Elmélázni jó. Játszani egy kicsit a jövőképpel. Mit és hogyan kellene csinálni, természetesen csak is saját szemszögből nézve. Írtunk már közép-kelet-európai követendő példáról, a játékoskeret átalakításáról, az infrastrukturális helyzetképről, a kisnyúlról még nem, de közeleg már az az idő is. Mindig törekszünk az újra, hogy minden egyes apró lépéssel közelebb kerüljünk a csúcshoz. Egy olyan téma röppent most a felszínre, amely az utánpótláshoz kapcsolható, de nem a labdarúgó ifjoncokról, hanem az aktív fociból már kiöregedő edzőpalántákról van szó.
Még szeptemberben voltak itt katalán utánpótlásedzők, akik tréninget is tartottak, valamint egyezség született, hogy klubunk vezérbikái a kikelet valamely napjaiban Barcelonába utaznak tanulmányútra. Ez nagyszerű hír volt, örvendeztünk akkor, örvendezünk most is. Valahol el kell kezdeni. Habár egy-két nap nem elegendő, hogy a trió átszipolyozza a tudást – ahhoz valamiféle futurisztikus technológia kellene -, de az alap átvételére, illetve a szkájp cím elkérésére (hogy rá lehessen kérdezni, mi is a teendő, ha az Eger ellen hátrányba kerül a csapat) mindenféleképpen alkalmas az a pár órácska.
Az ősz első hónapjában, annak is második napján, játszottunk egy fenomenális nulla nullát a rózsaszín babák földjén. A mérkőzés szakértője a köztévében Böőr Zoltán volt. Járt az agyam, de olyan rozsdásan, hogy januárig kellett várni, mire valami értelmeset ki tudtam préselni a fejemből. Vannak régi debreceniek, akik értelmesen is meg tudnak szólalni, nem az ööö-k és a tudniillikek világában élnek, valamint kinéz valami biztató is. Ebből a két dologból állt össze egy olyan jövőkép, hogy akár az ifjú, magyar – elsősorban debreceni kötődésű – Mourinhók és Guardiolák elmehetnek a messzi nyugatra tanulni, és nem az itthoni zöldséget kell magukba tömniük.
Csöppet tovább rohantam, és már a kész együttműködési megállapodást vizionálom a Barcelonával. Ez hihetetlenül hangzik, mint az, hogy a Siófok bajnokságot nyer. Még csak a terv szintjén áll, és ezeknek a fránya terveknek van egy olyan tulajdonságuk, hogy gyakran kútba esnek. A saját képemre formálva ezt a kérdést, megelégednék, ha egy Dortmundhoz vagy egy Mainzhoz, de akár egy Greuter Fürthhöz látogatnának el – nem egy-két napra, hanem hosszabb időre – az edzői karrierjük elején állók, hogy mentesüljenek a magyar futballt is sújtó turáni átoktól. A három említett német csapatot nem ám a hasamra ütve írtam le, hosszas elemzések, viták eredménye: a Dortmund utánpótlását nem kell bemutatni, ráadásul Klopp abban a Bajnerban lát fantáziát, akiben nálunk nem igazán tették meg. A Mainznál Tuchel szintén ért a fiatalokhoz, a kis német csapatnál, a Fürthnél pedig Stieber étkezésében látták rossz formájának okát. Igazuk lett. Három példa, profi körülmények mindenütt.
A német vonal preferálása csak a személyemből adódik. Ami a lényeg, menjünk ki, vegyük át, amit kell. A tudás megismerése csak az egyik része, a másik a nyelvtanulás, mert nem elég, ha csak ezt a szép, szittya magyar nyelvet beszéljük és oly ékesen szavaljuk az Ady-verseket, mint Latinovits Zoltán. Böőr Zoli említése se véletlen, szerettem nézni, ahogy játszik. Remélem, hogy rövidesen rálép az edzői pályára, és ő lehetne az elsők egyike, aki valamelyik külföldi csapatnál szemlélődik, valamint az ott látottakat, mint valami messiás hozza el nekünk. A vízióimról ennyit, kíváncsian várom a triumvirátus útját.
