Megkezdte nemzetközi szereplését a DVSC, a Bajnokok Ligája második selejtezőkörének első mérkőzésén Belfastban léptünk pályára az észak-ír bajnok Cliftonville ellenében. Előzetesen keveset tudtunk az ellenfélről, és ahhoz képest, amit vártunk, teljesen mást láthattunk tőlük, és ami sajnos lényegesebb, tőlünk is.
Két komoly hiányzóval vágtunk neki a mérkőzésnek, csapatkapitányunk, Szakály Péter hiánya általában komoly érvágást szokott jelenteni, hiszen akár milyen formában is van, a puszta jelenléte is sokat dob a csapat játékán. Rajta kívül a legjobb formában lévő támadónk, Kulcsár Tamás volt maródi. Ezek alapján is várható volt, hogy nem lesz egyszerű dolgunk, és azt sem tudhattuk igazán, hogy az ellenféltől mire számítsunk. Előzetesen egy támadó felfogású, első perctől kezdve rohamozó hazai csapatot várt mindenki, beleértve Kondás Elemért is, aki vélhetően ezen megfontolásokból küldte pályára Jovanovicot Mihelic helyén, hogy stabilizálja a védekezést. Ehhez képest kaptunk egy egy csatárral felálló, betömörülő és kontrázó ellenfelet, ami messze földön a legrosszabb forgatókönyv a mi szemszögünkből.
Én magam is azt vártam, hogy a Cliftonville nekünk fog esni az elején, amitől majd jól összecsináljuk magunkat, és ha szerencsénk van, megússzuk az első negyed órát kapott gól nélkül, majd kijön a nagyobb tudás, és bedaráljuk őket. Nos ehhez képest kaptam egy első perctől kezdve betömörülő, kilenc emberrel bekkelő csapatot. Nyoma nem volt annak, hogy nekünk akarnának rontani, inkább az erőviszonyoknak megfelelően a biztonságra helyezték a hangsúlyt, és amolyan brit stílusban próbáltak kontrákat vezetni, azaz előrevagdosták a labdákat, ami ha szerencséjük volt emberhez ment, és a szélről indulva próbáltak helyzetet kialakítani. Azt hamar leszűrhettük, hogy egy technikailag igen képzetlen, és letámadással könnyen zavarba hozható csapat az ellenfél, mégsem mentünk rá erre a gyengepontjukra, pedig mikor letámadtuk őket, nagyon ült a dolog, emlékezzünk arra, mikor Korhut az ellenfél tizenhatosán belül szedett össze egy eladott labdát, vagy mikor az északírek Sheamuse majdnem Tiszába rúgta a felszabadító rúgást a kapuja előtt. Az első fertályóra végén jött egy kisebb rövidzárlat, Novának egymás után kétszer kellett hatalmasat védenie, a másodiknál Sidibe adott ajándék labdát az ellenfélnek ahelyett, hogy engedte volna kapusunknak megfogni a labdát. Az volt az ember érzése, hogy felvettük az ellenfél tempóját, és lealacsonyodtunk az ő szintjükre, mert elképzelés nem sok volt a játékunkban, gyakorlatilag ívelgettünk egyik oldalról a másikra. Itt azért zárójelben megjegyezném, hogy elég érdekes volt a pálya talaja: no, nem volt magas a (mű)fű, és fellocsolva sem volt (ugye Pinyő?), pedig most talán jobb lett volna, ha nedves a talaj. Ami viszont feltűnő volt, és zavarta a játékunkat, az a műfűben található gumi granulátum minősége, és inkább mennyisége volt, látható volt minden passz után ahogy a labda alatt felperegnek a kis gumidarabok, amik jelentősen megnehezítették a rövidpasszos játékunkat. Talán emiatt is álltunk rá arra a taktikára, hogy ívelésekkel próbálkozunk, mert az látható volt, hogy tudatosan erre játszunk, nem pedig a tanácstalanság okozta előrevagdosott labdákról volt szó. Szünet 0-0, vártunk valami változtatást, mert ez így nem lesz jó.
