Az elmúlt egy hétben több téren is felpörögtek az események a klub háza táján. Szombaton átadták a régóta várt akadémiát és egyben edzőcentrumot, a stadion építési munkálatai gőzerővel haladnak, és már szemmel látható eredménye van az építkezésnek. Megnézzük, hogy Magyarországon mit lehet kezdeni egy BL szereplésért járó pénzzel. Ezen kívül még a játékoskeretet érintő hírek is napvilágot láttak, ezekről bővebben a hajtás után.
Kezdjük is rögtön a pozitív eseménnyel, mégpedig a Debreceni Labdarúgó Akadémia átadásával. Hosszú évek óta vártunk erre a pillanatra, hogy végre egy bajnokcsapathoz méltó körülmények között készülhessenek a felnőtt és az utánpótlás csapatok. Ki ne tudná, hogy az NB1-es csapat edzései többnyire az atlétikai pályán zajlottak, kis túlzással egy-egy passz között egy diszkosz repült át a játékosok feje fölött. Az utánpótlás csapatok pedig szerte a városban készültek, ahol éppen volt hely, ami lehetett a Vágóhíd utcai stadion, ami szintén nem tökéletes állapotáról híres, és akkor finoman fogalmaztam. És hogy mindez miből is épült, meg mennyibe is került? Az egész akadémia összköltsége hozzávetőlegesen másfél milliárd forint volt. Ebből 1 milliárd 50 millió forintot TAO-s pályázati pénzekből nyert el az akadémia, a maradék 450 millió forint a város, az egyetem, valamint a klub kasszáját terhelte. És akkor itt át is térhetünk egy másik témára.
Napjainkban egyre több hír lát napvilágot, hogy anyagilag már nincs rendben az a Debrecen, ahol évek óta a legbiztosabb volt a pénzügyi helyzet, ahol sohasem késtek a fizetések, mindenki időben megkapott mindent. Ezzel valószínűleg most sincs gond, mégsem állunk olyan lábakon anyagilag, mint mondjuk öt éve. Akkor mégis miből futotta az akadémiára? A 2009-2010-es szezonban a Bajnokok Ligája csoportkörébe kvalifikáltuk magunkat, amivel jelentős összegeket kerestünk. Csak a csoportkörbe jutás 7,1 millió eurót ért, ami forintba átszámolva mai árfolyamon 2,13 milliárd forint. Ez nagyjából a klub két és fél éves költségvetésével egyenértékű összeg. Ezen felül még járt természetesen a selejtezőkben sikeresen megvívott mérkőzésekért is pénz, illetve TV-s jogdíjak is illették a klubot. Az összeg jelentős részét rögtön leadózta a klub, ezzel máris száz milliókat veszítve. Ezen felül 800 milliós osztalék került kifizetésre a tulajdonosi kör között. És így már nagyjából ott tartunk, hogy az összeg fele eltűnt, úgy, hogy abból semmit nem látott a csapat. Ebből a maradékból lett finanszírozva az akadémia klubra eső része. Ami ezen kívül maradt, az tartalékba van téve, olyan esetekre, amikor nem indulunk nemzetközi kupában, ezáltal onnan nincs bevételünk, valamint nincs jelentős játékos eladásunk, ami szintén a költségvetésünk fontos elemét képezné. Az elmúlt két szezon pontosan ilyen helyzet volt, hiszen sem kupába nem jutottunk be, sem pedig eladásunk nem volt. Így a költségvetést ebből a pénzből kell kipótolni. Tehát elmondható, hogy mára nem valószínű, hogy túl sok lenne abból a pénzből.
