passza után lőtt kissé kiszorított helyzetből, de a lapos lövését védeni tudta Kale. A 11. percben ismét felszisszentünk, Busic mélységi passzából Blatnjak fordult kapura, de éles szögből leadott lövését szépen védte Csernyánszki. A következő percekben kicsit leült a mérkőzés, kóstolgatta egymást a két csapat, de helyzet nem alakult ki. Mi előbb szabadrúgásból alakítottunk ki veszélyt, ami után a vendégek kapusának kellett tisztáznia, majd egy Halmosi beadást Kerekes vette mellre, a megpattanó passza Dombi elé került, aki veszélyes helyen próbált befelé cselezni, de a védők tisztázni tudtak.

A 21. percben Sándor szép mélységi indítással ugratta ki a félpályán kilépő Bogdanovicsot, a partjelző behúzta a lest, a visszajátszás megtekintése után annyi elmondható, hogy legfeljebb centiken múlhatott a dolog. Két perccel később már felugrottunk a székünkről, de még nem kiálthattunk gólt: némi szerencsével Dombi elé került a labda a jobbszélen, betört a tizenhatoson belülre, nagyjából az ötös vonalánál centerezett, a hosszún érkező Kerekes pedig épphogy nem érte el a labdát, amihez kellett az is, hogy az egyik vendég védő lábbal beleérjen a beadásba. Újabb két perc telt el és egy újabb Dombi elfutást követően alakult ki kavarodás a vendégek kapuja előtt, de Halmosi a felperdülő labdát nem tudta pontosan megfejelni, így az Kale kezében landolt. Ekkor már nagyon érett a vezető gólunk!

Az a bizonyos vezető gól pedig érkezett is egy perccel később: Szatmáritól indult az akció, Halmosit ugratta ki a balszélen, aki kivárt néhány ütemet, amíg a második hullámban megérkeznek a támadóink, majd a hosszúra ívelt. Bogdanovics remekül vált le őrzőjéről és üresen fejelhetett nagyjából az ötös sarkáról. Ebből normál esetben még nem kellene gólnak következnie, pláne egy ilyen magas hálóőrrel a kapuban. Igor azonban zseniálisan fejelte meg a labdát, ami áthullott Kale fölött és a felsőlécet megborotválva csapódott a kapuba. Gyönyörű találattal volt tehát meg a vezető gól, 1-0 ide!. Ebben a periódusban végig mi domináltunk, folyamatosan mi járattuk a labdát, a széleken többször is megbontottuk a Hajduk védelmét, de benne volt, hogy egy megszerzett labdából gyorsan lekontrázhatnak. Szerencsére nem adtuk el necces helyezetben a játékszert, ha pedig mégis labdát veszítettünk, agresszíven letámadtunk, és többnyire vissza is szereztük azt. A horvátok teljesen tanácstalanok voltak, csak vagdosták előre a labdákat. Bogdanovics nagyon sokszor zárt vissza a saját térfélre, szinte minden akció tőle indult, ő volt ezen a mérkőzésen a csapat esze.

Ami így 2020-ban szembetűnő, hogy mennyire kombinatív volt a játékunk, senki sem ácsorgott, szinte mindenki folyamatos mozgásban volt, keresték az üres területeket, kisegítették egymást a játékosok, mindenki mutatta magát, nem pedig bujdosott, hogy nehogy passzoljanak neki. Ez hiányzik napjaink DVSC-jéből, de talán mondhatom, hogy az egész magyar futballból is.

A vezető találatunkat követően sokáig nem történt említésre méltó esemény, egészen a 40. percig kellett várni a kövektező helyzetre, ami újra Loki gólt eredményezett. Megint a bal oldalunkon futott végig az akció, egy labdaszerzést követően Szatmári-Halmosi-Szatmári összejátékot követően utóbbi ívelt egyből középre, ott pedig ismét Bogdanovics érkezett és 10 méterről gyönyörűen csúsztatott a kapuba. Ismét egy fejesgól, újfent egy gyönyörűen felépített támadást követően, 2-0 a Lokinak!

