A tegnapi meccs legfontosabb velejárója, hogy itthon megőriztük hibátlan mérlegünket, összességében pedig veretlenségünket is. Az eredmény láttán azt gondolhatnánk, hogy a listavezető simán nyert a tizenegyedik helyezett ellen, úgy, hogy a hat találatból hatot ő szerzett, beállítva ezzel a 4-2-es végeredményt. Ámde nem ez történt. Nagyon nem, így elemeznünk is van mit. Elöljáróban csak annyit, hogy ilyen kezdőt lehetőleg többször nem szeretnénk látni az idén.
Azt azért tudni lehetett, hogy Kis Károly együttese nem fog beszarni attól, hogy megint Debrecenbe kell jönnie, és nem is hülyítették magukat a „még sosem nyertünk a Loki ellen” dumával. Az is egyértelműnek látszott, hogy nem a nyomasztó labdabirtoklási arányukkal, hanem gyors kontráikkal próbálnak majd minket sakkban tartani. Ez ellen pedig hazai pályán a legjobb, ha már rögtön az elején beköszönsz, és megpróbálod minél hamarabb dűlőre vinni a dolgot, hogy tudja az ellenfél, ki az úr a háznál. Ehhez pedig a hatékony csatársor mellett elengedhetetlen a stabil védelem, amely összhangban zár vissza a lehetséges lerohanásokat megakadályozandó. Pont ez volt az, ami tőlünk hiányzott, és felcsillantotta a reményt az atomvárosiak előtt, ugyanis Simac eltiltását töltötte a siófoki butasága miatt, Mészáros pedig megsérült edzésen, így a padra sem ülhetett le. Nem lepődnénk meg, ha Máté Peti küldte volna pihenőre egy kicsit. A vendégektől csak Sifter Tamás hiányzott eltiltás miatt.
Olyan formációban futottunk hát ki a pályára, amelyben az idén még nem, olvasóinkkal ezt – és a paksi kezdőt – már a meccs előtt egy órával sikerült tudatnunk Facebook oldalunkon.
Pályaválasztóhoz méltó módon kezdtük a találkozót, sikerült is hamar megszereznünk a vezetést, a szokásos Bódi-féle szabadrúgásba egy védő tette bele a fejét, így Csernyánszkinak esélye sem volt. Lényegtelen, hogy öngól, a fontos hogy vezettünk, a meccs képe alapján, ha ez nem, akkor bement volna más. Ezt követően sem vettünk vissza az iramból, viszont a bizonytalan védelmünk sorozatos hibái miatt számos alkalommal helyzetbe, sőt ziccerbe hoztuk a Paksot. Csak nekik, és persze Novakovicsnak köszönhettük, hogy tartani tudtuk az előnyünket. Az első játékrész végén már elmaradtak az offenzíváink, nem úgy a védelmi bakijaink, amik miatt kezdett már nagyon meleg lenni a pite. Számunkra tehát a legjobbkor jött a szünet.
A folytatás után sem azt kaptuk, amit vártunk. Nagyon gyengék voltunk, magunkra húztuk (!) a dunántúliakat, ahelyett, hogy az első félidő végi „gyereknap” után elintéztük volna őket. Szinte felüdülésként hatott a vendégek egyenlítő gólja, mert az ember azt remélte, hogy ha a közönség füttykoncertje és az „Ébresztő!” kiáltások együtt sem érik el hatásukat, majd egy bekapott gól felrázza kedvenceinket, élükön az edzővel. Bizony kellett Vayer gólja, anélkül Kondás napestig elnézte volna, hogy bénázunk összevissza. Bódit Yannick váltotta azonnal (már a félidőben kellett volna), két perccel később pedig Kulcsárt Nikolic. Egyből látszott, hogy nem kiabált badarságot a debreceni publikum, egyből visszavettük a gyeplőt, s láss csodát, a frissen beszállt Nikolic adta Coulibalynak a gólpasszt. Negyedórával a vége előtt Varga Józsi is hálót zörgetett, méghozzá fejjel. Igazán megérdemelte. Már-már úgy tűnt, hogy kifulladt a Paks, mikor a 88. percben ismét jött Vayer, ezúttal egyénileg, kötényt adott Nagy Zolinak, majd elismerésre méltó módon tette a labdát a hosszúba. De hogy miénk legyen az utolsó szó, Coulibaly rúgott még egyet, újfent Nikolic passzából.
Taktikai érdekességek
Megmutatkozott Kondás Elemér rögeszméjének („szeretem az állandóságot”) hátulütője. Látszik, hogy ez volt az első eset, hogy nem úgy küldte pályára a srácokat, ahogy akarta, ráadásul több helyen is változtatnia kellett. Talán ebből tanul.
Ahogy arról már volt szó, a meccs első, illetve utolsó negyedében kifejezetten szépen támadtunk, a rosszul helyezkedő paksi védőket simán átjátszottuk pár mélységi passzal, üres területre futással. Ezután ha összejött, egyéni megmozdulások után sikerült kialakítani helyzeteket, ha nem, akkor is jók voltunk egy-egy szögletre. Ezeket általában Bouadla végezte el a bal oldalról, és mindig Vargát kereste a hosszú oldalon. Úgy látszott, hogy valami figura lenne, de nagyon nem akart összejönni. Aztán a második félidőben Józsika így szerezte a gólját, igaz, akkor a rövidről.
