Ahogy arra számítani lehetett, azok a játékosok kaptak szerepet, akik a bajnoki találkozókon kevesebb lehetőséghez jutottak. Nem is lehetett panasz a csapat hozzáállására, a pályán lévők mindegyike egy esélyként fogta fel az összecsapást. A kilátogató szurkolókat elsősorban a nyári igazolások teljesítménye tartotta lázban, s összességében elmondható, hogy nem okoztak csalódást. Benczés Miklós ígéretéhez híven jó erőkből álló együttest küldött a pályára, ezért különösen örömteli, hogy sok helyzetet kidolgozva, teljesen megérdemelten nyertünk 2-1 arányban.
Ugyan kissé lagymatag iramban kezdődött a találkozó, ennek ellenére nem lehet azt mondani, hogy félvállról vették volna a meccset a felek. A játékhiány miatt persze idő kellett a megfelelő ritmus felvételéhez, de a labdáért zajló küzdelemben nem kímélték magukat a pályán lévők, s az elképzelések miatt sem érhette szó a ház elejét. Különösen az Alisic-Bouadla-Illés hármas tűnt roppant elszántnak, szinte minden akció rajtuk futott keresztül. Támadólag léptünk fel, s az elejétől kezdve beszorítottuk a Diósgyőrt a saját térfelére. George és Carreno nem sokat találkozott a labdával az első játékrészben. Ellenben Illés Gyuszi rendszeresen megverte a fiatal Illés Richárdot, ennek megfelelően erőltettük is a párharcot azon az oldalon. Középpályásunk sokadik jó elfutása után okosan alápörgetett a játékszernek, ami a felső lécet súrolva hagyta el a játékteret, majd nem sokkal később Alisic rontott ziccerben. A legnagyobb lehetőség a gólszerzésre azonban Nikolov előtt adódott, akinek csupán értékesítenie kellett volna a megítélt büntetőt. Nikolicsot ugyanis egy remekbe szabott betörés után röppályára állították a tizenhatoson belül, ám az erőtlen és rosszul helyezett kísérletet könnyedén hárította Farkas Balázs. Mégsem úszták meg szárazon a Benczés-tanítványok, a félidő hajrájában mintaszerű támadás végén előnyhöz jutottak a mieink. Bernáth futtatta a jobb szélen Nikolovot, aki középre tekerte a labdát, az érkező Bouadla pedig kapásból a jobb alsó sarokba továbbította.
Fordulás után sem változott sokat a játék képe, mi különösebb megerőltetés nélkül jutottunk el lehetőségekig, míg a rivális alakulatból hiányzott a kellő átütőerő, dacára annak, hogy Seydi beállításával már három csatár rohamozta a kapunkat, hiába. A végig agilisan futballozó Alisic egy nagyszerű kiugrást követően növelte az előnyt. S még nagyobbra duzzadhatott volna a különbség, ha a beadások tömkelege nem a labdafogó hálóban vagy az oldalvonalon kívül landol. Ehelyett a menteni igyekvő Máté öngóljával szépítettek a vendégek, majd öt perccel a vége előtt Carreno óriási egalizálási lehetőséget szalasztott el. Ezt követően említésre méltó dolog már nem történt.
Nem nélkülöztük a bosszantó technikai hibákat, ugyanakkor rengeteg szép megoldásnak is tapsolhatott a nagyérdemű. Alibizésnek a nyomát sem lehetett felfedezni. Kikapcsoltuk az ellenfél veszélyes játékosait, s jobban akartuk a győzelmet, így rászolgáltunk az újabb sikerre.
Pontosztás
Malinauskas – 6: Nem igazán merte fogni a labdákat, de az eredményt befolyásoló hibát nem vétett.
Bernáth Csaba – 4.5: Ment előre becsülettel, de nincs igazán formában, körülményesen és sok hibával futballozott, dadogott nála a labda.
