Mielőtt végképp a norvégokra koncentrálnánk, lapozzunk vissza. Június közepén meglebegtetett egy interjút a Hajdú-Bihari Napló. Aztán elnapolta, mondván, egy új befektetői körrel tárgyal a klubvezetés, várjuk ki a végét. Ezzel elérték, hogy a DVSC fórum Messiásként várta a bejelentéssel együtt érkező gazdag ukrán olajmágnást/debreceni nagytőkést, akinek az eurómilliói vonszolják el a csapatot újra a BL-főtábláig. Született egy interjú, elmaradt a nagy bejelentés, csak az a kérdés, hogy marad-e minden úgy, ahogy van, vagy tényleg meg akarjuk fordítani a szekerünk rúdját? Most, hogy a piac beindult, sőt a Debrecen szombaton tétmeccset játszott, próbáljuk meg filológiai precizitással ízeire szedni a szöveget, aztán levonni a konzekvenciát.
Örömmel konstatáljuk, hogy a csapat nem 300 millió forintból indul neki a következő szezonnak, viszont tudomásul kell venni, hogy a mérleg kileng a kiadások felé, vagyis az elmúlt éveket Dzsudzsákból, BL-ből, EL-ből gazdálkodtuk ki. A tartalékok megvannak (ezek szerint mégsem fizettek ki 800 millió osztalékot?), de mondanom sem kell, hogy ezek elfogynak, tehát váltásra van szükség. Gyors számolás: 25 meccs, meccsenként tízezer néző, plusz egy-két koncert, rendezvény, plusz a büfé és máris 500 milliót hozott csak a stadion, ami ezek szerint önfenntartó lesz, hiszen a működtetési költségeket a reklámbevételekből fedezi majd a klub; egy nagyobb hely új felületeket nyit meg.
Sidibe és Damahou tarkója félkész lelátóval
Kitérő. Attól nem félek, hogy az új aréna nem épül meg, ez kuklcsfontosságú beruházás a kormánynak. Attól már inkább, hogy nem lesz jegyem a nyitómeccsre. Egyébként minden nap 15:00-17:00 közvetítik az építkezést webkamerán a www.nagyerdeistadion.hu oldalon. Kitérő vége.
Elvileg a reklámbevételt szeretnék 300 millióra feltornázni – a jelenlegi 120 millió nevetségesen kevés, ha belegondolunk, hogy Dzsudzsák ennek a többszörösét teszi zsebre évente. Egy szó mint száz, a stadion + reklám nem sokkal több, mint 300 millió forintos bevételt jelent, ami a becsült 800 milliós költségvetést nem tudja tartósan fedezni. Bár az új rendszer már behozza ezt a lemaradást, ha hihetünk a számoknak, akkor is szükség van forrásokra, mert ez még mindig messze van az európai középmezőnyhöz szükséges 10-15 millió eurótól. És itt jön a képbe valaki. Győrött az Audi, Pakson az MVM, Fehérváron STRABAG+MOL+Közgép+OTP, nekünk pedig maradt a TEVA, aki állítólag (ez is csak kósza pletyka) mindössze 50 milliót tesz a kasszába és még a csapat nevének felét is bitorolja. De ki lenne az új befektető, mert ezek szerint egy nagy nevet meg akarunk csípni mi is? Mindenesetre még mindig semmi hír nincs afelől, hogy lenne új szponzor, bár már egy hónapja is folytak tárgyalások, remélem ez nem azt jelenti, hogy nem sikerült megegyezni senkivel.
Ha lesz újabb forrás, ha nem, az új idényt egész más mentalitással kezdtük. A cél a bajnoki cím. Puff. Kinek nem? Még Lajos is megmondta: aki elindul, annak nem lehet más célja. Mégis. Állítom, hogy ez a mondat – meg a következő is – nem banalitás. A mai nappal lett egyértelmű, hogy a vezetés nem kér a tavalyi fiaskóból, nem Ramosszal, Nikolovval meg Rezessel próbálja meghódítani Dramment, hanem nemzetközi szinten is vállalható játékosokkal – a vásárlási kedvvel kapcsolatban sokatmondó, hogy ez a lista is hiányos már, vannak érkezők bőven. Ha tehát eljutunk a negyedik körig, esetleg három nyert mérkőzéssel, valamint a bajnoki címet is sikerülne zsebre vágni, akkor 3-4 pontot ugrana a koefficiensünk, ami a BL-selejtezőkben nem kevés előnyt jelentene. Arról nem is beszélve, hogy azokat a BL-selejtezőket már itthon játszhatná a csapat az új kolosszeumban.
Nem tehetek róla, hogy ilyen hurráoptimistára sikerült ez a cikk, még a három kapott gól sem vette el a kedvem és már én is belátom, hogy most kell költeni, mert mindennél jobban megéri. Hajrá Loki, Hajrá Debrecen!
