Az Újpest elleni vereség után javítanunk kellett, ráadásul hétvégén elkezdtük a bajnokság utolsó harmadát. Újabb idegenbeli meccs, egy a múlt hetinél nehezebb és kiszámíthatatlanabb ellenfél ellen. A ZTE a bajnokság egyik legjobb formában lévő, egyben legfurcsább csapata. Utóbbi alatt az átigazolási politikájukra célzok, ami meglehetősen szokatlan a honi mezőnyben, ám egyelőre eredményes. Mindezek tükrében izgalmas, kiélezett meccsre lehetett számítani, és ezt is kaptuk.
Először is ne menjünk el a meccs előtti Facebook postunk mellett. Ahogy azt jeleztük, furcsa anomáliára lettünk figyelmesek: az elmúlt kilenc meccsünkön (a tegnapit is beleértve) ugyanaz a 4 spori „osztozott”. Ez meglehetősen furcsa abból a tekintetből, hogy jelenleg 15 játékvezető alkotja az NB I-es profi keretet (tehát akik idén már legalább egy élvonalbeli meccset vezettek). Persze közülük is egyesek többet, egyesek kevésbé vannak foglalkoztatva. És persze van arra is szabály, hogy adott csapat városához kötődő nem vezethet egy csapatnak meccset. Szerintem ennek ellenére is furcsa és valahol nonszensz az a fajta mintázat, ami kirajzolódik, és ami alapján rendszeresen kapjuk ugyanazokat a sporikat. És bár ismerjük a mondást, hogy a magyar bírók mind szarok, de vannak azért normálisabbak (én Berkét mindenképp utóbbiba sorolom), viszont ebből a négyesből háromhoz kellemetlen emlékek fűznek minket, már csak a közelmúltból is. Kíváncsian várjuk az MTK elleni meccs játékvezetőjét…
Na de térjünk a meccsre. Batik és Kocsis letöltötték az eltiltásukat, Szűcs viszont emiatt hiányzott. Sérülés miatt maradt ki Bermejo a keretből, valamint Mejías sem tudta vállalni a játékos, csak csere volt. Így hosszú idő után először kezdett Hofmann, illetve visszakerült Guerrero is a bal szélre. A középpálya összetétele is jócskán átalakult, nem kezdtünk két szűrővel, Batik előtt a Komáromi, Gordic, Dzsudzsák, Cibla négyes kezdett, elöl pedig ismét Szuhodovszkit tettük be hamis kilences pozícióba. Ez egyúttal ismét jelezte, hogy a győri meccshez hasonlóan ismét a gyors kontrákra apellálunk majd.
Nem tetszett az első félidei játékunk. Az Újpest elleni meccshez hasonlóan későn érkeztünk meg a meccsbe, szinte a teljes első félidőt átaludtuk és ennek eredményeként ismét hátrányba kerültünk. Bár sok helyzetet az ellenfélnek sem engedtünk, de a mi játékunkban abszolút nem éreztem a veszélyt. Ellenben sok pontatlanság jellemezte a csapatot, Batik ismét jeleskedett a feleslegesen eladott labdákban, és szerintem nagyon megéreztük Szűcs hiányát is a középpályán. A látottak alapján örülhettünk, hogy csak 1-0 volt az állás a szünetben, főleg hogy a fordulás után egy elképesztő ziccert is kihagytak a hazaiak, ahol Joao Victornak csak az üres kapuba kellett volna passzolnia – mellékjegyzet: alighanem épp ezért játszanak ezek a dél-amerikaiak Zalaegerszegen, és nem mondjuk a Sahtar Doneckben.
Mindenesetre elég volt egyetlen villanás, hogy visszajöjjünk a meccsbe: Guerrero és Dzsudszák helyzetfelismerése hozta ezt meg. Előbbi szépen indult be az üres területbe, utóbbi pedig mesterien tette oda a labdát. Így baloldali védőnknek csak el kellett fejjel stukkolnia a labdát a kimozduló Gundel-Takács mellett. Ha nem lett volna gól, akkor vélhetően büntető jön, mert a kapus amúgy a gólszerződ öklözte telibe, bár ismerve a magyar sporikat…
Az egyenlítés után már sokkal kiegyenlítettebb volt a játék, sőt, a meccs utolsó negyedében benne lógott a levegőben, hogy fordítani is tudunk. Az idő közben csereként beálló Bárányé volt a meccslabda, a szintén csereként beszálló Kocsis beadása után csúsztatott éppen hogy a kapu mellé. A hajrában már beállt Vajda is a megsérülő Szuhodovszki helyett, illetve az utolsó percekre Szécsi mellett egy újoncot is avattunk Patai Dávid személyében, aki kimondottan jól szállt be Dzsudzsák helyett (neki a gólpasszán kívül nem volt most jó meccse). A ZTE szerzett két érvénytelen találatot ugyan, de mindkettő azután született, hogy a játékvezető már közbesípolt, így bár lehet vitatkozni azon, hogy a másodiknál kint volt-e a labda teljes terjedelmével, vagy sem, mivel egyértelmű képkockát ezúttal sem kaptunk, így fölösleges ezen lamentálni.
A meccs legjobbja címre én személy szerint Guerrerot jelölném, hiszen a gólja mellett is jól játszott, sokkal stabilabb vele a védekezésünk, mint Vajdával. De jól játszott egyébként szerintem Kusnyír is, illetve Komáromi sem vallott szégyent, amíg a pályán volt. A többiektől viszont nem láttam most kiugró teljesítményt.
Minden körülményt összevetve, ezt az egy pontot elfogadhatónak és értékesnek tartom. Egy jó formában lévő ZTE ellen szereztük meg, akik így nem is tudtak két pontra megközelíteni minket. Nem játszottunk jól a meccs nagy részében, hiányzott az egyik legjobb játékosunk, és hátrányba is kerültünk. És a közvetlen riválisaink sem tudtak profitálni a pontvesztésünkből, leszámítva a Felcsútot. Persze értéke igazán akkor lesz ennek a döntetlennek, ha a következő három meccsünkön érvényesíteni tudjuk a papírformát.