Máté Péter – 5.5: Magabiztosan takarított a góljáig, annál a szituációnál viszont szerencsétlenül nyúlt a labdához, s utána zavarodottan játszott.
Mijadinoszki – 6: Stabil pontja volt a védelemnek. Carrenot levette a pályáról, illetve jól osztogatott hátulról.
Fodor – 5,5: Védőmunkáját gond nélkül ellátta, de amúgy bátortalanul focizott.
Nikolov – 5: Sokat vállalt magára, ám alacsony hatásfokkal ténykedett, számtalanszor később passzolt egy ütemmel a kelleténél. Szép gólpasszt adott, a büntetőt viszont rendkívül gyatrán lőtte.
Spitzmüller – 5.5: Nagy elánnal vetette magát harcba, gürizett, sokat ütközött, de rengeteg labdát elszórt. Közepes teljesítményt nyújtott.
Bouadla – 6.5: A gólnál ragyogóan érkezett a kapu elé. Feltűnt a pálya minden pontján, s olykor lehetetlennek tűnő labdákat is elért. Az első húsz percben pontatlanul játszott, de utána zseniális meglátások fűződtek a nevéhez.
Illés – 6.5: Nagyon aktív volt, amíg a pályán tartózkodott. Legalább egy tucatnyi alkalommal húzta meg kiválóan a szélt, az őrületbe kergetve őrzőjét. A második játékrészben egy káprázatos csellel két embert küldött el gyufáért, a meccs legszebb jelenetét produkálva.
Alisic – 7: A meccs embere. Lendületesen, ötletesen és alacsony hibaszázalékkal futballozva, döntő érdemeket szerzett a győzelemben. Az első gólnál tőle indult az akció, saját találatánál pedig higgadt, okos megoldást választott.
Nikolics – 5: Kiharcolt egy büntetőt, azonkívül kevés emlékezeteset művelt. Kevés veszélyt jelentett a kapura.
Dombi – 6: Jól szállt be, hasznosnak bizonyult, s a megszokott elfutások sem maradhattak el. Ennél többet tőle már ne várjunk.
Lucas – 4: Lámpalázasnak tűnt. Sokat cipelte, s babusgatta a labdát, így számos támadás elhalt rajta. Lesz ez jobb is.
Nyilatkozatok
Kondás Elemér: „Mindenki bizonyítani akart, de így volt ez a korábbi meccseken is. Bárki kap szerepet, az igazolni szeretné, hogy méltó a DVSC mezére, s ez így van rendjén. Ennek lenyomataként nagyon sok helyzetet alakítottunk ki, de a végjátékban lehettünk volna egy picit pontosabbak is. A Diósgyőr mindent egy lapra feltéve próbált rohamozni az egyenlítés érdekében, ám szerencsére nem találtak fogást rajtunk. Összességében elégedett vagyok a játékosokkal, mert megfelelő volt a hozzáállásuk, s olykor kifejezetten jól járatták a labdát. Mindenki hozta a tőle elvárhatót. Úgyhogy nem azért változtattunk, mert elégedetlenek voltunk a teljesítménnyel, hanem szerettünk volna a lehető legtöbb játékosnak lehetőséget biztosítani. Egyedül a Rezes Lacival egyeztünk meg úgy, hogy csak akkor játszik, ha muszáj.”
Adnan Alisic: „Alapvetően jól éreztem magam a pályán, de lehetne még fokozni. Mivel viszonylag régen játszottam, így a második félidőben kissé elfáradtam. Ugyanakkor nagyszerű érzéssel töltött el, hogy megszereztem az első gólomat a csapat színeiben. Természetesen szeretnék többet játszani, ezért hétről-hétre egyre keményebben dolgozom, s nem nyugszom bele a helyzetbe. Tisztában vagyok vele, még tovább kell javulnom ahhoz, hogy gyakrabban kapjak lehetőséget, de úgy érzem, jó úton járok.”
(A kép forrása: dvsc.hu)
