LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Mi volt ez a gyalázat?

A balmazújvárosi vendégjáték mindkét hajdúsági csapat számára létfontosságúnak ígérkezett. A vendéglátóink a bennmaradásért vívnak ádáz harcot, számunkra pedig a dobogó alsó foka (és az ezzel együtt járó Európa Liga-indulás) adhatott kellő motivációt. (Kép forrása: nso.hu)

Kapunkból ezúttal hiányzott Nagy, a védelemből Ferenczi és Bényei, a középpályáról Jovanovic és Bódi, a csatársorból pedig Mengolo. Így Kosicky előtt a Filip-Szatmári-Kinyik-Barna négyes kezdett, ami egyben jelezte is leggyengébb pontunkat: a pálya két szélén sebezhetőek lehetünk védekezésben, ráadásul a támadások építésében sem feltétlenül Filip és Barna tudnak jeleskedni. A középpályán ismét kezdőként szerepelhetett a pár hete berobbanó Kusnyír, mellette Tőzsér, Varga és Sós kapott lehetőséget. Könyves ismét százszázalékos, a tavasszal megtáltosodó játékosunk mellett a házi gólkirály Tabakovic neve szerepelt a csatárok között.

A Balmazújváros kapuját Horváth védte, előtte Rus, Tamás, Habovda, Arabuli, Sigér, Batarelo, Vajda, Uzoma, Maisuradze és Andric képezte a kezdő tizenegyet. Eddigi két NB I-es mérkőzésünkön mindig az aktuális vendégcsapat diadalmaskodott: szeptemberben itt nyertünk 1-0-ra, februárban viszont a Nagyerdei Stadionban 2-0-ás vereséget szenvedtünk. A találkozón egyébként ismét Kassai Viktor fújta a sípot, az elmúlt hetekben már sokadszorra.

Tűzijátékkal kezdődött a mérkőzés és Horváth két nagyszerű vetődése nélkül már az első 5 perc után vezethettünk volna. Előbb Könyves tekerését védte felső kapufára a Balmazújváros kapusa, majd Varga nem túl jól elvégzett, de végül Sós elé pattogott és általa kapura lőtt szöglete után vetődött szépen. Az ezt követő 20 perc langyos unalmasságban, helyzetek nélkül telt. Feltűnő volt Barna folyamatos fellépése a támadásainkhoz, illetve Batarelo jó játéka, mellyel több lehetőséget is teremtett a hazaiaknak. A 26. percben aztán ijesztett a játék irányítását lassan átvevő Balmazújváros: Vajda szépen levett egy ívelést és lövését bravúrral védte Kosicky, a kipattanóra Arabuli csapott le, de öt méterről leadott lövését is kitornázta Kosicky.

A félidő második felére kontrákra és ellenfelünk gyors letámadására, illetve a lehető leggyorsabb visszazárásra rendezkedtünk be. Szinte minden támadásunk Tabakovicot kereste, de nem sok sikerrel, jól kivették a védők a játékból. Egy kétes ítéletet követően az első sárgalapot Andric kapta, már sokadik alkalommal reklamált Kassainál, aki egyébként mindkét oldalon kioszthatott volna korábban egy-egy lapot elkésett becsúszások miatt. Filip pedig azok után, hogy megúszta az egyik ilyen esetet, rövid időn belül kétszer is az ellenfélhez dobta be a labdát, majd saját tizenhatosa előtt teljesen feleslegesen keresztbe ívelte a labdát, pont az ellenfélhez. Az ajándékba kapott labdát egyből tették vissza a szélre a Filip mellett meglóduló Andricnak, aki átvétel után egyből befelé tolta védőnk mellett és betekerte a hosszú alsóba. 1-0 a Balmazújváros javára.

Pár perccel később Barna test mellé leszorított keze blokkolt egy gyenge lövést, Kassai nem fúj tizenegyest, de jól érződött, hogy ellenfelünk nem áll le a vezetés birtokában. Ettől függetlenül sem több gól, sem komolyabb DVSC lehetőség nem született már az első félidőben.

