Pár évvel ezelőtt rendszeresen megjelent a hétvége eseményeit összefoglaló ironikus és igen szubjektív „Görbe tükör” rovatunk. A rovatot ezzel a képekkel, videókkal, valamint „díjakkal” tarkított írással szeretnénk feléleszteni, illetve a 23. forduló történéseit felidézni. E heti mottónk: „A magyar bajnokságban nem az érem számít!”
A hét fejlesztése – Stadler-díj:
Igen komoly kérdés, hogy Felcsútra minek kell egy új – egyébként tetszetős – stadiont építeni. Míg a debreceni aréna felépítése jogosan merült fel és valósult meg, addig a Puskás Akadémia eddigi rövid történelme során nem igazán tett le bármit is az asztalra. A New York Times szerint… Felcsút az „Orbán Rt.”… központi eleme. /Forrás/ Most mégsem maga az aréna érdemel figyelmet, hanem az ott helyet kapó, Real Madrid mintára (!) e héten elkészült öltöző. Hogy a koppintásba egy kis igazán ütős mentalitás vegyüljön, és hungarikummá váljon, arról a trollfoci és Air Sanyi gondoskodott!
A hét meglepetése – Mourinho-díj:
José „Frípenáltíz” Gomes a hét elején – először a bajnokság során – kijelentette: már nem a bajnoki címért küzdenek. Hogy ez mennyire befolyásolta a Kecskeméti elleni összeomlásukat (3-1), nem tudni, de legalább izgalmassá tette vele a hátralévő forduló küzdelmeit (5 csapat van 5 pontnyi távolságra egymástól a 2-6. helyeken; egy huszáros hajrával és 3 meglepetésfordulóval ráadásul még a 10. helyezett Pápa is odaérhet a nemzetközi indulást érő helyre!
A hét nyilatkozata – Mészöly Kálmán-díj:
Amikor az Újpest-Ferencváros mérkőzés félidejében megkérdezték az eltiltott Kabát Petitől, hogy mit gondol a zöldek szurkolóiról, ő egyszerűen csak annyit felelt: „Én nem hallom a Fradi tábort!”
A hét cseréje – dr. Mezey György-díj:
A Loki 10 ember ellen küzd, 2-2 az állás az első két helyezett csapat között. Hatalmas az iram, beszorítjuk az ellenfelet, téli igazolásunk Mihelic pontrúgásai után 2 gólt is szereztünk. Már csak 10 perc van hátra. Mi a teendő? Hát persze, cseréljük be helyére azt a Dombi Tibit, aki tavasszal a bajnoki mérkőzéseken még nem lépett pályára. Az eredmény már nem változott, Tibi küzdőszelleme pedig néhány szögletet eredményezett. Kondás Elemér mostanában túl jól végezte dolgát, ráfért már egy hiba! 🙂
A hét tragédiája – Várhidi Péter-díj: A forduló záró mérkőzésén a Kaposvár a Mezőkövesdet fogadta. Természetesen minden szurkoló álma egy ilyen mérkőzés, hiszen két olyan csapat találkozik egymással, ahol egyszerűen nem lehet két pontos passzt adni egymás után az ellenél térfelén, annyira tökéletes az ellenfél védelmi mechanizmusa. A Kaposvár győzelménél már csak az volt váratlanabb, hogy a mérkőzés vége felé egy mezőkövesdi játékos piros lapot érően szerelte ellenfelét – de a piros lapot csak 3-4 perccel ezt követően kapta meg, miután sérülésével bajlódva a csontkovácsok kitámogatták a pályáról (de legalább a különösen hosszú hosszabbítás extra élményben részesítette a nézőket).
A hét legemlékezetesebb pillanata – Yannick Mbengono-díj:
Ööö. Hát igen. Nagy csúszás a 87. percben, 1-1-es állásnál. Végeredmény: 1-2. Leonardo belövi, Nagy pedig elgondolkozhat rajta: legközelebb túrabakancsot fog felvenni.
A hét kommentátora – Szujó Zoltán-díj:
Knézy Jenő nem utazik Brazíliába, nem fog közvetíteni – egyébként is meggyűlt volna a baja az ázsiai és afrikai népek játékosainak neveivel. Éljen! Várhatóan viszont további MB1-es sziporkák sem fogják elhagyni a száját, ugyanis bírósági ügye miatt minimum fél évig nem fog az MTV műsoraiban szerepelni.
A hét gólja – Adamo Coulibaly-díj:
Mihelic első gólját szerezte a magyar bajnokságban. Szabadrúgása bámulatos volt, még a dél-amerikai bajnokságban is feltüzelte az embereket. A góllal hoztuk az egy pontot, így megtartva 8 pontos előnyünket.
A hét bírói ténykedése – Puhl „Szitu” Sándor-díj:
Nem konkrét ítélettel, hanem az egész teljesítményével igazolta Kassai Viktor a FIFA-nak: jó döntés volt távoltartani őt az idei vb-től. A DVSC-ETO összecsapáson a Loki játékosokat egyből sárga lappal, az ETO játékosait pedig többnyire csak szóbeli feddéssel bírálta meg. A kispadtól a helytelenül megítélt lesek és bedobások után jogosan felpaprikázódó Sándor Tamást küldte el, az ellenféltől viszont kiállította Pátkai Mátét. Tipikusan az a meccs volt amit nem a bíró döntött el, de ténykedésével jelentős mértékben rontotta az egyébként színvonalas találkozó ritmusát és játékát.
A hét trollfoci-képe – Egervári „Rajzművész” Sándor-díj:
A vasárnapi választásokat nem Baló György közvetítette, pedig megvan hozzá a fizimiskája! 🙂
A hét mottója – Loki-blog -díj:
A Fradi tábor tombol, a játékosaik a pályán összeesve sírnak, egymás nyakába ugrálnak, szemük könnyektől csillog, az edző mérhetetlen boldogságban úszik. Az UTE letörten veszi tudomásul, hogy itt a vég, csúnyán kikaptak. Elgondolkozva guggolnak a fűben és a tehetetlen düh és szomorúság igazán drámai pillanattá varázsolja ezt az emlékezetes képet. Milyen kár, hogy ez a hihetetlen légkör a győzelemmel az 5. helyre felérő, játékoskeretéhez képest szörnyű tavaszt produkáló, valószínűleg a dobogóról lemaradó Fradi és a felszámolás közeli állapotokban lévő, csak az MLSZ könyöradományaként az első osztályban maradható, 11. helyezett és minden valószínűség szerint bennmaradó Újpest között zajlott. Dehát a derbi az derbi és játékosaiknak „a magyar bajnokságban nem az érem számít”!
A hét szurkolója – Jimmy Jump-díj:Legalább volt olyan újpesti szurkoló, aki vigaszt találhatott a vereség után.
A forduló válogatottja:
Polekszics (Kecskemét)
Pavlovic (FTC)
Póti (Kecskemét)
Máté (DVSC)
Mihelic (DVSC)
Horváth Zs. (MTK)
Leonardo (FTC)
Vécsei (Honvéd)
Szécsi (Kecskemét)
Torghelle (MTK)
Futács (DVTK)
Jó szurkolást, hajrá Loki!
Csibu