A félidő utoló pár percében a Hajduk dominált, a mi térfelünkön passzolgattak, de nem tudtak helyzetet kialakítani. A 45. percben egy összecsapás után Dombi maradt a földön, a horvát játékos fejen térdelte, ráadásul még rosszul is esett, a csuklóját fájlalta, szerencsére sikerült őt összedrótozni később a szünetben. Ezzel ért véget az első félidő, amit röviden úgy lehet összefoglalni, hogy az első 10 percben kicsit idegesen kezdtünk, nehezen vettük fel a meccs ritmusát, ekkor némileg meglepő volt, hogy a Hajduk mennyire offenzívan lépett fel. Aztán szép lassan belerázódtunk a mérkőzésbe és átvettük az irányítást, a góljaink nem előzmény nélkül születtek, a félidő nagy részében domináltunk és szép játékkal vezettünk 2-0-ra a szünetben.

A második játékrész ugyanúgy kezdődött mint az első, csak most mi alakítottunk ki helyzetet szinte rögtön a középkezdésből: Halmosi kevergetett a bal szélen, egy csellel becsapta a védőjét, majd a hosszúra ívelt, ahol Dombi érkezett és csukafejessel bólintott éppen csak kapu mellé. Egy kicsivel később Sándor is észrevétette magát, egy lehulló labdát szelidített meg és lőtt kapura 25-ről, Kale üggyel-bajjal tudta csak védeni a középre tartó lövést. Ezzel rögvest jeleztük is, hogy nem állunk vissza a kétgólos vezetés tudatában sem, ugyanott folytattuk, ahol az első játékrészben abbahagytuk. A következő percekben is folyamatosan veszélyeztettük az ellenfél kapuját, hogy egy megpattanó lövéssel, hol pedig az egymást meg nem értő horvát játékosok megzavarásával (egy ilyenből kis híján Dombi szerzett gólt).

Az 54. percben hosszú idő után a vendégek is jelezték, hogy meccsben vannak, egy éles szögből leadott lövéssel próbálkozott Busic, de Csernyánszki rajta volt a kapu mellé guruló labdán. Aztán az 57. percben ismét tüzijáték volt, előbb egy távoli Igor lövés volt veszélyes, majd jött a csoda: Bogdanovics ívelt fel egy labdát, amit Kerekes mellre vett és visszakészítette Sándor Tamásnak. Tobe egyből kitette a balszélen felfutó Szacsának, aki állítgatás nélkül kanyarított át a hosszúra, az érkező Dombi bevetődve fejjel tette középre a labdát, Kerekes pedig csukafejessel továbbította a hálóba a játékszert! Ott az újabb gól, 3-0! Csodálatosan megkomponált akció, a támadás minden eleme tökéletesen volt kivitelezve, mind a beadás, mind Dombi meglátása, mind pedig Zsombi befejezése parádés volt! Ezzel a találattal ténylegesen feltettük a pontot az i-re, ami a mérkőzésen mutatott játékunkat illeti!

Sajnos a gólunk után nem sokkal történt egy sajnálatos eset is, Habi ütközött Kranjcarral a középpályán és olyan szerencsétlenül esett, hogy a térde megsérült. Rögtön a lábához kapott, és percekig ápolták is, és ugyan visszatért a pályára, de alig egy perccel később jelezte, hogy cserélni kell. Hordágyon kellett levinni a pályáról, sajnos utóbb kiderült, hogy a sérülése súlyos, keresztszalag szakadás… Kiss Zoli váltotta őt egyébként, tehát posztra cserélt Supka Attila. A 67. percben jött el a holtpont, itt visszább esett a játékunk, szemlátomást átvette az irányítást a Hajduk, vélhetően Habi kiesése is közrejátszott ebben, hiszen fellazult egy picit a középpályás védekezésünk. Ami viszont szemmel látható volt, hogy a vendégek üdvöskéjét, Niko Kranjcart teljesen kikapcsoltuk, szinte momentuma nem volt egész mérkőzésen az ifjú középpályásnak.

Supka Attila is megérezte, hogy erősítésre szorul a védekezésünk, a 71. percben újabb cserét hajtott végre, ami már szerkezeti átalakítást is eredményezett: Kerekest Bernáth váltotta, támadó helyett szélső védő érkezett tehát. Ez azt eredményezte, hogy Nikolov fellépett a középpályára Kiss mellé, Bernáth lett a jobbhátvéd, Sándor pedig egy sorral előrébb húzódott, amolyan 4-2-3-1-es formációt vettünk fel ezáltal. A 73. percben veszélyes helyről jöhetett szabadrúgással a Hajduk, de Kranjcar csúnyán fölévágta. A következő percek csendesen csordogáltak, majd a 78. percben jött a harmadik cserénk is, a mérkőzésen parádésan játszó és két gólt szerző Bogdanovicsot az egyik új fiú, Bojan Brnovics váltotta. Mivel posztra cseréltünk, így ez alapjaiban nem hozott szerkezeti változást, ám Brnovicsra termetéből adódóan már nem ívelgethettük fel a labdát, így inkább a széleken próbáltunk támadásokat építeni.

