LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Nyomokban futballt tartalmazott

Az NB II “szuperrangadójától” joggal várt mindenki minimum NB I-es színvonalat, ha már zömében ténylegesen elsőosztályú játékosok szaladgálnak a Vasas és a Loki keretében is. A mérkőzés részben hozta az elvárt szintet, most azért tényleg azt érezhettük, mintha egy NB I-es meccset néznénk, legalábbis voltak erre utaló jelenetek. Az, hogy végül is milyen értéke van ennek az egy megszerzett pontnak, azt majd az idő dönti el, de nézzük meg, hogy hogyan is alakult ki az 1-1-es végeredmény.

Kondás az utóbbi időben bevállalósabb, és szeret meccsről meccsre kísérletezgetni mind összeállítás, mind hadrend tekintetében. Gyakorlatilag továbbra sem volt két olyan, egymást követő bajnoki, ahol ne cserélt volna ki legalább 3-4 játékost a kezdőben, és ez most is így alakult. Akadtak bőven meglepetések a kezdőcsapatot tekintve, bár azért 1-2 dologra ráérzett Csibu is a beharangozóban. A legfontosabb talán, hogy Korhut és Ferenczi egyszerre voltak a pályán, utóbbi végre a saját posztján, a balszélső szerepében. Elővettük tehát ismét a 4-4-2-t, de Kusnyírt nem vettük elő, ő maradt a kispadon. Kinyik lett így megint a jobbhátvéd, ami számomra érthetetlen. Ami szintén meglepő volt, hogy a 19 éven aluli fiatalunk ezúttal Baráth volt a kezdőben, írtam is a többieknek a meccs előtt, hogy ez nagyon a semmiből jött, ő ugyebár sérülés miatt kihagyta az alapozás jó részét, és először a szerdai meccsen volt nevezve a meccskeretbe – igaz csereként beállva rögtön gólt is szerzett. Most viszont kezdenie kellett, és úgy gondolom, hogy közte és Bényei közt a rutin, valamint az erősebb fizikum döntött most Baráth javára. Ami még picit meglepő volt, hogy Tischler most nem kezdett, de tény, hogy az utóbbi hetekben nem nagyon ment neki a játék, illetve hát fogalmazzunk úgy, hogy ha nem kap labdát, akkor nem is tud csodát tenni. Elöl így most Szécsi lett Bárány éktársa.

Nekem ez a túra egyébként most kimaradt, egyéb elfoglaltságaim miatt csak a TV-ből tudtam nézni a rangadót, két fővárosi cimboránk, Enderson és Lucas viszont a helyszínről szurkoltak, a fotókat is nekik köszönhetjük. Az viszont a tévé képernyőjén is átjött, hogy most végre nem megszeppenve lépünk pályára, illetve nem kivárásra játszunk. Rögtön az elején dominánsan léptünk fel, ami az edzőváltáson átesett hazai csapatot meglepte picit. Az első negyedórában leginkább a mi akaratunk érvényesült, és Bárány fejesével a vezetést is megszerezhettük volna. Majd jött a fordulat egy kiadós eső kíséretében. A 22. perc eseményei valamilyen szinten ennek folyománya volt. A Silye által balszélről érkező mély beadást Zöldesi egy kézzel a kapunkba boxolta, a csúszós labda furcsa gellert kapott a kesztyűjén. Az értelmetlen és buta öngól teljesen megzavart minket, percekig azt sem tudtuk, hogy milyen rendezvényen vagyunk. Ebben az időszakban jellemzően a hazai csapat dominált, és Zöldesinek akadtak is még védenivalói.