Pedig annak idején mindenki rettentően bizakodott – az ellenfelek pedig irigykedtek -, hogy ebből a pénzből, mit is lehet kezdeni. Olyan keretet lehet összerakni, amiből évekig uralhatjuk az NB1-et, és további csoportkörbe jutásokkal egy rendszert indíthatunk be, és a BL pénzekből könnyedén fenntarthatnánk a klubot. Azaz a 2000-es évek Rosenborgjának példája. Okosan, vagy sem, Szima Gáborék nem ezt az utat választották. Annyiban igazuk volt, hogy az nem lett volna jó megoldás, hogy ismertebb és ezáltal magasabb fizetésű labdarúgókat szerződtessünk, miközben nincs megfelelő infrastruktúránk hozzá, és a magas bérkülönbségek csapaton belüli viszályhoz is vezethettek volna. De abba a hibába mégsem estek, mint annak idején a Ferencváros, ahol a komplett összeget szétlopták, szétosztogatták, és a csapat szinte semmit nem látott belőle. Nos úgy tűnik, mi sem tudtunk előnyre szert tenni a többi csapattal szemben, sőt, azóta jelentősen átalakultak a pénzügyi viszonyok az NB1-ben, és mára csak a 4-5. legtőkeerősebb klub lettünk. Ezért fontos, hogy a nyáron komoly összeget fordítsanak a csapatra, ha a stadionhoz méltó játékosállományt szeretnénk látni másfél év múlva.
És ha már stadion, akkor át is térhetünk a Nagyerdei Stadion építésére. Mikor legutóbb, február elején helyzetjelentést adtunk a stadionról, éppen akkor kezdődtek el a bontási munkálatok, és még semmi nyoma nem volt annak, hogy mi is lesz végül az egészből. Azóta eltelt három hónap, és bizony látványosan sokat haladtak a munkálatokkal. Mindössze pár hét alatt szétkapták a régi létesítményt, és rögtön hozzákezdtek az alapozáshoz. Nemrégiben sor került az alapkőletételre is, de a munkálatok akkor már javában zajlottak. Jelenleg az előre legyártott betonoszlopok felállítása zajlik, mely előre láthatólag augusztus végéig fog tartani. Mára már kezd kirajzolódni, hogy itt tényleg stadion épül.
A stadionról folyamatosan, szinte naponta frissülő képanyagot, a stadionnak létrehozott fórumon találhat mindenki, érdemes fellapozni, hiszen teljesen nyomon követhetők a munkálatok.
A játékoskeretet illetően is vannak fejlemények. Sajnos úgy tűnik, Varga Józsinak nem sikerül megragadnia a lehetőséget, ugyanis ha igazak a hírek, akkor nem tart rá igényt a jövőre már Bundesliga 2-es Fürth. Pedig minden szépen indult, hiszen odaigazolását követően már az első bajnokin kezdő volt, mi több, idegenben verték meg a dobogóért harcoló Schalkét, és Józsika jól is játszott. Sajnos harmadik bajnokiján, a Düsseldorf elleni meccsen 38 perc alatt összeszedett két sárgát, és kiállították, pedig ez sosem volt rá jellemző. Sajnos ez volt az első rossz pont. Aztán a Hoffenheim elleni kiesési rangadón 0-3-s félidőnél lecserélték, pocsékul játszott. Ezután a lehető legrosszabbkor sérült meg, pont edzőváltás közben. Így az új edző nem tudta felmérni, hogy mit is tud, ezért eleinte padozott. Három meccses kihagyás után a Dortmund ellen kapott újra lehetőséget, de jobbhátvédként, amiről tudva levő, hogy nem a kedvenc posztja. Sajnos úgy néz ki, ezen a meccsen ásta el magát végleg, 0-5-s félidei állásnál ismét lekapták a szünetben, az öt gólból hármat vagy négyet kaptak az ő oldaláról. Az azóta eltelt két meccsen a keretbe sem volt nevezve.
Mi lesz veled?