Az alábbi ábra az egyenlítés előtti szituációt mutatja, de a kép jellemző az egész védekezésünkre. Nem is tudom, hol kezdjem… Nagy Zoli rendre beragadt, számos szituációban miatta nem volt les az ellenfél támadása. Gyenge teljesítménye miatt Vargának (!) rendszeresen vissza kellett zárnia, de Bódi is hátra-hátrajött. Máté általában elöl ragadt a támadásoknál, nem is értem, miért ment egyáltalán előre, hiszen a csapatból ő a leglassabb. De ha hátul is volt, Mijadinoszkival egymást butították, rosszabbnál rosszabb megoldásokat választottak. Egyedül Korhut mozgott, helyezkedett jól, ezen a meccsen rögtön két poszton is kipróbálhatta magát, hiszen a sajátja mellett Máté helyén is be kellett segítenie. Ilyenkor azért Bouadla is visszajött.
Percek, események
9. perc: Bódi végzett el szabadrúgást 28 méterről, balról, a menteni igyekvő Csehi Tamás tiszta helyzetben szögletre mentés helyett kapujának közepébe fejelt. 1-0
61. perc: Bartha jobb oldali lapos beadását Vayer Gábor két védő és a kapus között a hálóba gurítja három méterről. 1-1
65. perc: Egy keresztbe érkező labdát az elmélázó Báló mellől öt méterről tehetett középre Nikolic, Csernyánszki ki tudja, hol volt, így Adamo Coulibaly pár lépésről, középről az üres kapuba passzolhatott. 2-1
89. perc: Vayer Gábor bebőrözte Nagy Zoltánt, majd három védő között 12 méterről a bal oldalon a hosszú alsóba gurított. 3-2
90. perc: Nikolic remek labdát adott Coulibalynak, amit egyenesen a kapusra vihetett, akit egy mozdulattal kicselezett, majd a hálóba lőtt négy méterről. 4-2
Pontosztás
Novakovics – 7: A gólokról nem tehetett, megint remekül védett. Nem csoda, hogy idegbeteg volt az egyenlítés után, a védői csúnyán cserbenhagyták.
Nagy Z. – 3: Nagyon gyenge volt, mind a két gólt miatta/róla kaptuk. De egyébként is kb. fél óra után cserét kellett volna kérnie. Végigszerencsétlenkedte a meccset.
Máté – 4: Rosszul játszott, rosszul helyezkedett, mindent csinált, csak azt nem, amit kellett volna. A második félidőben még egy büntetőt is majdnem összehozott a Paksnak.
Mijadinoszki – 4: Árnyéka másfél évvel ezelőtti önmagának. Lassú volt, teszetosza, ijesztő megoldásokat választott. Gyógyulj gyorsan, Mészáros!
Korhut – 6: Az egyetlen biztos pont volt a védelemben. Hozta a szokásosat, magasan kiemelkedett a lókötő hátsó alakzatból. A második játékrészben még egy életerős lövésre is futotta tőle.
Bódi – 6: Ezúttal nem tudott sokat hozzátenni a találkozóhoz. A vezető gól előtti szabadrúgást ugyan ő rúgta, de vajmi kevés múlott rajta. Viszont most gyakran visszajött a kihagyó Nagy Zolinak segíteni.
Szakály – 6: Sokat hibázott, de megbocsájtjuk neki, mert kíméletlenül faragták. A cserék után kicsit szerepzavarban volt, nem tudta, hogy menjen-e szélre, vagy maradjon középen, és így a többieket is megzavarta. Ezt azonban Kondás számlájára írjuk.
Varga – 8,5: Négy poszton játszott (jobb hátvéd, sajátja, csatár a gólnál, irányító), gólt szerzett, nem ismert elveszett labdát, végig gürizett. Kell ennél több?
Bouadla – 7: Remekül játszott első NBI-es meccsén. Gyorsvonatként közlekedett a szélen, védekezni is visszaért. A beadásokat még gyakorolni kell, de az 1-1-ekkel és a fantáziával, valamint az összjátékkal nincs gond. Kicsit irányítóként is szerepelt, bár igen meglepődött, hogy „otthagyták” a társak középen.
Kulcsár – 5,5: Több nagy lehetőséget is elpuskázott, most nem ment neki. Lecserélni is hamarabb kellett volna.
Coulibaly – 8: Két gól és kitűnő labdatartás a neve mellett. Gyakorlatilag leperegtek róla a védők. Azért nem kilences, mert egy 101%-os szitut elönzőzött.
Yannick – 6: Most becserélve sem váltotta meg a világot. Rendre elvesztette a labdát, ha hozzá került, és nem is voltak jó bemozgásai, elbújt a mezőnyben.
Nikolic – 7,5: A két gólpasszt nem kell magyarázni, kitűnően vette fel a találkozó ritmusát. Már melegítés közben látszott rajta, hogy alig várja, hogy beálljon. Kulcsár helye veszélyben.
Dombi: Természetesen tízes. 🙂 Beállítása kapcsán azt hihetnénk, hogy sima meccs volt, de nem. Élvezte azt a kis időt, amit kapott, tudjuk jól, hogy nem neki kell már megnyerni bajnokikat. Ő a csapat lelke.
