Sorozatunkban olyan furcsa, helyenként kínos, vagy épp vicces sztorikat elevenítünk fel a DVSC múltjából, ami nagy jelentőséggel bírt a jövőre nézve, mindenki számára megmosolyogtató, vagy szimplán abszurd, üde színfoltja volt a honi labdarúgásnak, ahol mint tudjuk bármi is megtörténhet. Most annak járunk utána, hogy hogyan sikerült tönkretenni egy jól működő klubmodellt egy időben be nem adott licensz kérelemmel, avagy mi történt a Létavértessel?
Még mielőtt rátérünk mai történetünkre, ugorjunk kicsit vissza az időben, hogy megértsük, miért volt fontos szerepe a Létavértes SC-nek a DVSC klubmodelljében. Ha valaki nem emlékezne rá, a 2000-es évek második felében még kétcsoportos NB II volt, egy keleti és egy nyugati csoporttal, 16-16 csapattal. Akkoriban engedélyezett volt, hogy az NB I-es klubok tartalékegyüttesei szerepeljenek a másodosztályban, hiszen abban az időszakban törölték el a tartalékbajnokságot. Mi pedig éltünk a lehetőséggel, és a DVSC-DEAC néven futó tarcsinkat szépen felépítettük, évekig meghatározó csapata voltak az NB II keleti csoportjának, 2009-ben és 2010-ben ráadásul ezüstérmes (!) lett a többek közt Verpecz, Spitzmüller, Nagy Z., Korhut, Ludánszki, Bódi, Huszák, Lucas fémjelezte csapat. 2013-ban azonban jött az MLSZ szokásos agymenése, ekkor kitalálták, hogy összevonják a két NB II-es csoportot, a két 16 fős mezőnyből csináltak egyetlen 16 csapatos bajnokságot, ami egyúttal azzal is járt, hogy a tartalékcsapatokat száműzték, nem vehettek részt innentől az NB II küzdelmeiben, legfeljebb csak az NB III-ban.
Két év, két bravúros szereplés – a DVSC-DEAC 2009-ben a három év után feljutó Ferencváros, egy évvel később a Szolnok mögött végzett a második helyen az NB II Keleti csoportjában.
A DVSC fiatalokat segítő klubmodellje akkoriban úgy nézett ki, hogy az utánpótlásból kikerülő játékosok első körben az NB III-ban szereplő fiókcsapatunk, a Létavértes együttesében pallérozódtak, hogy szokják a felnőttfutball légkörét, majd jöhetett az NB II-es DVSC-DEAC, ahol azért már komolyabb rutint is lehetett szerezni. Az igazán rátermett futballisták számára pedig nyitott volt a kapu a felnőttcsapat öltözőjébe. Elég ha a fent sorolt neveket megnézitek, ők kivétel nélkül felkerültek az első csapathoz, ki kisebb, ki nagyobb sikerrel, Bódi ugyebár napjaink DVSC-jének meghatározó játékosa. Az MLSZ azonban a döntésével szépen a romba döntötte a jól működő modellünket (és azt most hagyjuk, hogy a Videoton tartalékcsapatától ebben az időszakban örökölte meg az indulási jogot a Puskás Akadémia, amely első önálló évében rögtön bajnok lett és fel is jutott az NB I-be…), így valamit ki kellett találni. Adta magát az ötlet, hogy juttassuk fel a Létavértest az NB III-ból, így továbbra is megmaradna ez a háromlépcsős rendszer, csak a két farmcsapatunk osztályt cserélne. Annyiból nyilván nehezítette volna a dolgunkat a tény, hogy a Létavértes fiókcsapatként, nem pedig tartalékegyüttesként funkcionált, így köztük és a DVSC között nem volt lehetséges a szezon közbeni „átjárás”, tehát ha játékosokat adtunk oda, azoknak minimum fél évet el kellett ott tölteni, miközben a DVSC nem szerepeltethette őket (kölcsönszerződés).
A klub vezetősége okosan kifundálta a tervet, fel is kérték Zoran Spisljakot a csapat élére, aki tevékeny részese volt a BL csoportkörbe jutott együttesünk stábjának, illetve túl volt egy rövid újpesti kalandon is, tehát már volt NB I-es tapasztalata is vezetőedzőként. A szerb tréner vállalta a feladatot, a DVSC pedig kölcsönadta a Létavértesnek a legtehetségesebb fiataljait. A teljesség igénye nélkül, az alábbi játékosok alkották a 2013-2014-es szezonban a Létavértes SC keretét: Tóth Csaba, Szűcs István, Angyal Norbert, Burics András, Kinyik Ákos, Berdó Péter, Sós Bence, Vinicius Galvao, Bényei Balázs, Kertész Tamás, Szécsi Gergő, Szatmári Csaba, Bereczki Dániel, Kuti Krisztián, Balogh Norbert, és grátisznak még a karrierje végén levezető Madar Csaba is az együttes segítségére volt (a vastagon szedett játékosok később a DVSC első keretének tagjai lettek – sokan még most is azok -, ebből látszik, hogy nem falábúakat nevelgettünk, és küldtünk le az NB III-ba). Közben azért a DVSC-DEAC sem nyeretlen kétévesekből állt, akkoriban több visszajátszó játékos mellett a csapat aktív tagja volt Ludánszki Bence, Spitzmüller István, Barna Szabolcs, Króner Martin, Szécsi Márk, Karikás Krisztián, Ferenczi János, Varga Kevin, stb. Tehát őket sem lehetett épp gyenge csapatnak titulálni, pláne hogy hétről hétre kiegészültek a felnőtt csapatban kevesebbet játszókkal.
