Bíztunk benne, hogy a Paks ellen kicsikart győzelem átszakította a gátat, s szemre is tetszetős futballal ízekre szedjük a lehangoló képet nyújtó Honvédot. Ehelyett ugyanaz a görcsös akarat, és döcögő játék dominált, mint az atomvárosiak ellen. A könnyed győzelmet nem lehet senki ellen kötelező jelleggel elvárni, de mindenképp a három pont besöprésére számítottunk. A Kispest nem okozott meglepetést, azt játszotta amit tud, s amit Scasny mester vagy éppen Kabát már előre borítékolt. Ennek ellenére a találkozó számos periódusában újfent gépiesen gurigázva, nem találtunk fogást a kispesti reteszen, s nagyon fontos két egységet hullajtottunk el, kihasználatlanul hagyva a Fradi vereségét. Még mindig nem sikerült tehát átlendülni a lélektani holtponton.
Trénerünk kissé váratlanul módosított a Paks elleni győztes csapaton, s mivel Salami helyett Yannick kezdett, ez egyben szerkezeti átalakítással járt együtt. A túloldalon Supka kihagyta a gyengén muzsikáló Brightot, valamint Hidi helyén Horváth Adriánnak szavazott bizalmat. A Honvéd a Kemenes – Botis, Lovrics, Debreceni, Hajdú – Horváth, Akassou – Nagy G., Zelenka, Ivancsics – Danilo összetételben indult harcba az első tavaszi pontjaiért. Csapatunk hamar magához ragadta a kezdeményezést, a vendégek sündisznó állásban leselkedve várták, hogy mikor kínálkozik kedvező ellencsapási lehetőség. Épp ezért nem rontottunk neki féktelenül a riválisnak, hatalmas mezőnyfölényben játszva türelmesen terelgettük a bőrgolyót. Egészen a tizenhatos előteréig gyakorta szellemesen jutottunk el, ám nem hogy helyzetig, épkézláb beadásig is alig jutottunk. Sőt egy kósza kispesti támadás eredményeképpen szabadrúgást harcoltak ki a piros-feketék, a beívelést követően pedig Debreceni – élete első élvonalbeli gólját szerezve – a semmiből vezetéshez juttatta együttesét. Ez megfogta a mieinket, rengeteg pontatlanság jellemezte az összjátékot, számtalan átadást méterekkel elszabtak. Hiányoztak a beindulások, a ritmusváltások, s Yannick a bal szélen gyakorlatilag nem nyert párharcot. A percek múlásával egyre mérgesebbé váltak a játékosok és a szurkolók egyaránt. Mentünk ugyan előre becsülettel, de egyre-másra születtek a rossz megoldások. Arról, hogy ne füttykoncert közepette kelljen öltözőbe vonulnia a gárdának, Czvitkovics gondoskodott egy parádés szabadrúgással. A második játékrészben a szakmai stáb 4-4-2-re váltott, miután Ramos helyére Salami érkezett. Ebből kifolyólag bátrabban törtünk kapura, aminek meg is lett a gyümölcse. Egy szöglet után aláfutott a labdának Kemenes, úgyhogy Salaminak nem volt más dolga, mint az üres kapuba tessékelni a játékszert. Gyorsan vissza is vettünk a tempóból, míg a Kispest följebb tolta a védekezését. S ahogy az ilyenkor lenni szokott, a Supka-legénység kidolgozott helyzet nélkül ismételten egalizálni tudott, egy újabb pontrúgást követően. Egy sarokrúgást röviden vágtak ki a bekkek, Hajdúnak rengeteg ideje adódott rákészülni a lövésre, ami Szakályon megpattanva vágódott a hazai ketrecbe. Nem tudtunk rögvest váltani, így Scasny kénytelen volt újabb cserékkel felrázni a befásult társaságot. Az utolsó 20 percben megindítottuk a nagy hajrát, de mindössze kapufáig jutottunk. A véleményem szerint iszonyatosan gyenge Kispest egy valamit azért nagyon tud, megölni az ellenfél játékát. Pontszerzésüket ennek, és egy csipetnyi szerencsének köszönhetik. Nem véletlen, hiszen legjobb játékosaikat a hátsó alakzatban lehet felfedezni. Botis, Debreceni, illetve Hajdú egyaránt átlag feletti produkciót nyújtott. A mieink ellenben idén nem először verik le a korábbi évek alatt magasra került lécet. Lassan kijelenthető, ebben az idényben nem tudunk olyan nívót képviselni, hogy látványos játékkal megbontsunk egy felállt védelmet. Enélkül marad a nyomásgyakorlás által kikényszerített hibák remélhetőleg elégséges száma, no meg nem ártana, ha elkerülnénk a bőkezű adakozást…
Taktikai érdekességek
– Supka Attila a kontrajátékot Danilo gyorsaságára alapozta. Scasny ezt remek érzékkel kiszimatolta, hiszen Ramos mély hátravonása a védelem elé azt a célt szolgálta, hogy a támadónak ne legyen területe lendületből érkezni a védőfalra. Ráadásul ezáltal védőink valamelyike mindig bátran felléphetett a támadásokhoz.