A félidőben szerencsére sikerült rendezni a sorokat, és a második játékrészre ismét egy bátor Debrecen jött ki. Ennek eredménye volt a gyors egyenlítésünk, Bódi keresztbe ívelését Ferenczi fejjel tette le a támadáshoz felzárkózó Baráthnak, aki ügyesen vette le és tolta meg a labdát, ziccerbe hozva saját magát, és okosan passzolt a kapuba Jova mellett. És innentől kezdve gyakorlatilag a teljes félidő rólunk szólt. Számolatlanul vezettük a támadásokat kisebb-nagyobb sikerrel, sajnos ziccerbe azért kevésszer kerültünk. Végre voltak viszont távoli lövések, kár, hogy ezek zömében nem találták el a kaput. A Szécsi-Sós csere nem változtatott sokat a meccs képén, bár Sós érzésem szerint aktívabb volt Szécsinél, de sokkal több hibával is játszott. Iszonyú pontatlan volt ma is (63%-os passzpontosság, gyengus). Bárány fejében ott volt az újabb gól, de sem ő, sem Ferenczi nem tudott gólt szerezni, pedig utóbbinak is volt egy sistergős bombája.

A hajrában a Tischler-Bárány cserére utóbbi elfáradása miatt volt szükség, és bízhattunk abban, hogy a fáradtabb védelem ellen egy frissebb center majd lubickolhat. Végül ez a változtatás sem hozott eredményt, miként a gólszerzőnk, Baráth helyére beálló másik fiatal, Bényei beállítása sem. Megnyerhettük volna többször is a meccset, rúgtunk majd egy tucat szögletet, meg egy csomó szabadrúgást is jó helyről, de ezekben ma sem volt veszély. Olyan, mintha Bódi elfelejtett volna pontrúgásokat lőni, a csapatnak meg nem lennének értelmes begyakorolt rögzített szituációs figurái. Pedig két szezonnal ezelőtt Herczeg Andrással ez volt az egyik fő fegyverünk, most meg mintha csak ad-hoc módon berúgdalnánk ezeket középre, jellemzően a rövid sarkot célozva, ahonnan könnyedén kifejelgetik a védők.

A végén egyébként a Vasas is nyerhetett volna, bár azt igazságtalannak éreztem volna a meccs összképét nézve. Szerencsére Poór kétszer is nagyot mentett, így végül maradt az 1-1. Hogy ennek most örüljünk, vagy sem? Ha azt nézem, hogy hátrányból kellett egyenlítenünk egy nevetséges bekapott gól után, akkor igen. Ha azt nézem, hogy a papíron legnagyobb riválisunk otthonában szereztünk egy pontot, ráadásul úgy, hogy mi álltunk közelebb a győzelemhez, akkor szintén azt tudom mondani, hogy nem rossz az egy pont. De fordítsuk meg, ezt a Vasast, amelyik ilyen játékot mutatott be hazai pályán, igenis illett volna megvernünk. Edzőváltás ide vagy oda, ez még messze nem az a csapat volt a pályán, mint amit a nevek alapján produkálniuk kéne. Úgyhogy döntse el mindenki maga, hogy félig üres, vagy félig teli az a bizonyos pohár. Ha valakit érdekel, a gólok itt nézhetők vissza.

Pár szó a játékunkról, mert mostanában azt érte a legtöbb kritika a részünkről és általánosságban a szurkolók részéről is. Főként az idegenben nyújtott produkciónkkal voltak eddig gondok, de emlékezhetünk, hogy a Szeged ellen is elégedetlen volt a közönség a félidei 0-0-s állással. Örvendetes, hogy ezzel a csapatnál is foglalkoznak, és van igazság Tőzsér szavaiban, miszerint legyen türelmes a közönség, ha nem sikerül korán feltörni az ellenfél védekezését. Viszont azt gondolom, hogy ez csak hazai pályán volt eddig érvényes. A Siófok és a Gyirmót ellen sem beszélhettünk arról, hogy számolatlanul jöttek a helyzeteink, és egyszerűen csak nem sikerült betalálnunk, még ha Kondás utólag is ezt mondogatja (a mai meccs előtt is elhangzott tőle, hogy Gyirmóton is megvoltak a lehetőségeink, csak nem használtuk ki őket… a nagy szart voltak, egy volt). Szóval ha Tőzsér türelmet kér a hazai meccseken, akkor mi szurkolók pedig azt kérjük, hogy idegenben ne beszari és beleszarok taktikával játsszunk, hanem igenis domináljunk mindenki ellen, ha már ezt hangsúlyozzák, hogy ellenünk mindenki beáll bekkelni. A mai meccs ilyen szempontból már nyomokban futballt is tartalmazott, voltak olyan periódusai a mérkőzésnek, amikor benne volt a gól a játékunkban (egyébként szinte minden lényeges mutatóban felülmúltuk a Vasast, a lövések száma 13-5, kaput talált 5-2, kulcspasszok 9-5, szögletek 10-3, párharcok 51-49%, labdabirtoklás 52-48%, mind a mi javunkra). Persze ehhez azért kellett egy olyan ellenfél is, aki most nem állt be bekkelni. Ilyenből viszont nem nagyon lesz több a Vasast leszámítva.