A 79. percben Bartulovic egy jobbról átívelt labdát kapásból lőtt el, de Cserányszki magabiztosan védte, a vendégektől ehhez hasonló kósza lehetőségecskékre futotta csak. A 80. percben cserélt először Blazevic mester,  Grgurovic helyett az ifjú Makarin érkezett, közben a vendég szurkolók több fáklyát is átdobtak az I szektorban helyet foglaló nézők közé. Az utolsó 25 percben jellemzően már nem tudtunk helyzetet kialakítani, mezőnyjáték folyt és inkább a Hajduk passzolgatott a térfelünkön, de komoly helyzetet ők sem tudtak kialakítani. A 85. percben Dombi futott be szépen egy kifelé csorgó labdát, ütemből eltolta a védő mellett, aki még éppen a tizenhatos előtt felrúgta őt. A megítélt szabadrúgást Halmosi a tizenhatos sarkáról élesen kapuralőtte, de Kale védte a próbálkozást. Az utolsó vendéghelyzetre a 89. percben került sor, Djolonga 35 méterről laposan tűzött rá egy szabadrúgást, de középre ment, Csernyánszki simán fogta.

Az egész csapat mentalitását, odaadását jellemezte, hogy még a 91. percben is letámadtunk labdavesztés után, Brnovics így tudott az ellenfél térfelén szerelni több alkalommal is. Végig koncentrált a csapat, egy pillanatra sem lankadt a figyelem, a horvát játékosok pedig teljesen tanácstalanok voltak, mondhatni sokkolta őket az, hogy milyen simán átgázoltunk rajtuk a 90 perc során. A lefújásig már nem is történt említésre méltó esemény, sima 3-0-s győzelmet arattunk az odavágón, bizakodhatunk tehát a továbbjutást illetően! Bravú fiúk, ez szép munka volt!

Osztályzatok

Csernyánszki Norbert – 7
Nem sok dolga volt a mérkőzésen, ám amikor közbe kellett avatkoznia, akkor mindig a helyén volt. Az első félidőben egy komoly horvát helyzetnél kellett résen lennie, a második félidőben pedig főképp távoli lövésekkel tették őt próbára, de nem hibázott.

Nikolov Balázs – 6
Talán ő volt a védelmünk legbizonytalanabb tagja, az ő oldalán azért néhányszor zavart keltettek a vendégek. A második félidőben Bernáth beállása után előrébb lépett a középpályára, ott viszont már láttunk tőle szép szereléseket.

Éger László – 7
Remekül irányította a védelmet, nem igazán tudták őt átjátszani, nagyon határozottan, de a tőle megszokott eleganciával végezte a dolgát.

Máté Péter – 7
Ő képviseli a védelmünkben a keménységet, ezúttal sem kellett benne csalódnunk. A fejpárbajokat termetéből adódóan megnyerte, és pontrúgásoknál rednre előre ment fejelni.

Szatmári Csaba – 8
Ritkán látható klasszis teljesítmény volt ez Szacsától, mesterien játszotta be a baloldalt mind támadásban, mind védekezésben. Mindhárom gólunkban elévülhetetlen érdemei voltak, a beadásainak szemei voltak. Emellett hátul is határozott volt, az ő oldalán nem sok keresnivalója volt a vendégeknek.

Dombi Tibor – 8
A tőle megszokott nagy elánnal játszott, nem ismert elveszett labdát, parádésan játszotta be a jobb oldalt. A harmadik gól előtti meglátása, ahogy a beadást egyből középre fejelte, az zseniális megmozdulás volt. Láthatóan nem tudtak vele mit kezdeni a horvátok a mérkőzésen.

Habi Ronald – 7
Nagyon nagy kár a sérüléséért, mert egyébként remek munkát végzett a középpályán, rengeteg labdát szerzett, és többnyire jól is játszotta meg őket. Kiválásával rögtön visszább is esett a játékunk, sajnos hosszabb távra elveszítettük őt.

