Az őszi szezon végén már egyszer összefoglaltuk egy hasonló poszt keretein belül, hogy számokban hogy is teljesítettünk a vizsgált időszakban. Most, hogy vége lett a 2012-2013-as szezonnak, itt az ideje, hogy ezt újra megtegyük, ezúttal azonban már a teljes évet vizsgálva. Ezúttal is összehasonlítjuk a vizsgált adatok tavalyi alakulását, melyből konklúziókat vonhatunk le. Segítségünkre lesz ezúttal is az InStat Index.
Elsőként azt nézzük meg, hogy hogyan szerepeltünk a bajnokságban tavalyhoz képest.
Az nyilvánvaló, hogy a tavalyi szerepléssel nagyon magasra tettük a lécet, de a vártnál jóval nagyobb visszaesést produkáltunk. Hol van már a veretlen bajnoki cím, idén kis túlzással három szezonra való vereséget szedtünk össze (az első három bajnoki címünk megszerzésekor a három év alatt összesen 13-szor kapituláltunk a bajnokságban). A legnagyobb visszaesés tehát főleg itt tapasztalható. Ezzel az is járt, hogy a bajnoki mérkőzéseink felét sem tudtuk megnyerni, hiszen csak 14 győzelemig jutottunk. Közre játszik persze ebben a gyenge idegenbeli szereplés, ami a két évvel ezelőttihez hasonló volt, amikor majd’ egy évig nem nyertünk Debrecen határain túl. Nos idén a 15-ből csak 3-szor hoztuk el a három pontot idegenből.
Ezzel együtt még a gólok száma is drasztikus változáson ment át, értelem szerűen negatív irányban. A lőtt gólok számával még nincs is akkor gond (egy erős 1,5-ös gólátlagot produkáltunk, ami még így is 17-tel kevesebb lőtt gól a tavalyi évhez képest), a kapott gólok száma jelentős mértékben nőtt, kétszer annyiszor kellett aktuális kapusunknak a hálóba nyúlnia a labdáért. Több, mint 1-es kapott gól átlag, ami persze nem csoda ennyi vereség mellett.
Következzék a gólszerzők, gólpassz adók, és az ezeket összegző kanadai táblázat áttekintése.
Nem kérdés, hogy góllövésben Coulibaly kiemelkedett, mellette még Sidibe termelt elfogadhatóan, pedig többnyire csak csere volt a szezon során. Mögöttük viszont nem volt meghatározó góllövőnk, Kulcsár valahogy összeszerencsétlenkedett megint öt gólt a szezon során, Bódi pedig inkább a bajnokság végén lőtt gólokat. Ezekből a számokból kitűnően látszik, hogy egyemberes csapat vagyunk, és nagy gondban leszünk, ha kétszeres gólkirályunk távozik a nyáron.
A gólpasszok tekintetében Ferenczi teljesítménye megsüvegelendő, aki lényegében csak tavasszal játszott, mégis Bódival holtversenyben a legtöbb gólpassz fűződik a nevéhez. Ebben a tekintetben nem volt kiemelkedő assziszt-királyunk, megoszlott a csapaton belül.
A kanadai táblázatot nem meglepő módon szintén Coulibaly nyerte, mögötte itt is Sidibe végzett. Elfogadható még Bódi teljesítménye ilyen szempontból.
A megosztó Instat index-el folytatjuk a sort. A rendszer pontos működéséről itt lehet olvasni, bár gondolom a többség már ismeri.
Láthatóbb, nagyobb változatért katt ide
Csalóka a sorrend, hiszen Poleksic úgy hozta a legjobb átlagot, hogy csak háromszor lépett pályára. Ha a pontszámhoz a pályára lépések számát is viszonyítjuk, akkor Coulibaly végzett az élen itt is. Kiemelendő még Verpecz, Szakály, Sidibe, Kulcsár és Varga Józsi teljesítménye, a többiek már inkább az átlag kategóriába tartoznak. A lista alján is találunk érdekes neveket. Mondjuk Pölöskey pontszáma nem mondható meglepőnek, Szécsié már annál inkább. Fiatal játékosról van szó, akinek ez volt az első idénye az első osztályban, de a pontszámok egyelőre arról árulkodnak, hogy ez a szint még sok neki. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell őt játszatni, sőt, ellenkezőleg.