A második félidőben végre meglépte azt Herczeg András, amit már az előző hetek mérkőzései után meg kellett volna tennie: kivonta Filipet a forgalomból. Jobbhátvéd híján Kusnyírt rendelte hátrébb, román légiósunk helyét pedig a sérüléséből felépülő Bódi foglalta el. Mindez azonban nem volt befolyással a második félidő első perceire: Barna mellől Arabuli könnyedén passzolhatta be a tizenegyespontnál felbukkanó Vajdához a labdát, akit Sós csak szemmel követett, így nem csak egyszer lőhetett kapura. Az elsőt még kiütötte Kosicky, de pont középre, Kinyik pedig nagyjából azt sem tudta, mi történik körülötte, Vajda gyorsabb volt, másodjára pedig bepofozta közelről a labdát a kapunkba. 2-0.

Kusnyír rossz felszabadítása után Kosickynek kellett nyújtóznia, de megfogta Sigér löketét. Jött egyből a második cserénk is: Könyves helyére a tavasszal nem éppen kirobbanó formában játszó Takács állt be. Nem tűnt úgy, hogy lesz a meccsben fordulópont. A 60. percben még mindig nem változott a játék képe jelentősen, csak Rus szabadrúgását kellett kiimádkoznunk a kapuból. Pár perccel később Andric verte meg csúnyán a szögletzászlónál Kinyiket, majd Kusnyír mellett feldobta magát a tizenhatoson belül. Tizenegyest nem ítélt Kassai jogosan, de a műesésért Andric megkaphatta volna második sárgáját – ez azonban nem történt meg.

A 64. percben Kusnyír ívelt be egy Bóditól kapott labdát. Tekerését nem jól fejelte meg Takács, így oda lett a helyzet – de legalább volt végre helyzetünk, csupán 60 percet kellett rá várni. Az ellentámadásból aztán Rus mutatta meg, hogyan kell ezt csinálni. Középre, a léc alá fejelt labdáját benézte Kosicky, ami akkor sem megbocsátható, ha kapusunk szemébe sütött a nap, ezt bizony fogni kellett volna. 3-0. Egy percre rá már majdnem 4 volt közte, de Vajda lövésébe bravúrral belekapott kapusunk.

A mérkőzés 20 perccel a vége előtt eldőlt. Leadtuk volna a pontokat? Csak ennyit tudunk? Csapaton belüli gondok vannak és ezért nem hajtanak a játékosaink? Valami egyéb körülmény játszik közre, hogy úgy tűnt, gyakorlatilag pályán sem vagyunk? Az erőnlétünk van annyira tropán, hogy alig futunk? Vagy a még mindig kiesőhelyen álló újonc lett volna annyira jó, hogy leradíroztak minket a pályáról? Mindezen gondolatokat Tisza beállása, majd Varga szokásos – „addig-viszem-míg-rá-nem-lövöm” lökete szakította meg, de Horváthnak nem okozott gondot.

5 perccel a vége előtt végre láttunk kombinatív játékot a pirosmezesektől is, de Takács ziccere inkább csak hazaadás volt, így maradt az eredmény. De nem sokáig, Arabuli Uzoma beívelését vágta be a rövidbe Kinyik hathatós közreműködésével. 4-0. A hazaiak a Szép volt fiúkat, a vendégek a Kurva gyengét kiabálták, miközben Varga még kireklamált magának egy lapot és Kassai lefújta a találkozót. Tőzsér kis kaján vigyorral az arcán még beszédbe elegyedett a vendégszektorban helyet foglaló szurkolókkal, de jómagam elképzelni nem tudom, erre milyen magyarázatot, vagy mentséget tudott adni. Ha van rá, akkor állj ki Dani a kamerák elé, ahogy tetted azt tiszteletet érdemlő módon a pár héttel ezelőtti felhívásod során és ne csak 2-3 szurkolónak mondd el, mi a helyzet, hanem MINDEN DVSC SZURKOLÓNAK! VÁRJUK A MAGYARÁZATOT, HOGY MÉGIS MI VOLT EZ A GYALÁZAT???