A cikk végén még egy bekezdést szentelnék Zöldesinek is, ugyanis nem tudok elmenni szó nélkül az ő teljesítménye mellett. Emlékezhettek, hogy amikor leigazoltuk, én nagyon örültem az érkezésének. Tehetséges kapus hírében állt, és kétszer jutott már fel az NB II-ből az elmúlt években, Kisvárdán viszont nem kapta meg a lehetőséget az NB I-ben, még azok után sem, hogy Felipe eligazolt, vagy akkor sem, amikor Dombót épp pihentették. Nem értettem, hogy miért. Most már talán értem. Olyan, mintha a srác nem bírná el a nagy terhet. Nincsenek kétségeim afelől, hogy van tehetsége, viszont eltelt hét mérkőzés, és még mindig nagyon bizonytalan. Az is tény, hogy az eddigi három bekapott gólunkban vastagon benne van, és nekem nagyon fura az a játékelemünk is, hogy a kirúgásokat Szatmári végzi el még akkor is, amikor csak kicsiben kipasszoljuk. Nem tudom persze, hogy ez nem egy szándékos taktikai elem-e esetleg, de olyan, mintha ahhoz se lenne önbizalma (vagy tudása), hogy egy kirúgást elvégezzen. Fura ez nekem. Amennyiben Kosicky hosszabb távra kidőlt, akkor igenis van létjogosultsága Gróf idehozatalának, és örömmel látnám őt a kapunkban. Az biztos, hogy a védelemnek is nagyobb nyugalmat jelentene, ha egy ilyen rutinos hálóőrünk lenne.

Ja, még mielőtt elfelejtem, kiemelném azért a jobb teljesítményt nyújtó játékosokat, hogy egy kis támpontot adhassak nektek a szavazáshoz. Poór végre nagyon jól játszott a védelemben, magabiztos volt az egész mérkőzésen, és több remek mentése is volt, főleg a hajrában. Mindenképp a csapat egyik legjobbja volt. Nem volt rossz Baráth játéka sem, bár fura, mert Enderson szerint az egyik legjobbunk volt a mezőnyben (nem feltétlen a gólja miatt), nekem azonban a TV-ből ez nem jött át annyira. Ettől még nem volt rossz nyilván. Bárány hajtós játéka és Ferenczi szélső elfutásai sem voltak rosszak, de így nagyjából ki is merült a jó teljesítmények felsorolása. Most pedig rajtatok a sor, hogy eldöntsétek, hogy ki volt a meccs embere.

Most jön egy hosszabb szünet a válogatott mérkőzések miatt, így legközelebb csak két hét múlva játszunk. Szerintem lesz pár lényeges változás ebben az időszakban, legalábbis Tőzsér szavai is erre engednek következtetni (lesznek érkezők és távozók). Sokszor mondtam már, hogy majd valamikor szeptember közepe vagy vége felé realizálódhat a végleges keretünk, addig pedig az a cél, hogy minél több pontot gyűjtögessünk, és ott legyünk az élmezőnyben. Ez a 7 meccsen szerzett 14 pont nem rossz, pontosan az elvárásaimat tükrözi (ennyit tippeltem a szezon előtti játékban is). Persze lehetett volna több is, fájó volt a siófoki és a gyirmóti meccs is. Ezt a kis szusszanásnyi időt viszont ki lehet használni sok mindenre, remélem, a folytatás ennél is jobb lesz.