Jött is a csere, az első 45 percben semmit nem mutató Tiszát az egyetlen padon lévő támadónk, Seydi váltotta. Cseberből vederbe, gondolhatta sok Loki szurkoló… Azért l’Imam sokkal többet tett hozzá a játékunkhoz, mint egykori csapattársa, de az önmagában kevés, ha sokszor van játékban az ember, illetve sokszor kerül helyzetbe, a ziccereket be is kéne lőni. Seydi előtt legalább három komoly lehetőség adódott, de egyiket sem tudta gólra váltani, a legnagyobb helyzet azonban Sidibe nevéhez fűződött, Korhut szép betörése után a visszagurított labdát nagy erővel vágta a felső lécre, pedig ha nem akar nagy gólt rúgni, megvan a vezetés, és vélhetően a győzelem is. Abban az időszakban volt egyébként még több lehetőségünk is, Seydi előtt is akkor adódtak a nagy lehetőségek. Aztán megint leült a meccs, sőt, jött egy újabb időszak, amikor megint a hazaiak lőhettek volna kétszer is gólt, de Novakovic ezúttal is a helyén volt. Vezetőedzőnk véleményem szerint későn nyúlt bele a csapatba, Mihelic már nem tudott úgy felpörögni, hogy hasznára legyen a csapatnak, Bódit pedig már rég le kellett volna hozni. Zsidai beállításának sem sok jelentősége volt, inkább frissítési célzata volt a dolognak, eleve támadó szellemű játékosunk csak kettő volt a padon, így nem nagyon lehetett érdemben változtatni. Maradt a 0-0, ami talán kellemetlen, látva az ellenfél erejét, és képességét, és még azt sem mondhatjuk, hogy előnnyel utazunk haza, mert nem sikerült idegenben gólt szereznünk, így hazai pályán csak a győzelem jó nekünk. Bár a BATE, valamint a Strömsgodset meccsekből kiindulva nem is baj, hogy győzelemre kell játszanunk…
Amit még megemlítenék, bár nincs jelentősége, az a bíró felfogása. Egyrészt volt pár nevetséges ítélete velünk szemben, mikor olyanra fújt faultot, amikor valójában semmi nem történt. Ami már érdekesebb volt, az Flynn kezezése a második félidőben, ott talán büntetőt kellett volna ítélni. Nem emiatt nem nyertünk, de erre szokás mondani, hogy ami jár az jár…
Két dologra szeretném felhívni a figyelmet így a meccs után. Először is, a ma látott játékunkból nem kell rögtön messzemenő következtetést levonni, egyrészt nagyon a szezon elején vagyunk, másrészt nem is a legjobb csapattal álltunk fel – ez persze nem mentség, hogy illett volna nyernünk. Ebben a párharcban nem az a cél, hogy sziporkázó játékkal továbbjussunk, az a lényeg, hogy akár egy góllal is, de jobbnak bizonyuljunk az ellenfélnél. Az igazi erőpróba a következő körben vár ránk, ott kell majd top formában lenni. A másik dolog, amire ez a mérkőzés rávilágított, az a csatársorunk gyatra minősége. Már az önmagában sokat mondó, hogy jelenleg Kulcsár a legjobb csatárunk – ezzel nem őt akarom negatívan feltüntetni, de jegyezzük meg, volt olyan időszak, amikor csak 2-3. lett volna a sorban még a jelenlegi játékával is -, a többi csatárunk nem megoldás. Sidibébel még pislákol valami, de már 34 lesz. Tisza nagyon gyenge, halvány jelét sem látni annak, hogy bármiféle javulás lenne a játékában. Seydi pedig továbbra is könnyelmű, és elbohóckodja a lehetőségeit. Volasra úgy tűnik megorrolt a stáb, vele sem nagyon számolhatunk, bár az utóbbi időben mutatott hozzáállásával nem is kell ide. Tehát összegezve kell egy, de még inkább két minőségi csatár a keretbe. De egyelőre hol van az az egy? Már az is jó lenne, ha egy valakit találnák, aki minőségi erősítést jelent. Várjuk a jobb folytatást egy hét múlva.
Pontozás
Nenad Novakovic – 8.0 – A mérkőzés legjobbja 
Mindent elmond a meccsről, hogy ő lett a legjobb. Legalább öt nagy védése volt, amiből simán gólt kaphattunk volna. Az első félidőben egy erős, lapos lövést szedett ki az alsóból, majd Sidibe szerencsétlenkedése után védett bravúrral, és a második félidőben is két esetben nagy ziccert hárított. A győzelmünk nem rajta múlott.
Lázár Pál – 6.0
Támadásban kevés volt, védekeznie meg nem nagyon kellett, mert inkább a túl oldalon támadtak az észak-írek. Jovanoviccal ketten nem tudták megoldani a jobb oldalt, hiszen egyikük sem támadó felfogású játékos. Jelenlegi formájukat tekintve Jovanovicnak kellene játszania az ő posztján, egy sorral feljebb pedig Mihelicnek.