Játékosértékelés – amihez most nem fogok arcképeket tenni, mert e meccs után ennyit sem érdemelnek meg a játékosok:

Kosicky: 5 – Voltak szép és fontos védései, de a harmadik gólt nagyon benézte.
Filip: 1   – Nem érdekel, hogy csak ennyit tud. Ha csak ennyit tud, most üljön fel a vonatra és menjen haza. Ha nem tud jól passzolni, nem tud szerelni, nem tud labdát szerezni, és még bedobni sem tudja a labdát saját játékoshoz, akkor kérdem én: mit tud?
Kinyik: 1 – Annyiszor megetették, amiből karácsonyig jóllakhatott. Nem tudott besegíteni a társaknak, ha pedig neki kellett volna cselekednie, képtelen volt rá. Ez elfogadhatatlan védőteljesítmény volt ma, csak az nem előzte meg a beíveléseknél, aki nem akarta.
Szatmári: 3 – Érthetetlen átadások tucatja, de még így is ő volt az egyetlen olyan védőnk, aki néha dicsérhető megmozdulást mutatott be.
Barna: 2 – Kevésbé bántom őt mint Filipet, mert ő legalább a mi fiunk és végigküzdötte a maga módján a meccset, de két gólt is az ő oldaláról kaptunk. Pozitívum volt, hogy az első félidőben próbálta segíteni támadásainkat, gyakran sprintelt nagyokat.
Sós: 2 – Felháborító interjút adott a csakfocinak, ami jelezte, nincs képben a szurkolók és a csapat viszonyával. Az, hogy jót akar, egyértelmű. De az, hogy nem sikerül neki, az is.
Kusnyír: 5 – Nem volt olyan látványos a játéka mint legutóbbi két tétmeccsén, de voltak szép védekező és támadó megmozdulásai is. Két dolgot külön kiemelnék nála: a második félidőben új pozícióban, jobbhátvédként kellett helytállnia. Jól helyezkedett és még veszélyes beadásra is futotta tőle, mert bizony, talán az egyetlen volt, aki végigfutotta a mérkőzést.
Tőzsér: 3 – Ellenfelünk könnyűszerrel átjutott középpályánkon, ez az ő felelőssége is. Ma szürke volt, sok rossz és jó passzal egyaránt, de ez tőle kevés.
Varga: 1 – 35. perc és Kevin még semmit nem csinált. 55. perc, támad a Loki és Kevin sétálgat a felezővonalnál. 80. perc, Kusnyír üresen, lövőpozícióban a tizenhatoson belül, Kevin 5 védő mellett fut el párhuzamosan a kapuval, majd a kapus ölébe lő. Amit ma Kevin művelt, még egyéni játék sem volt, egyszerűen mintha a pályán sem lett volna. Ez tényleg az a Kevin, aki ősszel bizonyította, hogy helye van a csapatban? Ma nem az volt.
Könyves: 4 – Ő járt legközelebb a gólhoz, majd ő is eltűnt a ködben. Neki nem kell mentséget keresnie, még nem épült fel teljesen, de így is vállalta a játékot és így is vállalható teljesítményt nyújtott.
Tabakovic: 3 – Ma nem volt szerencséje, jól kivették a játékból, mi pedig nem tudtuk labdával kiszolgálni. Csak őrlődött, sajnos mindhiába.

Cserék:
Bódi: 4 – Kapott egy félidőt, volt is pár jó átadása, sprintje, ilyenkor látszódik meg igazán, mennyire hiányzott.
Takács: 1 – Talán csak a polcról tud labdát levenni, talán nem tanult meg fejelni és talán nem futballistának kellett volna mennie.
Tisza: 0 – Egy hatalmas vicc az ő szerepeltetése, és az ő játéka. Csak azért nem kap egyest, mert későn állt már be.

Herczeg András: Most nem csak utólag okoskodunk. Filip újra jobbhátvédként való játszatása óriási hiba volt, amire az egész mérkőzés ráment. De hogy mit csinált a csapat az 5. és a 65. perc között, rejtély. Hogy miért volt nekünk 90 perc alatt 6 kapura lövésünk, a Balmaznak meg 24, egy másik rejtély. Ha tudja az okokat, de nem tud mit tenni, azért, ha nem tudja az okokat, akkor pedig azért kellene elgondolkoznia rajta, hogy ehhez nem adja a nevét, mert ebben a vereségben ő is benne van, nyakig.