Sándor Tamás – 7
Számomra kissé fura volt, hogy mennyire nem róla szólt ez a mérkőzés. De nem azért, mert annyira gyengén játszott volna, hanem mert a társak között rengeteg klasszis teljesítményt láttunk. Kapitányunk ezúttal sokkal mélyebben játszott, és az irányítói szerepkört is inkább Bogdanovics vette át. Emiatt helyzetbe egyáltalán nem tudott kerülni, viszont az összjátékból rendre kivette a részét.

Halmosi Péter – 8
A meccs elején még kereste önmagát, az első 10 percben talán labdába se nagyon ért. Aztán szépen felvette a meccs ritmusát a csapattal együtt, és onnantól volt nemulass a vendégek védőinek. Többször is szépen futott el a bal oldalon, az első gólnál tőle érkezett a beadás, illetve a második találat előtt is ő indította Szatmárit. Remek teljesítményt láttunk tőle.

Igor Bogdanovics – 9
Szóhoz sem lehet jutni a teljesítményét látva. Tudvalevő róla, hogy nem az a tipikus befejezőcsatár, és jól bánik a labdával, de amit ezúttal láttunk tőle, az nemzetközi szinten is klasszis teljesítmény volt. Ő volt a csapat motorja, minden támadás rajta futott keresztül, sokszor ő indított mélységből a félpályáról. De ha kellett, akkor a kapu elé is érkezett, és nem is akárhogy! A két fejesgólja csodálatos volt, egyértelműen ő a meccs hőse!

Kerekes Zsombor – 8
Végig gólveszélyesen játszott, folyamatosan ott kellemetlenkedett a vendég védők nyakában, többször is megoldhatatlan feladat elé állította őket. A gólja csodálatos volt, de nem is feltétlen az ő befejezése (azért dicsérjük meg, hogy így be tudta helyezni csukafejessel a labdát), hanem az egész akció gyönyörű volt. A második félidőben el is fáradt, így cserét kért.

∼•∼

Kiss Zoltán – 6
Habi helyett érkezett kényszerből, de eleinte nehezen vette fel a meccs ritmusát, érződött a horvát szűrőnk hiánya. Később aztán sikerült stabilizálnia a középpályánkat.

Bernáth Csaba – 0
Kerekes helyére jött, amivel azért átszerveződött a csapat. Nikolovnál stabilabb teljesítményt nyújtott védekezésben a jobb szélen.

Bojan Brnovic – 0
Jó 15 perc jutott új igazolásunknak, nem túl hálás feladat a meccs legjobbját váltani 3-0-s előnynél, és mivel alacsony termetű, így vele már kevésbé volt hatékonyabb a felívelgetés. Ennek ellenére szimpatikus volt a hozzáállása, nem ismert elveszett labdát.

∼•∼

Supka Attila
Remek taktikát dolgozott ki, a kezdőcsapat is nagyon rendben volt, és a cseréivel is jól nyúlt bele a mérkőzésbe. Éppen időben állította vissza a csapatot, már amennyiben tudatos volt az, de mindenesetre dicséretes, hogy nem álltunk be védekezni a második félidőben, hanem mentünk a harmadik gólért.

A mérkőzés összefoglalója


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

Először láttunk Bajnokok Ligája mérkőzést Debrecenben, és még ha csak selejtező is volt, azért a meccs összképe már tényleg nemzetközi volt, még ha csak a mi szintünkön is. Remekül szórakozott a stadionban kilátogató tízezer ember, parádés hangulat, gyönyörű gólok, mi kell még? A csapat játéka nem kérdés, hogy csillagos ötös, ez egy tökéletes este volt, le a kalappal! A játékvezető ténykedésében nem sok kivetnivaló volt. Talán egy picit meg is fújta a hazai pályát, több kétes esetnél is a mi javunkra ítélt, de komoly tévedése nem volt.

Ha lemaradtál a mérkőzésről, itt pótolhatod!

Óriási eredmény ez, és nem csak a háromgólos előny, hanem az, ahogyan sikerült ezt kiharcolni. Topcsapathoz méltó, európai szintű focit láttunk a Lokitól a Nagyerdőben egy jegyzett külföldi csapat ellen egy Bajnokok Ligája selejtezőben. Azt gondolom, hogy mindenki nevében mondhatom, soha nem fogjuk elfelejteni ezt a szerdai mérkőzést! Nem szabad viszont elbizakodni magunkat, ne essünk bele a horvátok hibájába. Egy hét múlva is maximális koncentrációra lesz szükség a Poljudban, ahol több tízezer fanatikus horvát előtt kell majd kiharcolni a továbbjutást. A szerdai játékunkat látva, ez nem okozhat majd problémát!