Tehát úgy tűnik, nyáron visszatér a Lokihoz. Gondolhatnánk, hogy ez hű de jó, hiszen magyar szinten kiemelkedő játékosról beszélünk, de ez sajnos sem nekünk, és főleg neki nem jó. Az, hogy neki miért nem, az egyértelmű, hiszen számára mindenképp visszalépés lenne az NB1, és valószínűleg motiválatlan lenne, ha nálunk kéne játszania. Amiért pedig nekünk nem jó, az az, hogy komoly összegtől eshetünk el. Az utóbbi években számtalan kérője akadt, de többnyire kelet-, vagy észak-európai országokból hívták, viszont elég nagy összeget fizettek volna érte. Mivel nem tudta magát még a biztos kieső Fürthbe sem beverekedni, így nem nagyon figyeltek fel rá a topligák csapatai, és ha egy Bundesliga 2-re készülő csapatnak sem kell, akkor kérdéses, hogy ki fog érte fizetni. Márpedig a szerződése egy év múlva lejár, így ha nem hosszabbít, akkor a nyáron mindenképp el kell adnunk, ha pénzt akarunk látni érte. Patthelyzet.
Update: Kiderült, hogy 2016-ig szól a szerződése, ettől még persze mindenkinek az az érdeke, hogy külföldre szerződhessen.
A másik kényes téma Adamo Coulibaly ügye, a legutóbbi cikk óta az ő ügye is megoldódni látszott, visszakerült az első csapat keretébe, játszik, mi több, ott folytatja a góllövést, ahol abbahagyta az ősszel. Azonban a héten olyan cikk jelent meg róla több magyar sportoldalon is, hogy nem fogja meghosszabbítani a lejáró szerződését, és a nyáron mindenképp távozni fog Debrecenből, Franciaország felé veszi az irányt, ahol közelebb lehet a családjához. Az, hogy ez nekünk miért jelenthet óriási gondot, nem nagyon kell ecsetelni, de a kételkedőket a jobb oldalt látható táblázatocska minden bizonnyal meggyőzi.
Bizony, a sokat savazott, és szidott Coulibaly jelenleg a klub történetének harmadik legeredményesebb NB1-es góllövője, és valószínűleg még év végéig felkúszik a második helyre. Ugyan Sándor Tamást már biztosan nem éri utol, mégis nem akármilyen legendás alakokat tud megelőzni. És mindezt négy szezon alatt. Ezidáig 105 NB1-es meccsen lépett pályára, így 0,6-os gólátlaga van, ami azt jelenti, hogy minden öt meccsre jut három Coulibaly gól. Ez nemzetközi szinten is megsüvegelendő teljesítmény. A csakfoci.hu összeállítása szerint az Eger után a mi csapatunk góllövése függ legjobban egyetlen embertől, azaz esetünkben Coulibalytól, hiszen szerzett góljaink 40,54%-át ő lőtte. Ha még az egyébként sokat padozó, és csak kb. minden harmadik meccsén villanó Sidibét is idevesszük, aki nyolc gólnál tart, akkor ketten a góljaink 62,16%-át lőtték. Ezzel nem is lenne gond, hiszen főként a csatárok dolga a góllövés, ám ha őket kivesszük, a következő legeredményesebb játékosaink a Szakály-Kulcsár duó a maguk 3-3 góljával, ami csekélynek mondható. Tehát elég már csak Coulibalyt kivenni, és máris gondban vagyunk. Erre gyakorlati példát a KTE, Videoton, Pécs, Újpest elleni négy meccs szolgáltatott, hiszen a Pécs elleni négy gólt leszámítva, a másik három meccsen nem tudtunk betalálni. Igaz az Újpest ellen a félidőben már beállt Coulibaly, de akkor ő sem tudott segíteni.
Mégsem mondhatjuk azt, hogy nincs élet Coulibaly után, mert valamikor úgyis megtaláljuk az utódját, mint azt már számtalan gólvágónk eligazolása után megoldottuk. De sajnos a jelenlegi keretben nincs meg az ő utódja, és nem is lesz egyszerű máshol sem megtalálni. Vélhetően legalább fél évig meg fogjuk érezni az ő hiányát, ha valóban elhagyja a csapatot.
(A képek forrásai: civishir.hu, haon.hu, rangado.hu, nb1.hu)