ssssssss

A mérkőzés csak azét nem kap egyest, mert a Balmaz odatette magát, szép gólokat lőtt, jól kihasználta az ellenfele hibáit és megmutatta, milyen kevés különbség van a sereghajtó és a harmadik helyezett között. A csapatunk teljesítménye egy büdös nagy egyes, sem akarat, sem futás, sem játéktudás, sem győzni akarás, sem egyéni küzdés. SEMMMI. Teljes gyalázat. Kassai hármast kap, mert nem állította ki Andricot, illetve több apróbb ítéletnél rosszul döntött. A játék végkimenetelét viszont nem befolyásolta és igyekezett a tőle telhető legtöbbet kihozni a mérkőzésből. Volt több tizenegyes-reklamálás mindkét oldalon, de jól döntött, hogy egyiket sem fújta be.

———–|||———–

Na, most, hogy végre lefutottuk a kötelező tiszteletköröket és próbáltam amennyire csak lehet objektív maradni a mérkőzés összefoglalása során, és értékeltem a játékosokat (ami nyilván nem túl bizalomgerjesztő), jöhet az összefoglaló azon szakasza, ami kifejezi véleményem a látottakról, és a DVSC-ről, abszolúte szubjektíven, szurkolóként, a játékosok felé üzenve:

MENJETEK A FENÉBE
NEM ÉRDEMLITEK MEG A DVSC MEZÉT!

Magyarázkodhat ugyanis bárki, erre a 4-0-ás zakóra nincs mentség! Nem az eredménnyel van a baj. Mert felejtsük már el, kedves Sós Bence és a többiek, hogy az eredmény miatt kell kimenni szurkolni! LESZARJUK AZ EREDMÉNYT, TELIBE SZARJUK A DOBOGÓT, NEM ÉRDEKEL, MI VAN A VÉGÉN AZ EREDMÉNYJELZŐN! MERT NEM EZ SZÁMÍT ELSŐSORBAN! Persze, örülünk neki, meg bravó, de nem ez számít!

Az érdekel, mit látok a pályán! A mai meccsen pedig egy undorító nagy csalást láttam. Ez csalás volt, mert becsaptátok saját szurkolóitokat! Ráadásul nem először! Hogy mi okból, milyen céllal, szándékosan-e, vagy csak véletlenül, nem tudom és talán számomra teljesen mindegy is. Lélektelen semmit láttam! Olyat, amire nincs mentség! Ha valaki épp küzdött is volna, hiába volt minden, mert a másik tíz abban a pillanatban nagy ívben tett rá, hogy mi fog történni. És akkor azt kérdezitek, hogy MIÉRT NINCS SZURKOLÓ? HÁT EZÉRT!

Nézzétek vissza a meccset, nézzétek meg, hogy hányszor tudtok egymáshoz normálisan passzolni! Hogy hányszor találjátok el a kaput! Hogy hány beíveléssel próbálkoztok legalább! A SEREGHAJTÓ ELLEN! Egy ÚJONC ellen. Egyik hétvégén idegenben alázzátok a bajnoki címvédő Honvédot, aztán meg a sereghajtó ellen nulla teljesítményt látni a pályán? Ez nem fér össze. És a szurkoló, legyen bármennyire is alpári, naiv vagy lojális, attól még NEM VAK!

Szeretünk titeket, jópofák vagytok a sablonnyilatkozataitokkal, hogy ti mindent megtesztek és erőn felül teljesítetek, meg szeretnétek tízezer néző előtt játszani, meg minden. De aztán ezt megfejelitek egy Vasas elleni hazai meccsel, meg most ezzel a semmivel. És akkor még mosolyogjunk hozzá, meg menjünk a következő meccsre is? Aztán meg, ha nem megyünk, mert vállalhatatlan, amit látunk, még számon is kéritek rajtunk, hol vagyunk? Otthon, kedveskék, otthon vagyunk, azokkal, akiket szeretünk! Titeket lehet szeretni? A DVSC-t lehet jelen körülmények között szeretni? Higgyétek el, ALIG VÁRJUK, HOGY ISMÉT SZERETHETŐ CSAPATUNK LEGYEN. Ha majd ilyen lesz, szóljatok és kinn fogunk tombolni a meccseken. Addig várunk… Szomorúan, csalódottan, legbelül üresen, magányosan… de várunk.

Csibu