Adott egy harmadosztályú, 16 és 18 éves játékosokkal felálló ellenfél, tőled pedig az lenne a minimum, hogy egy többgólos győzelemmel próbáld feledtetni, hogy a gyengébb erőkből álló Nyíregyházát nem tudtad megverni. De te mit teszel? Produkálsz egy kilencven perces szenvedést a BVSC ellen. A továbbjutás megvan, de egyáltalán nem méltó módon. Az összefoglalóm pontosan olyan hosszú lesz, mint amit a csapat által produkált teljesítmény megérdemel.
Gábor, Érsek, Komódi, Bócz, Nagy, Murai, Ambrus, Sándor, Balogh, Kuszkó, Fisli névsorral állt fel ellenünk hazai pályán a BVSC, míg mi a Gróf, Szatmári, Pávkovics, Ferenczi, Lakatos védelemmel és a Pintér, Baráth, Bévárdi, Szécsi, Sárosi, Tischler középpályás és támadósorral készültünk. Ami még érdekesebb volt, hogy csak három mezőnyjátékost tettünk a kispadra, Bódit, Bárányt és Sármányt, míg Kondás Elemér – általam nem ismert okból – nem foglalta el ott helyét.
Az első félidő kezdetén gyorsan be is találtunk, a kapufáról pattant éppen Szécsi elé a labda, aki közelről nem hibázott. Bár egy-két helyzetecskénk még volt a mérkőzésen, de csak egy-két játékosunkról érződött, hogy tényleg komolyan veszi a találkozót és mind mentálisan mind fizikálisan kész erre a mérkőzésre. Sármány és Bódi becserélése bár némileg jót tett a csapatnak, de a sok pontatlanságunk miatt egészen a 90. percig kellett várni a mindent eldöntő találatra. Pintér tette le jól a labdát Sármánynak, aki 15-ről szépen kilőtte a hosszú alsót.
Győzelmet nem kell megmagyarázni, a továbbjutásunkért pedig jár a gratuláció, de ez a mérkőzés nem volt méltó sem a Magyar Kupához, sem a Lokihoz. Az idegenbeli meccseken megszokott gyengébb játékon és enerváltságon ideje lenne már javítani.
Hajrá Loki!
