Nyertünk a sereghajtó otthonában 2-1-re, de a kép sokkal árnyaltabb, mint amit csupán a végeredmény ismeretéből leszűrhetnénk. Bajnoki címvédőként ki kellett volna tömni a már kiesett Szolnokot (egyébként erre volt is még némi remény az első fél óra után), viszont az a gárda, amellyel kiálltunk, semmiben sem múlta felül a hazaiakat. Így már érthetőbb a baráti, egy gólos különbség, viszont azt is hozzá kell tenni, a három pontunk nem forgott veszélyben (ezért is a cím).
Szolnok: Melnicenko – Milicsics, Szalai B., Djurovics, Vukomanovics – Fitos, Némedi, Jokics, Búrány – Zsolnai, Lengyel B.
DVSC: Novakovics – Nikolov, Simac, Szűcs, Fodor – Szakály, Bódi, Ramos, Illés – Coulibaly, Farkas B.
A rengeteg NBII-es szintű játékos sajnos egyértelműen meghatározta a mérkőzés színvonalát, nem erre számított a több száz debreceni drukker, mikor útra kelt. Az öregebbek már az elején pedzegették (pedig pont akkor rúgtuk gyors egymásutánban a góljainkat), hogy ez bizony gyenge meccs. Sajnos igazuk lett. Eme ambivalens emócióviharok – vezetünk, de valami mégsem az igazi – váltottak ki egyik szurkolótársamban egy olyan megnyilvánulást, amivel korábban még nem találkoztam – „Te szerencsétlen picsagyümölcs” – , mely úgy gondolom, tisztában léve a honi szurkolói kultúra hagyományaival, igen költői megfogalmazása annak, hogy „Te rakás szar”.
A kezdőcsapatunkban hat olyan játékos kapott helyet, aki az idén főleg a DVSC-DEAC-ban, vagy még ott sem nagyon olthatta meccsszomját. A sárga-kékekről meg már objektíven is kijelenthető, hogy nem élvonalbeli szintűek, innentől képzelhetitek mekkora iramot diktált a két gárda.
Az eddig keltett látszattal ellentétben legalább az eleje eseménydúsan alakult a találkozónak – asszem erre mondják, hogy gyenge kezdés után erős visszaesés. Szűcs Pista sajnos rögtön a 4. percben megsérült, helyét Mijadinoszki vette át. Ezt követően gyakorlatilag az első támadásunkból megszereztük a vezetést. Az összjáték tudatossága őszintén szólva megkérdőjelezhető, ám a kipattanót Szaki könyörtelenül bevágta, és ez a lényeg. Végre valamiért dicsérni is lehet! Aztán az ellenfél is kitalálta, hogy úgy csinál, mintha támadna, erre jött válaszként a második helyzetünkből a második találat. Ez már azért szervezettebb offenzíva képét mutatta, nem is csúszott bele hiba, tiszta beadás, tiszta fejes, elkövetője Coulibaly. Valószínűleg ez volt az a pont, ahol a vendégszektor nézői utoljára vidámak voltak, már ami az összecsapás által kiváltott eufóriát illeti. Innentől már nem csináltunk semmit, a másik csapat meg nem igazán tudott mit kezdeni azzal, hogy neki kéne csinálnia valamit. Megilletődöttségükben egy lövéshez hasonlító cselekedetre, egy majdnem Zsolnai-fejesre és egy sárga lapot érő szabálytalanságra futotta.
A félidőben Fitos helyére Tchamit állította be Simon Antal, aki góllal hálálta meg mesterének a bizalmat. Hálózörgetésnél több nem történt, viszont Novakovics is megsérült, így Verpecz folytatta a kapuban. Jutott még két sárga oda, egy ide (Ramos), és ennyi. Ha már itt tartunk, szeretném megemlíteni, hogy életemben először láttam olyat, hogy a partjelző játék közben a pályán sétálgasson. Ez még hagyján lett volna, de amiket integetett, azok minimum egy szilánkos singcsonttörésért kiáltottak. Ám ahogy szegény Videotonnál (ezt most komolyan gondolom), úgy itt is a fejétől bűzlött a hal, mert ha a meccs NBII-es volt, a bíró max. Megye I-es. Tiszta szögletből kirúgás, színészkedésért szabadrúgás, stb., mindezeket úgy, hogy pár méterre állt az esetektől. Köszönjük Farkas Ádám, hozzátetted a magadét. Itt engedtessék meg, hogy szolidaritást vállalva Debrecenben maradt drukkertársaimmal, felajánljam a SportTv-nek, hogy megnyalintsa elernyedt záróizmomat, amiért az utolsó pillanatban megváltoztatta a műsorra tűzött programot, megfosztva ezzel temérdek lokistát az összecsapás nyomon követésétől.
Végül levezetésként következzen egy kép, aminél hitelesebben nem is lehetne összefoglalni a történteket:
Percek, események:
9. perc: Farkas jobb oldali beadását Bódi öt méterről a jobb oldali kapufára lőtte, a kipattanót azonban Szakály az ötösön belülről ballal az üres kapuba terelte.
17. perc: Zsolnai bal oldali beadását Novakovics kivetődve húzta le Lengyel elől.
19. perc: Bódi ment el a jobb szélen, a hosszún érkező Coulibaly 4 méterről Melnicenko lábai között a kapuba fejelt.
49. perc: Jokics bal oldali beadását a hosszún érkező Tchami 1 méterről az üres kapuba tette.
Pontosztás:
Novakovics – -: Nem volt dolga, a gólról nem tehetett.
Nikolov – 4: Nem lenne baj ezzel a produkcióval, ha nem az NBI-ben kéne nézni, hanem ott lenne a többi között mondjuk NBIII-ban.
Simac – 5: Szerintem vele az a helyzet, hogy ha nem megy a csapatnak, akkor neki sem. Amit nagyon muszáj, ilyenkor is elvégzi, viszont pluszt már nem tud hozzátenni.
Mijadinoszki – 4: Nem ő maradt le a gólnál? Hmm, érik már egy pofon… 😀
Fodor – 4: Volt egy periódusa a szezonnak, mikor úgy tűnt, maga mögött hagyja régi önmagát, és kitör a szürkeségből, de nem. Azóta már majdnem fekete.
Szakály – 5,5: Jó volt a gól, Szaki, jókor voltál jó helyen, de semmi több. Te voltál a kapitány, azért illett volna legalább neked virítani valamit. Ajjajj, fogy a türelem…
Bódi – 5: A beadásai néha sikerültek, de az arányon javítani szükséges. Alibizett.
Ramos – 5: Neki sem ez volt élete meccse, ő is, mi is örülünk, hogy túl van rajta.
Illés – 5: Szegény sérült is volt, amikor játszott, csak momentumok jutottak neki, sokat elmond róla, hogy eddig csak a Szolnok ellen kezdett. Bár ezen még lehet változtatni. Legközelebb épp „felfedezője”, Csank Jánossal szemben.
Coulibaly – 6: Berúgta a maga gólját, megvan az adag, tök jó. Utána viszont ő is elkényelmesedett. Pozitív fejlemény, hogy ezúttal nem kellett három ziccer, hogy betaláljon.
Farkas – 5: Sokat akart a szarka, de nem bírta a farka(s). Nem egy meccsen kell megváltani a világot, a kiegyensúlyozott teljesítmény vezet a stabil kezdő pozícióig. Uff.
Nagy Z., Verpecz, Szűcs: –
(képek: haon.hu)
