Annyira választékosan nem beszélhetünk, mint Tyson, mindössze úgy érezzük, valamit mégis átvennénk a verbális kelléktárból: mi a gond? Gond talán, hogy saját válogatottunk alapemberei nem veszik a fáradságot, hogy legalább a szurkolókért futballozzanak, így legalább senki nem sérül meg. Netán a Gond mégis a Heideggeri fogalom: fundamentális alapja a világban való létünknek. Ahogy a tudós állandó problémája, gondja a felfedezés, módja a kutatás, a mi állandó problémánk, gondunk a győzelem, módja pedig a játék, ami alapja annak, ami a világban annyi örömöt okozott nekünk eddig, a Debrecennek. Márpedig kijelentettük, hogy Tyson magaslataiba nem emelkedünk fel, úgyhogy sietve felcseréljük az elméletünket gyakorlatiasabb megfontolásokra, azaz kiderítjük, hogy most, a jelenben, az öltözőben mi lehet a gond?
Kezdjük egyszerűen: az aktuális forma, ami általában az utolsó 6 mérkőzést jelenti, szerint mi a 6. legjobb formában lévő csapat vagyunk jelenleg. Azért ez ferdítés, így számoljunk másképp: egy csapat formája az átlagos teljesítményéhez viszonyítva érvényes. Aszerint rangsorolva, hogy egy adott csapat pontjainak hány százalékát szerezte az utóbbi 6 meccsen, a Kecskemét a legjobb formában lévő csapat, második a Siófok, bár ennyi pontra semmilyen statisztikai módszer nem működik, a Loki pedig közvetlenül a Vidi és a Győr után 11. helyen áll ebben a mutatóban, eggyel megelőzve az MTK-t, azaz kijelenthető, hogy az élboly sincs formában az utóbbi hónapban.
További ferdítések áldozatai vagyunk, ugyanis a 3 pontos rendszer nem szimmetrikus, így túlságosan felértékelődik egy győzelem. Vegyük hát a gólokat: mennyivel javult a gólkülönbség az utolsó 6 meccsen? Itt is a Kecskemété a pole, második a Kaposvár (3 kapott gól 6 meccsen!), harmadik az ETO, 5. a Vidi, de sajnos még mindig „átverés” az egész! Figyelembe vehetnénk azt is, hogy kivel játszik egy adott csapat az utolsó 6 meccsén, bár ennyi lehetne akár reprezentatív minta is a bajnokságból, de ha egy csapat az első 6 helyezettel találkozik az utolsó 6 fordulóban, nem feltétlenül nevezhető formahanyatlásnak a kevesebb pont. Itt jöhet szóba az Élő-pontrendszer, de már nincs türelmem pontos számítást végezni, azért a relatív erősségeket kiszámoltam, ha valakit érdekel, töltse le – engedélyezze a makrókat.
Sajnos nem kell azonban csatasorba állítani pici-puha termékek hadát, hogy belássuk, tényleg nem megy valami. Az ősi törvény, a kauzalitás itt sem mondhat csődöt, azaz ennek valós oka van. Objektív szemüvegünket szubjektívre cseréljük, okokat keresünk. Kondástól távol áll a meg nem értett zseni szerepe, ezért üdvözítő lenne, ha legalább önmaga felé belátná, hogy a döntései enyhén szólva megkérdőjelezhetőek voltak, nem is igazolták őt. A Paks elleni gyötrelmes mérkőzés végén a három centeres játék csak fokozta a tragédiát, Sptitzmüller pedig még az utolsó teszkós tejért folyó párharcot is elvesztené, ennek ellenére 90 percet kap az Üllőin, Cicó 20-at, pedig egy félidőt kell, hogy bírjon! Sidibe balszélső, Bódi padozik, Pölöskey kezd, nókomment. A rossz formát csak tetézik a rossz döntések.
Aprópopó, rossz forma. Ritka, hogy edző nyíltan a saját csapata ellen kifakadjon, úgyhogy hallgattassék meg a másik fél is. Beszélhetünk kilátástalan, ívelgetős, taktika nélküli csapatról, de ne feledjük el, hogy tavaly sem feltétlenül a tiki-takával nyertük meg a bajnokságot: amit ez a gárda tud, az a labdaszerzés, letámadás, megindulás és gyors, pontos befejezés. A Fradi elleni újabb kilátástalan játék után az a sejtésem támadt, hogy ugyanezt a taktikát kellett volna megvalósítani, amit Selim meg is valósított, sajnos egymaga. Kétlem, hogy a kilencben akkora zsonglőröket nevelnének, hogy egy szigorú, szoros pressinggel ne lehetett volna elnyomni az akcióik nagy részét, hibára kényszeríteni őket. Paradox helyzet állt elő, mert eddig működött a módszer, most mégsem. Szóval az újabb ok mégis az lehet, amit a mester sejtet.
Hegeli szintézissel juthatunk el a probléma gyökeréig, több komponensből áll a nagy nemzetközi helyzet, nem lehet csak az egyik felet hibáztatni. Talán Vargának nem megy, mégis Szakály hiányzik, a védelem edz keveset, Yannick már tényleg nem találja meg magát nálunk és érdemes váltania? Talán Bódi visszaesett, Sidibe mégsem fér el Kuli mellett, Kulcsár mégis kaphatna több szerepet, Ferenczinek és Slimanenak kellene több lehetőség? Találgatunk, de nem tudjuk pontosan. Az egyetlen amit tehetünk, hogy magunkban oldjuk meg a helyzetet és kimegyünk a Nagyerdőre, szívjuk a friss levegőt és teli tüdőből szurkolunk. Addig is álljon itt valami szép a végén!