– A futball egyik irányelve, hogy próbáld kihegyezni a játékod a vetélytárs neuralgikus pontjára. Az első félidei stratégiánk a Yannick-Botis közti gyorsaságbeli differencia kiaknázására épült. Ennek érdekében a középpályánk derékhada erőteljesen jobb oldalra koncentrálódott, olyannyira hogy gyakorta már egymást akadályozták az előrehaladásban, mert túlságosan közel torlódtak egymáshoz. Furcsa módon azonban sokszor maga Yannick is befelé indult, meg úgy alapvetően gyenge napot fogott ki, így a terv dugába dőlt. Sőt visszafelé sült el, mivel játékunk egy oldalassá redukálódott, amit könnyedén fojtott meg a Honvéd szervezett védekezése.
Ami tetszett
– Maga az, amit játszani akartunk. Hátulról próbált a csapat építkezni, a felezővonalat a lehető leggyorsabban átlépni, s roppant keveset emeltük fel a labdát, annak ellenére, hogy a pálya talaja még mindig távol áll az ideálistól.
– Az együttes kulturált módon ment át védekezésből támadásba, az ellenfél kapujától 20-25 méterre fekvő zónáig ötletesen jutottunk el, látszott, hogy kinek milyen pozíciót kellett felvennie, ha megszereztük a labdát, onnantól viszont megállt a tudomány.
– Óriási gondot fordítottunk Danilo semlegesítésére, s ennek köszönhetően nem is zavart sok vizet. Egyrészt a már említett Ramos-szerepkör, másrészt amint kimozgott bal oldalra azonnal megkettőztük, elvétve találta magát 1 az 1-ben Bernáthal.
– Az ultrák előtt le a kalappal. Zokszó nélkül, 90 percen keresztül űzték-hajtották a srácokat, rajtuk semmi sem múlt.
Ami nem tetszett
– Már megint két pontrúgásból kaptunk dugót, az elkerülhető gólok netovábbja…
– A mezőnyjáték önmagában borzasztó kevés, három meccs alatt egyetlen akciógól, ez bizony vérszegény.
– Temérdek silány minőségű beadás borzolta a kedélyeket.
– Simac egy meccs alatt kis híján két meghatározó játékosunkat is harcképtelenné tette.
– A vezetés tudatában elkényelmesedtünk, nem becsültük meg eléggé a labdákat.
– A beindulási, betörési kísérletek alacsony száma, megint csak 15 perc erejéig játszottunk igazán elfogadhatóan.
Percek, események
7. perc: Czvitkovics jobb oldali beadása a hosszún érkező Yannicknak lett magas.
10. perc: Czvitkovics bal oldali szabadrúgását Simac háttal csúsztatta meg, ám a bal felső sarokba tartó labdát Kemenes óriási bravúrral ütötte szögletre.
14. perc: Ismét Czvitkovics indította a debreceni támadást, Yannickhoz passzolt, ám a kameruni csúnyán kapu mellé lőtt 14 méterről.
22. perc: Ivancsics bal oldali szabadrúgása után Debreceni András középen megelőzte védőjét, 10 méterről belepiszkált a labdába, amely a jobb alsó sarokba került.
46. perc: Czvitkovics kapuval szembeni, 22 méteres szabadrúgása a bal alsó sarokba vágódott.
48. perc: Egy bal oldali szögletre nagyon rosszul mozdult ki Kemenes, a hosszún érkező Salami pedig az üres kapuba passzolt.