A legmagasabb pontszámot Sidibe (572) produkálta a Győr elleni első fordulós kiütéses győzelem alkalmával, azon a meccsen két gól és egy gólpassz fűződött a nevéhez, és gyakorlatilag nem volt rossz megmozdulása. Kiemelkedik még Coulibaly, akinek két mesterhármasa volt (Pécs és Siófok ellen), azon a két meccsen 526, illetve 503 pontot kapott. A másik véglet Szakály (55), aki a Pápa elleni 1-0-s vereség alkalmával a legkevesebb pontot produkálta. Ez nem meglepő, gyakorlatilag labda nem volt nála azon a meccsen, és az ő öngóljával kaptunk ki. Akik még nagyon kevés pontot produkáltak, az Verpecz (65) az utolsó fordulóban (legalább két MTK gólban benne volt), valamint Sidibe a Pápa és Máté a Haladás ellen, akik 68 pontot kaptak arra a produkciójukra.
Az őszi cikkben összehasonlítottuk, hogy az előző szezonhoz képest (51 perc), idén mennyit játszottunk hátrányban, nos ez az év végén sajnos szóra sem érdemes a 14 vereségünk miatt, nyilván igen magas számot kapnánk.
Evezzünk a pályára lépések és a pályán töltött percek számát elemző táblázatok felé.
A pályára lépő játékosok számában nem történt változás az őszhöz képest, a szezon során 34 játékost küldött pályára Kondás Elemér. Persze ezt a számor megdobják az „egymeccses” játékosok, akik nagy része a tartalékos kaposvári meccsen játszottak. Ráadásul hat játékos nem is nálunk töltötte a szezon nagy részét.
Ha a második foprdulós tartalékolós meccset nem számítjuk, nem volt olyan játékosunk, aki minden meccsen pályára lépett volna, bár erre Coulibaly jó eséllyel pályázhatott volna, ha nincs a tavasz eleji balhéja. Sidibének is 27 pályára lépése van, pedig többnyire csak csere volt. Sokat játszott még Bódi és Korhut is. A számokból egyébként jól látszik, hogy mekkora sérüléshullám söpört végig idén a csapaton, hiszen a kulcsjátékosaink nagy részének még a 20 meccs sem jött össze. Örömteli, hogy a fiatalok végül megkapták a bizalmat, és Ferenczinek 14, Szécsinek 11 pályára lépés jutott.
Ha a pályán töltött perceket nézzük, akkor némileg módosul a lista. E tekintetben nem meglepő módon Verpecz volt legtöbben a pályán, őt Korhut követi, a harmadik pedig Coulibaly. Ezekből a számokból is jól látszik a sérülések jelenléte. Tavalyi egyik legjobb játékosunk, Bouadla, például csak harmad annyi meccsen játszott, mint a listavezető Verpecz.
Ha posztonként nézzük, akkor a védelemből Korhut, a középpályáról Bódi, míg a támadó sorból Coulibaly töltötte a legtöbb játékpercet a pályán.
Mennyire voltunk fegyelmezetlenek? Erre ad választ a következő táblázat, mely a sárga és piros lapok számát tartalmazza.
Négy játékosunknak gyűlt össze öt sárga lap, és a vele járó egymeccses eltiltás, ez két szélső védőnknek, Nagynak és Korhutnak sikerült, őket ráadásul hatszor figyelmeztette a játékvezető sárga lappal, rajtuk kívül még Szakálynak és Bódinak kellett meccset mulasztania eltiltás miatt.
Ősszel még arról számolhattunk be, hogy nem kaptunk piros lapot (legalábbis a bajnokságban, hiszen a nemzetközi kupákban zsinórban háromszor is megfogyatkoztunk), tavaszra ez is változott, hiszen három alkalommal jutott valamelyik játékosunk a kiállítás sorsára. Ezek közül Nagy Zoli és Máté piros lapja erősen megkérdőjelezhető ítélet volt Előbbit a Honvéd ellen állították ki a spori a bundás olasz zseniális produkciója láttán, míg utóbbi a Fradi ellen talpalta mellbe Somáliát, de nem szándékosan. Ők ketten egyből piros lappal lettek kiállítva, míg Korhut Pakson két sárga lap után mehetett zuhanyozni.
Végezetül nézzük, hogy a szurkolók mennyiszer segítették a csapatot szurkolásukkal, vagy csak szimplán a jelenlétükkel, lássuk az össznézőszámot, és az átlagnézőszámot.
Ez a másik olyan statisztikai adat, melyben drasztikus csökkenés tapasztalható. Nyilván ez összefügg a csapat szereplésével is, de mégis idén 37 ezerrel kevesebben mentek ki meccsre, ami átlagban 2477-es csökkenés az előző évhez képest. Három alkalommal volt telt ház közeli állapot, a Diósgyőr, a Videoton és a Ferencváros ellen. A csökkenés ellenére ezekkel a számadatokkal is a harmadik legnagyobb átlagnézőszámot produkáltuk a Fradi, és a Diósgyőr mögött.
