Nem tőlünk hangos a média a holtszezonban, de szép csöndben azért körvonalazódik, hogy kik lehetnek az új szerzemények. A téli pauzában tapasztaltakkal ellentétben ezúttal nem tucatszámra teszteljük a próbajátékosokat, hanem egy alaposabb szűrés után érkeznek a cívisvárosba, s kifejezetten csak a legfőbb hiányposztokra. Elérkezett az ideje annak, hogy értékeljük a Gaz Metan ellen látottakat, valamint a klub átigazolási stratégiáját.
Amikor az utolsó fordulóban a spori véget vetett a Haladás elleni találkozónak szívünk szerint a keret felét elzavartuk volna melegebb éghajlatra. Ez esetben jókora fejtörést okozott volna, hogy kik érkezzenek a helyükre. A piac ugyanis nem hemzseg a minőségi játékosoktól, de még csak meg nem értett zseniktől sem. A Crespo féle gumicsontot leszámítva egyáltalán nem dobtam hátast a felröppent nevektől. A megannyi légiós kétharmada eleve tragikomédia. Szemezgessünk kicsit az érdekesebb tranzakciókból. Oláh Lóri és Ferenczi Pista már egyaránt megfordult nálunk, nem estünk depresszióba a távozásuk miatt. Bárányos Zsolt, aki kénye-kedve szerint néha emlékeztet régi önmagára, s nem mellesleg – kinevettetve magát – a beteg magyar futball legsúlyosabb tüneteként az „elavult” kamerákat nevezte meg. Egyedül Mitrovics az, akit nálunk is el tudtam volna képzelni.
Magyarán szólva komoly értéket képviselő játékosért mélyen kell a zsebbe nyúlni. Szima Gábor viszont kétszer is megfontolja, hogy mire költi el a pénzét. Már pedig a csapat nem nyújtott olyan teljesítményt, amivel kiérdemelte volna, hogy lazán virítsa azt a néhány százmilliót olyan focistáért, aki valóban számottevően lendíthetne az együttes szekerén. A csapat magja teljes mértékben alkalmas arra, hogy elérjük a dobogót. A Videotonon kívül egyetlen gárda kerete sem ütőképesebb a miénknél. Momentán anyagilag, ésszerűen nem lehet velük felvenni a kesztyűt. Felelőtlen költekezési versenybe meg nem érdemes belemenni. Meg kellene tanulni, hogy ha már van egy maroknyi üzletember, aki életben tartja ezt a ligát, s hajlandó áldozni az üzletileg nem éppen vonzó magyar élvonalra, akkor cserébe teljes joggal el is vár valamit . (akinek nem inge nem veszi magára) Abszolút megértem Szima Gábort, hogy mielőtt kinyitná a pénzeszsákot, elvárja a reális célkitűzések teljesítését. Főként olyan időkben, amikor az önkormányzat nem tudja a csapatot finanszírozni.
Evezzünk tovább a szabadon igazolható játékosokra. Tisza külföldre kacsingat, magyar klub inkább vészmegoldásként jöhet szóba nála. Grúz nem jobb a Simac-Mészáros duónál. Rajczi és Lázok pedig nem elsősorban sportszakmai szempontból hanyagolandó. S mivel egyelőre nem termeljük ki futószalagon a bevethető, fiatal tehetségeket, marad a szükséges rossz. A Gaz Metan ellen mindhárom próbázó kezdőként kapott szerepet. A román együttes nem sokkal korábban 4-1-re gázolta el a Kecskemétet.
Az összecsapás nem hozott magas színvonalat, de azért végig futtattunk 6-7 remekbe szabott akciót. A középpályás védekezésünk úgy 70 percen keresztül kimondottan elégedettséggel töltött el. Aztán az utolsó 20 percre elfogyott a szufla. Összességében sok labdát szereztünk, mezőnyben jól járattuk a zsugát, de a kapu elé kevésszer sikerült odaérni. A románok a széleken többször mögénk tudtak kerülni, s a pontrúgásokkal is meggyűlt a bajunk. Nikolov és Mardare felemás teljesítményt nyújtott, Szilágyi gyengén játszott. Leginkább Rezes, valamint Szakály produkciója tetszett. Laci különösen jól mozgott a jobb szélen. Alisic szintén pozitív benyomást gyakorolt rám. Mutatta magát, rengeteg labdát passzoltak rá a védősorból, amelyeket többnyire jól is játszott meg. Képzett, technikás játékos, akinél jó helyen van a labda. Kiveszi a részét a védekezésből, de felér a befejezésekhez is. A büntetőjét viszont kapufára rúgta, s játszhatott volna többet előrefelé. Ennek ellenére bízom benne, hogy sikerül leszerződtetni.
Zaiem esetében szintén látszik, hogy a magyar átlagnál képzettebb labdarúgó. Nagyszerűen kezeli a labdát, nem jelent neki problémát a kis területen történő kényszerítőzés. Próbálta bejátszani az egész pályát. Tart ott a magyar futball, hogy egy tunéziai válogatott játékos erősítést jelentsen. Bár meg kell jegyezni, hogy a mostani idénye nem sikerült túl fényesen. Zahovajko szempontjából nem volt mérvadó a találkozó. Egy félidő alatt kevésszer jutott el hozzá a játékszer. Nekem lomhának tűnt, de a fizikuma nagyszerű, illetve erős a fejjátéka. Ezen felül jól lépett vissza labdákért. A felíveléseknél remekül alkalmazható a hórihorgas támadó. Az észt bajnokságban pompás mutatókkal bír, de ez önmagában semmit sem jelent, mert nem erősebb a honi pontvadászatnál. Ugyanakkor a honfitársa, Ahjupera ragyogóan teljesített tavasszal az Újpestben. Kulcsár amúgy veszélyesebben játszott nála csatárként. Érződött, hogy nem idegen tőle a poszt, viszont a befejezésekre a jövőben jobban kell ügyelnie. Bőkezűen szórta el a helyzeteket.
A középpályát tekintve kellemes gondjai vannak Kondás Elemérnek. Valamennyi játékosunk bevethető több poszton is, így számtalan variációs lehetőség áll a rendelkezésére. Ebből kifolyólag Yannick akár egy sorral előrébb is léphet. Coulibaly ugye az alap. Salami, s ha minden úgy alakul Zahovajko a test-test elleni küzdelmekben, illetve a légi párbajokban jeleskedhet. Kucsár és Yannick gyorsasága, mozgékonysága pedig a kontrajátéknál kamatoztatható.