DVSC-DEAC – Létavértes bajnoki mérkőzés 2014 tavaszán. Hogy a Létavértesnek mennyi köze volt a DVSC-hez, azt jobban nem jelezheti, hogy éppúgy DVSC felszerelésben léptek pályára, mint a tartalékcsapatunk. A fehér mezes létaiaknál Sós Bence és Bereczki Dániel mellett a háttérben a veterán Madar Csaba is feltűnik a fotón.
Hogy akkoriban milyen erős utánpótlásunk volt, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a fentebb felsorolt nevek jó része NB I-es futballista lett később, jellemzően a DVSC berkein belül. Erre pedig ráérősített a két csapat bajnoki szereplése is, a Létavértes ugyanis toronymagasan megnyerte az NB III keleti csoportjának 13/14-es kiírását, míg a DVSC-DEAC a harmadik helyre futott be. Gondoljunk bele, miért nagy szó ez: napjainkban a tartalékcsapatunk azért küzdött két évig, hogy újra feljuthasson az NB III-ba (miután három évvel ezelőtt sikeresen kiestek onnan), míg öt évvel ezelőtt két olyan csapatot is ki tudtunk állítani, akik az NB III-as bajnoki címért küzdöttek. Ekkor minden szépnek és jónak tűnt, sikerült abszolválni a célkitűzést, nevezetesen feljuttatni a Létavértest az NB II-be.
Azonban nem is mi lennénk, ha nem csúszott volna hiba a számításainkba… Még javában tartott ugyanis a bajnokság, amikor kiderült, hogy a Létavértes első fokon nem kapott NB II-es licenszet – történt mindez május 14-én. Pár nappal később, a 28. fordulóban matematikailag is bajnok lett a Létavértes, majd 21-én kiderült, hogy a Létavértes nem is igényelt licenszet a megadott határidőig, vagyis március tizennegyedikéig. A klub még aznap bejelentette Zoran Spisljak távozását, aki a következő szezontól az NB II-es Békéscsabát irányította. A teljes mizériát egyébként korábbi szerkesztőnk, bertalandavid kiválóan összefoglalta a taccs.hu-n megjelent cikkében. Emlékszem, hogy a klub szokásához híven mélyen hallgatott a hibáról. Akkoriban besegítettem a DVSC-nek, és a hivatalos honlapon megjelenő beharangozó cikkeket én írtam mind a felnőtt csapat, mint a két NB III-ban szereplő csapatunk meccsei előtt. A Létavértes nem létező licenszéről semmilyen információt nem osztottak meg, nekem pedig nem volt szabad említést sem tenni róla a cikkekben, a bajnoki cím bebiztosítása után az esetleges feljutásról sem írhattam, pedig akkoriban már biztosnak tűnt, hogy a Léta kénytelen maradni az NB III-ban.
Az NB III Keleti csoport 2013-2014-es szezonjának végeredménye
Hogy mi lett a történet vége? Ahogy a fentebb hivatkozott cikkben is le van vezetve, vélhetően a létavértesi illetékesek bakiztak, akik nem adták be időben a licenszkérelmet – hogy szándákosan, vagy véletlenül, az most teljesen mindegy. Ami tény, hogy a DVSC kvázi bosszúból megszüntette a fiókcsapati státuszát a Létának, visszarendelte összes játékosát (a keretet 100%-ban a DVSC-vel leszerződött futballisták alkották), ezzel kvázi a megszűnés szélére sodorta az egy évvel korábban a Magyar Kupa negyeddöntőjéig menetelő együttest, hiszen a működtetési költségeket (nevezési díj, fizetések, stb.) is a DVSC állta. A klub június végén jelentette be, hogy megszünteti kapcsolatát a Létavértessel, a továbbiakban pedig NB I-es, valamint kelet-magyarországi NB II-es kluboknak adja kölcsön játékosait a több játéklehetőség érdekében. Napjainkban, a klub szűkösebb anyagi lehetőségei között ez úgy néz ki, hogy ezen játékosok a felnőtt keretünk tagjai, így kvázi a tehetségek rögtön a mély vízbe kerülhetnek, míg a jelenlegi tartalékcsapatunkat (ami idén úgy néz ki, hogy sikeresen visszajut az NB III-ba) csak azon futballisták alkotják, akik még nagyon messze vannak az NB I-es szinttől.
A következő (2015-2016) szezon elején a Létavértes apróhirdetésben (!) keresett játékosokat, melyben leszögezték, hogy „pénz nincs és nem is lesz”. A felhívásra 16-an jelentkeztek, őket fel is vették, ők alkották a csapat keretét az új szezon elején. Első tétmérkőzésükre, az NB III-as Csepel elleni Magyar Kupa meccsre edző és gyúró nélkül, magukban utaztak el a játékosok, nem is csoda, hogy 10-0-ra kikaptak. Az első három bajnokira még ki tudtak állni, 0 rúgott és 21 kapott gól volt a mérlegük, majd szeptember elején a klub bejelentette, hogy kilátástalan helyzete miatt visszalép a bajnokságból. A Létavértes meg is szűnt, feloszlott, később a nulláról kezdték újra. Napjainkban a Hajdú-Bihar megyei II. osztályban szerepelnek, az idei kiírást az ötödik helyen fejezték be. Átlagos megyei együttes lett tehát belőlük, akik helyi, amatőr focistákból állnak. Így múlik el a világ dicsősége, ahogy a mondás is tartja.