63. perc: Ivancsics jobb oldali szabadrúgását röviden fejelték ki a védők, a labda Hajdú Norbert elé került, akinek 15 méteres lapos lövése megpattant Szakályon, becsapva ezzel Novakovicsot és a kapuba került.
70. perc: Salami akár duplázhatott volna! A csatár remekül emelkedett egy jobb oldali beadásra, fejese a kereszlécről a gólvonal elé, onnan pedig Kemenes kezébe került.
91. perc: Bernáthnak gurította le Kabát a labdát, de 20 méteres, erős lövése alig kerülte el a bal felső sarkot.
Pontosztás
Novakovics 0: Nem volt dolga igazából a kirúgások elvégzésén kívül, a gólokról nem tehetett.
Bernáth 6: Komolyabb hiba nélkül lehozta a meccset, s aktívan igyekezett támogatni a támadásokat, volt egy kifejezetten üdítő cselsorozata, amikor három kispesti játékoson is átkígyózott. Alapjában véve összeszedett volt, de jó néhány gyatra beívelés azért árnyalja a képet.
Simac 6: Nagyon akart, ezért néha saját csapattársait is veszélyeztette. Bemutatott 2-3 parádés megelőző szerelést, majd törekedett a labda konstruktív megjátszására.
Mijadinoszki 5: Debreceni gólja az ő lelkén szárad, s azon kívül akadtak még bizonytalankodások. Ugyan jóval jobb előadás volt mint a kecskeméti fellépés, de ezúttal is ő volt a védelem leggyengébb láncszeme. Mészáros-pótléknál nem több, ez mindinkább nyilvánvaló.
Fodor 6: Némi jóindulatból, mert becsúszott legalább két idegfeszítő, pitiáner labdaátvételi hiba, illetve nem tudta hatékonyan bejátszani az előtte nyíló méretes korridort. Másrészt viszont az oldalán semmi érdemleges nem történt, s azért bátran vállalkozott, ami mindenképp előrelépés tőle. Sosem lesz egy Laczkó, de hatványozottan stabilabb, mint Nikolov.
Ramos 5: Részfeladatát ellátta, sárgát se kapott, viszont ne akarjon 3 méternél hosszabb átadásra vállalkozni, s főként ne cipelje a pettyest.
Szakály 5: Erre megint nem tudok jobbat adni, ő volt az egyik akitől jelentősen nagyobb vállalkozókedvet vártam, emellett a rutinpasszokon kívül kevés átadása talált embert.
Czvitkovics 6: Valamennyi komolyabb gólszerzési lehetőségünkben szerepet vállalt, ráadásul pompás szabadrúgása mestermunka volt, ami lélektanilag is fontos pillanatban született.
Varga 6: Azt már szinte felesleges szócséplés leírni, hogy hihetetlen mértékű mezőnymunkát végzett. Fáradhatatlanul tette a dolgát, mindig labdaközelben helyezkedett, jó néhány kibontakozó kispesti akciót megakasztott, s nem szórta el a zsákmányt. A jó érzékű betöréseiből azonban nem kaptunk ízelítőt ezúttal.
Yannick 4: Nagyon nem az ő meccse volt. Nem igazán érezte a helyét, rendszeridegenül helyezkedett, elképesztően kevés párharcot vállalt fel, lövései pocsékul sikerültek. Ha hamarabb váltja Farkas, talán nyerünk.
Kabát 4: Neki sem ment a játék, keveset volt megjátszható, igaz sokáig egyedül kellett birkóznia a védők gyűrűjében, s a beívelések egyszerűen nem felé szálltak. Egy kiharcolt szabadrúgás, valamint az okos lekészítés Bernáth elé, amit fel tudok idézni.
Salami 6: Kitűnő cserének bizonyult, beállását követően szinte azonnal meglőtte első bajnoki gólját, s csekély szerencsével duplázhatott volna. Egy 2 az 1 elleni szituációt ellenben nagyon gyengén játszott le. De harmadik meccsén már kapura is veszélyes tudott lenni, ez mindenképp értékelendő elmozdulás.
Farkas 6: Beállítása lendületet hozott, felpezsdítette az állóvizet, s onnantól többször kerültünk a kispesti védelem mögé. Bemutatott néhány egészen fineszes megoldást.
Dombi 0: Nem töltött elegendő időt a pályán.
(A kép forrása: nb1.hu)
