Lehet-e kétszer ugyanabba a folyóba lépni? Talán ez a kérdés fogalmazódhatott meg mindenkiben a siófoki meccs előtt, utalva az Eger elleni fiaskóra. Vasárnap bebizonyosodott, hogy a mi esetünkben a válasz mindenképpen egy hatalmas NEM. Hogy a jobb felkészülés, a hozzáállás, vagy a taktikai változtatások hatására, valószínűleg soha nem fog pontosan kiderülni, de ez kevéssel a mérkőzés után nem is nagyon érdekli a szurkolókat. Az igazán fontos dolog jelenleg csak a végeredmény, és a hozzá párosuló játékunk.
A fenti állítás minden bizonnyal igaz, azonban az örömmámor után lehiggadva, mégis érdemes kicsit elemezni a látottakat, mert amit a Balaton partján mutatott csapatunk, az mindenképpen tanulságos és dicséretes. Végre azt játszottuk egy betömörülő védelem ellen, amit kell: távoli lövések, egyéni villanások, agresszív letámadás. Mi mindhármat megvalósítottuk, legalább a mérkőzés egyes periódusaiban.
Hogy az idegenbeli meccsünk elején nem esünk az ellenfélnek, azt lassan olyan természetesnek vehetjük, mint Kondás mester hajviseletét. Az első percek lassú alkalmazkodása után azonban átvettük a kezdeményezést. Az utóbbi fordulóktól eltérően nem próbáltuk középen három-négy játékoson keresztül beerőszakolni a labdát a tizenhatosra, nem jöttek zsák számra az első védőt a röviden fejen találó beadások sem. A Csapat végre játszott, minden eszközt igyekezett bevetni a siker érdekében. Bár az első találat csak az első félidő végén született meg, a huszadik perctől már érezhető volt, hogy ez a Siófok ma nem fogja megúszni kapott gól nélkül.
Horváth Károly alighanem tudta, hogy egy újabb vereséggel a bajnokság harmadánál nyakig merülhetnének abba a bizonyos vízbe, így egész hamar változtatásokat eszközölt csapatában. Mondanám szívesen, hogy a góllövési kényszer miatt kicsit kinyílt az ellenfél, de lehet mondani ezt egy csapatról, amelyik kb 5 méterrel (vagy annyival se) tolta fel a védekezését? Nem igazán. Ez pedig a mi érdemünk. A második félidő elejét (szintén szokás szerint) megnyomtuk, a második gólunk megszületése után pedig gyakorlatilag be is fejeződött a mérkőzés. A hazaiaknak mindössze egy védelmi hiba utáni – kétség kívül szép – kapufa jutott, míg mi továbbra is kreatívak voltunk elől. A befejezésekbe ugyan rendre hiba csúszott, azonban a kapu mellé-fölé szálló távoli lövések kapcsán sem tudunk rosszallóan nézni Józsikára, Bódira és a többiekre, hisz ezek hiányát eme blog szerkesztői is felrótták már sokszor a fiúknak. A találkozó végén aztán engedtünk egy kis teret a kék-sárgáknak is, azonban az egy támadás alatti három hazaadott labda a mi félpályánkról nagyjából jól leírja mennyi elképzelés volt a támadójátékukban.
Bár joggal tartottunk a siófoki vendégjátéktól, a végén egy sima győzelmet arattunk. Remélhetőleg azonban ezek a tapasztalatok nem fognak elszállni a viharos erejű balatoni széllel, mivel valószínűleg lesz még hasonló sündisznó állású ellenféllel dolgunk idén. Amennyiben ellenük is így játszunk majd, nem nagyon lehet ebből baj.
SZÉP VOLT FIÚK!!!
Percek, események
33. perc: Rezes két gyönyörű cselt csinál a büntető területen belül, a másodiknál Kecskés megteszi azt a szívességet, hogy felrúgja, a jogos tizenegyest pedig Coulibaly magabiztosan értékesíti. 0-1
62. perc: Rezes mesésen ível át balról jobbra, az érkező Bódi pedig kapásból úgy rúgja a földre a labdát, hogy az átszáll Kuruczon, és a kapuban köt ki. 0-2
Pontozás:
Verpecz: Szegény a mérkőzés nagy részében magányosan álldogált a gólvonalon, de aligha bánja. Ami dolga volt, maximálisan ellátta. 6
Bernáth: Visszakerült Nagy Zoli helyére, de most semmi extrát nem tudott nyújtani, igaz, hibája sem nagyon akadt. 6
Simac-Mészáros: kevés dolguk volt, azt a keveset azonban meglepő módon nem a legjobban sikerült megoldaniuk, amiben valószínűleg a hatalmas szél is közrejátszott. Szokatlanul sok apróbb hibájuk volt, és a támadásban sem tudtak számottevően segíteni. Lesz ez még jobb is! 5-5
Korhut: A bal oldalunk egész meccsen aktívabb volt, hol Bódival, hol Rezessel kavargatta meg az ellenfél védőit. Az első félidőben volt egy nagyobb hibája, a támadások segítéséért viszont jár neki a jobbik pontszám. 6
Bódi: A jobb oldalon kezdett, de párszor helyet cserélt Rezessel is. Próbálkozott távolról is, labdákat is szerzett, és lőtt egy szép gólt is. A pontrúgásai viszont továbbra is gyengék… 7
Szakály: A szurkolóknál jobban csak ő várja Selim visszatértét. Középen teljesen súlytalan, inkább hátráltató tényező, mint segítő. Bal szélen talán jobban muzsikálhat majd… 4
Varga: Rengeteget próbálkozott távolról, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A labdaszerzések most is megvoltak szép számmal. 6
Rezes: A meccs legjobbja, ez nem lehet vitás. Kiharcolt tizenegyes, gólpassz…. Csak a gól hiányzott, pedig megérdemelte volna. És akkor jöhetett volna a tízes pontszám is… 9
Sidibe: Nem könnyű egy csatár dolga ennyi védő között, nos, ezt Sidibe bizonyította Siófokon. Teljesen eltűnt az ellenfél játékosai között, egyetlen helyzetét pedig kilőtte a stadionból. 5
Coulibaly: Gólja miatt alanyi jogon járt volna neki a jobb osztályzat, azonban a meccs hajrájában előadott önzés-bemutató csúnyán rontott az összképen… 5
Dombi: Sokat nem tudott most lendíteni a játékunkon, igaz, mire beállt már leült a meccs. –
Spitzmüller: Beállt.
Kulcsár: Beállt.
(A kép forrása: dvsc.hu)
