Még véletlenül se. Nem vagyunk hozzászokva ehhez, elkényelmesedtünk. Ez a három is sok, főleg, hogy emberek esetében ez a szám már tömegnek látszik, mérkőzések, vagyis vereségek tekintetében már-már sorozat. Hullámvölgy, az egyik leidegesítőbb szó. Úgy aggatják rá a csapatra ezt a jelzőt, mint a kisgyerekek a díszeket a karácsonyfára. Megbillogoznak ezzel, megtöltik vele a világmindenséget, azután kajánul örvendeznek, ha tovább tart a vergődés. Ez nem fog bekövetkezni, mármint a négyes zakószéria. Képesek vagyunk száznyolcvan fokos fordulatra, ha beismerjük – ahogy Dombi Tibi is mondta -, hogy szarok vagyunk. Az első lépés a megújulás felé.
Úgy veszíthetőek pontok, mint az Újpest ellen, ahol a győzelemhez csak egy kis mázli, a Jóisten és anyuci szerencsepuszija hiányzott. Hitetlenkedünk, csettintünk egyet, de mégis örömmel gondolunk vissza a meccsre, mert a játék oly izgalmas volt, hogy még a nyálelválasztás sem indult be. Na, de az átmorgott és hátunk mögött hagyott három hétre nem éppen ilyen rózsaszínes emlékképekkel gondolunk vissza. Elromlott, megsérült, lefagyott az, ami eddig nem. A váratlanság teljes hiánya, a taktika csődje és a borzalmas cserék gondot, problémát jeleznek. Az utóbbi kettő egyértelműen a szakmai stáb öngólja – stílusos hasonlattal élve -, az első viszont a pályára lépőknek róható fel. Miért ívelgetünk az egy szem támadóra? Miért jönnek rossz döntések a padról? Miért nem vagyunk képesek megtartani a labdát a középpályán?
Mindenkinek szurkolnia kell!
Két elem hiánya a játékból mindenképpen böki a szemünket: a labdatartás és a gyorsaság. Előbbit tavaly, vagy a szezon elején akkor is tudtuk produkálni, ha az ellenfél ott lógott a játékosok nyakán, cibálta, tépte a pólót és a nadrágot. Szakály ebben mester, kritizáltuk, illetve másért most is tesszük, de ő a labdát még két zacskó cukorkáért se adja oda. A gyorsaság problematikáját gyors játékosokkal – minő meglepetés – lehet megoldani, szerencsénkre vannak is néhányan a keretben, akik tudják kapkodni a lábaikat, ha szükséges. A szélsőjáték egy olyan győztes eleme tud lenni a mérkőzéseknek, amelyet tilos nem használni. Ehhez az előbb említett játékostípusok, illetve egy olyan „szem” kell középre, aki indítani tud pontosan földön, föld felett és alatt is akár. Van is ilyen a csapatban, méghozzá Selim Bouadla, aki egymaga képes megakadályozni az ellenfél labdakihozatalát, és a középpálya Erős Pistája.
Ezek hiányát pótolni kell, habár az MTK az elejétől fogva szívélyesen, sőt térden állva és mosolyogva fogja átadni a vezénylő pálcát, hogy aztán csak egy csöpp, csak egy apró kontratámadásból elérjék a gólocskát, amelytől Gedeon is elrepül. Taktika kell, mesteri taktika. Nem az ívelgetős, egyéni villanásra várós, hanem a tudatos fajtát kellene végre – újra – megmutatni. Verpecz Pista DTV-s nyilatkozata azonban aggasztó, csütörtök estig még nem kaptak semmilyen információt az MTK gyengéiről, a budapesti pajzson található résekről. Hiába volt Ligakupa mérkőzés, az a sorozat egy vicc, ráadásul mások is játszanak. Nem szabad az MTK-nak menni, észre van szükség, lesből kell lecsapni. Saját taktikájukkal meglephetőek és ezáltal megverhetőek. Ehhez ellenállóbb középpályára van szükség, nem fejetlenül rohangáló, ellenfélről lepattanó kislányokra. A Varga-Selim-Cicó centrum ereje és passzolási pontossága alkalmas lenne a két gyors szélsővel és egy centerrel együtt a bátrabban támadó ellenfél védelmén átrobogni, majd gólt szerezni.
Kíváncsian várjuk a holnapi összeállítást, kik kerülnek ki, illetve be. Mindenesetre a szélső poszton Ferenczi, Kulcsár és Rezes is esélyes, az egyetlen ék szerepét Coulibaly vagy Sidibe töltheti be. Utóbbi kezdetése lenne érdekesebb, hiszen az akkor a szélről bejövő pontos beadásokra apelláló játékot jelentené. Sidibe fejjel meg tudja verni az amúgy is gyenge budapesti légelhárító védelmet. Egyetlen helyzet dönthet, itt most nincs hibázási lehetőség. Nyerni kell, a hogyan pedig nem érdekes.
Várható kezdők:
Loki: Verpecz – Bernáth, Simac, Mészáros, Korhut – Varga – Kulcsár, Czvitkovics, Selim, Ferenczi – Coulibaly
MTK: Hegedűs – Wolfe, Vukmir, Kelemen, Hídvégi – Zsidai, Vadnai – Könyves, Kanta, Ladányi – Tischler
HAJRÁ LOKI! MINDENT BELE!
(A képek forrása: dvsc.hu)
