A nyolcadik fordulóban ugyan nem volt rekordot döntögető a góltermés, elmaradtak az adrenalinserkentő izgalmak és könnyfakasztó/őrjítő pillanatok, így is bőven szolgáltatott alapanyagot rovatunk újabb epizódjának megjelentetéséhez. A probléma inkább az volt, hogy egyik kategóriából több díjazandó is lett volna, míg a másikból egy is alig akadt. Végül azért sikerült zöld ágra vergődnöm magammal.
A hét Loki játékosa (Sándor Tamás-díj)
A Siófok elleni teljesítményünk nem tartozik a legkiemelkedőbbek közé (sőt), de úgy illik, hogy ne szakítsuk meg szokásunkat, még akkor sem, ha ezúttal igen nagy dilemmát okoz kikiáltani valakit a hét emberének, és nem azért, mert hemzsegtek volna a szemkápráztató megmozdulások… Csapatunkból ezúttal Mészáros Norbertet tartottuk érdemesnek a cím viselésére. Védőmunkájára ezúttal sem lehetett panasz, Sowunmi nem nagyon tudott megmozdulni sem mellette.
A hét legszebb találata (Czvitkovics Péter aranyérme)
A forduló gólját ezúttal a kispesti Hajdú Norbert jegyzi. Óriási bombájával ugyan vezetéshez juttatta csapatát, de mivel a legszebb gól is ugyanannyit ér, mint a legcsúnyább, a Pápa három dugójával szemben ez kevésnek bizonyult. De legalább szép!
A hét legnagyobb védése (Mező József aranykesztyű)
Rózsa Dániel a címvédő és nagypofájú Videotonnak a szemét is kivédte, nem csoda hát, hogy a forduló hárítása is az ő nevéhez kapcsolódik. Bár számos bravúrt bemutatott a mérkőzés alatt, az alábbi kiemelkedik mind közül.
A hét legdurvább szabálytalansága (Bajzát Péter aranymankó)
Ez a kétes dicsőség ezen a héten a zalaegerszegi Meyét illeti, igazából azt nem értem, hogy ő ezen mit mosolygott. Teljesen nyilvánvaló volt a szándékossága, az lett volna a minimum, hogy Pilibaitishoz hasonlóan szépen levonul a pályáról.
A hét „edzői húzása” (dr. Mezey György-díj)
A 8. forduló nem szolgált sok csemegével a stratéga hajlamú szurkolók számára, ám most is van mit feljegyezni e címszó alatt, igaz némileg ironikus előjellel. Csertői Aurél már többször bebizonyította, hogy finoman szólva átragad rá egy-egy feszültebb meccs hangulata, most is ennek lehettünk a szemtanúi.
A hét lúzere (Mr. Bean aranybabja)
Nem is tudom, hogy szerencsétlen Botis mit akart ezzel a mozdulattal az adott pillanatban, de valószínűleg nem azt, ami végül kisült belőle. Hasznos a rutin, nem vitás, de mindent nem pótolhat.
A hét nyilatkozata (Mészöly Kálmán-díj)
Az elismerés ezúttal a kecskemétiek edzőjének, Tomiszlav Szivicsnek jár, akinél már sokadjára borult ki a bili: „Ellenséges hangulat alakult ki velem szemben, hogy mi az oka ennek, nem tudom. De úgy érzem, akkor tudok segíteni a Kecskemétnek, ha felajánlom a lemondásomat. Miattam ne bűnhődjön a csapat! Csak sejtem, hogy kiknek állhat az érdekében az ellenem folytatott hadjárat. Amit ma a bíró a Kecskemét ellen művelt, egyszerűen példátlan!”
A hét fegyelmezetlensége (Kabát Péter-plecsni)
A hétvége butaságát Ivan Rados követte el, aki Hrepka Ádámot buktatta tizenegyest érően. Bár az UTE-PMFC összecsapáson Dibusz Dénes is csinált egy hasonlót, akkor már hátrányban volt a Pécs, míg itt 0-0-nál történt az eset. (A jelenet külön érdekessége, hogy az elején egy majom vinnyogása hallható, ki tudja, talán Gundi ösztönös megnyilvánulásának lehettünk szerencsés fültanúi.)
A hét legviccesebb jelenete (Benny Hill-díj)
Nos, azt gondolom, hogy ez nem lehet más, mint Budovinszky Krisztián gólöröme, akivel Benczés Miklós bizonyára megitatott egy kupica kerítésszaggató házi pálinkát a meccs előtt. Más épeszű magyarázat szerintem nem létezik arra, ahogy megpróbálta szabaddá tenni az utat a pálya mellett álldogáló két szurkolónak.
A hét legelképesztőbb momentuma (Higuita-díj)
Ki másnak is ítélhetnénk oda ezt a „kitüntetést”, mint a Balaton partiak ifjú csatárának, Haraszti Zsoltnak, aki megrúghatta volna élete második élvonalbeli gólját ellenünk, ám rutintalansága ezúttal (szerencsénkre) felülkerekedett becsvágyán.
A hét válogatottja