Máté Péter – 6.5
Az ellenfél taktikája miatt nem volt kivetnivaló abban, hogy ő kezdett ma, nem is nagyon volt vele gond, talán egy esetben hibázott, de egyébként simán kifejelgette a beívelt labdákat, ma ez volt az ő feladata, erre pedig maradéktalanul alkalmas.
Mészáros Norbert – 6.5
Neki egy kicsivel több dolga volt a baloldalon, lévén, hogy az ellenfél inkább azon az oldalon támadott, de általában megoldotta ezeket. Gyorsaságát ma is tudta kamatoztatni, fejjátékára neki is szüksége volt, de vele sem volt gond ma.
Korhut Mihály – 7.0
Mindkét félidőben volt egy-egy nagy lehetősége, mikor egészen az ötös sarkáig bevezethette a labdát, de az első félidőben eltöketlenkedte, és szerelték, a másodikban szépen tette vissza Sidibének a labdát. Támadásban sokkal többet nyújtott, mint Lázár, és nem is játszott rosszul.
Aleksandar Jovanovic – 6.5
Azt az eddig látottakból is leszűrhettük, hogy jó igazolás volt, mert hajtós, brusztolós játékos, de ezen képességei talán jobban kamatoztathatóak jobbhátvédként, mert ma jobbszélsőként nem tudott kreativitást vinni játékunkba. Az első félidőben volt két fejese, de egyik sem volt igazán veszélyes.
Varga József – 6.5
Másfél év után tért vissza, de sokan nem örültek neki, már abból a szempontból, hogy így a tavalyi szezon legjobb játékosa, Zsidai László a kispadra szorulhat. Tény, nem az ő posztján vagyunk gondban, de azért nem hátrány, hogy itt van. Sokat fejlődött az elmúlt másfél évben, ma viszont nem tudott kiemelkedni a mezőnyből.
Selim Bouadla – 7.0
Harciasan, agilisan játszott. Első félidőben feltűnőbbek voltak a labdaszerzései, mint az előre játékban való feltűnése, de a második félidőben már támadásoknál is feltűnt. Volt jó lövése, illetve beadása is, nem lehetett rá különösebb panasz.
Bódi Ádám – 6.0
Régóta nem megy neki, ma sem tudott hozzátenni sokat a csapat támadójátékához. Az első félidőben volt egy akrobatikus mozdulattal kapura tett labdája, azon kívül észrevétlen volt, sokkal hamarabb be kellett volna hozni helyette Mihelicet.
Tisza Tibor – 5.5 – A mérkőzés citromdíjasa 
Elég nagy baj, ha ez az ő topformája, ahogy azt nyilatkozta ma egy sport portálnak… Elképesztően lassú és körülményes, emellett önző is volt ma. Az első félidőben számos támadás az ő lassúsága miatt akadt meg, gyakorlatilag hasztalan volt a játéka, félidei cseréje jogos volt.
Ibrahima Sidibe – 6.0
Lábában volt a győztes gól, ha nem akart volna nagy gólt rúgni, simán beveri azt a ziccert… Nem tudott azon kívül helyzetbe kerülni, és az első félidőben majdnem gólt kaptunk a hibájából, ami sajnos már nem először fordult volna elő.
~o~
l’Imam Seydi – 6.0
A szünetben váltotta Tiszát. Örömteli, hogy most nem próbált meg ollózni vagy egyéb akrobatikus módon gólt szerezni, de így is sikerült három tiszta ziccert elpackáznia. Nem szeretem, mikor azzal védenek egy csatár, hogy ő legalább helyzetbe tud kerülni, mert ez önmagában nem erény, Kulcsár is sokszor kerül helyzetbe, mégis megtalálják sokan, hogy kihagyja a helyzeteit. A három lehetőségből legalább egyet illett volna belőnie, és akkor nem lenne miről beszélni.
René Mihelic
Túl későn küldte őt pályára Kondás mester, Bódit már hamarabb le kellett volna kapni a pályáról.
Zsidai László
Nem volt jelentősége a pályára lépésének. Talán őt is be lehetett volna hozni a vége előtt 15 perccel Jovanovic helyére.
~o~
Kondás Elemér – 6.5
Azt kaptuk tőle, amit vártunk: egy óvatosabb taktikát, ami várható volt abból kiindulva, hogy Jovanovic kezdett a jobb szélen. Nincs ezzel baj, mert előzetesen arra lehetett számítani, hogy az ellenfél nekünk esik, de minek után ez nem következett be, hamarabb kellett volna váltani, és bátrabban futballozni. Minden esetre az eredményből kiindulva hazai pályán nem állhatunk be bekkelni, amibe az előző két év során már belebukott kétszer is.
(A borítókép forrása: nso.hu)
