Mintha ezt már átéltük volna egyszer. Mit egyszer, többször is. És nem is olyan rég. Nem kell sokat vissza menni az időben, elég bő két hetet visszatekerni, amikor az MTK otthonában egy teljesen kiegyenlített meccsen a 89. percben kapott góllal kikaptunk. Négy napra rá Boriszovban az év legfontosabb meccsét játszottuk, 38 percig parádés játékot mutattunk be, majd egy kiállítás megpecsételte a sorsunk, és a 94. percben kapott góllal kiestünk. Most megint hasonló volt a forgatókönyv, bár ezúttal se jól nem játszottunk, se kiélezett nem volt a meccs. Cserébe gyengék voltunk, és megint összehoztunk egy buta kiállítást, és megint kikaptunk a 90. percben.
Többed magammal a helyszínen tekintettem meg a mérkőzést. Az odafelé vezető úton azt találgattuk, hogy miként állhat majd össze a kezdőnk. Nos, nagy meglepetést váltott ki, hogy Szakály bekerült a kezdőbe, holott olyan híreket hallhattunk, hogy talán felépül a Young Boys elleni párharcra. Ez megtörtént, és tegnap rögtön kezdő volt, mi több, végig játszotta a meccset. Ami még ezen kívül meglepetést okozott az a Máté-Morozov kettős, erre majd külön kitérek a játékosok értékelésénél. Ezt leszámítva nem volt meglepetés a kezdőnkben. Az Újpest a várakozásokkal ellentétben annyi meglepőt húzott, hogy klasszikus támadó nélkül álltak fel, hiszen Staniszavljevics mindennek nevezhető, csak csatárnak nem.
Igazából felesleges bármiféle elemzésbe belemenni, mert a semmit nehéz elemezni, meg egyébként is, mindenki látta tegnap amit látni kellett. Nyugodtan bemásolhatnám Látens két héttel ezelőtti összefoglalóját az MTK meccsről, vagy az azt követő BATE meccs utáni keserű hangvételű cikkem. Nagyjából ennek a két meccsnek az ötvözetét láttuk tegnap. Az MTK meccsről átmentettük az impotens, gyatra játékot, a BATE meccsről pedig a kiállítást és a drámai végkifejletet. Az első félidőben ott láttam a legnagyobb problémát, hogy nem tudtunk 4-5 passzt egymás után megcsinálni anélkül, hogy eladtuk volna a labdát. Gyakorlatilag a félpályán sem tudtunk átjönni, így elkezdtük a szokásos ívelgetést, legtöbb támadásunk abból állt, hogy a védők hátul adogattak, míg végül Poleksic a hátra gurított labdát előrevágta Sidibe irányába, vagy megtette ugyanezt Máté. Szembetűnő volt Varga játéka, rengeteg labdát vesztett, annál kevesebbet szerzett. Ezen kívül számomra az volt még rossz látvány, hogy míg az újpesti játékosok határozottan odaléptek a mieinknek, letámadtak, könnyedén elvették a labdát, addig mi hagytuk, hogy az ellenfél játékosai nyugodtan lekezeljék a labdát, időt hagytunk arra is, hogy körülnézhessen, hova tudjon passzolni. Mire odaléptünk volna, már rég nem ott zajlott a játék. Nem tudom mire vélni ezt a gyámoltalan hozzáállást.
A második félidő elején aztán gyorsan elintéztük magunkat, Varga ismét labdát vesztett, a sárga lapos Jovanovic pedig szabálytalankodott a kitörő újpestivel szemben, az most lényegtelen, hogy ki rántott le kit, megteremtette azt a lehetőséget, hogy a játékvezető kiállítsa őt, innentől nincs miről beszélni. Megint borzasztóan sok idő volt még hátra, és innentől kezdve már aláírtam volna az egy pontot, pedig 11 a 11 ellen sem láttam esélyt ennél jobb eredmény elérésére. Talán megint okos húzás lett volna korán cserélni egyet Kondásnak, mert a támadójátékunk nagyon halovány volt a kiállításig is, de Seydi beállására a 67. percig kellett várni. Egyébként ő egymaga többet csinált abban a 25 percben, mint előtte Kulcsár és Sidibe összesen. Az Újpest gyakorlatilag egykapuzott, bár ordítóan nagy ziccereket nem tudtak kidolgozni, végig a mi térfelünkön zajlott a játék, és csak elvétve tudtuk megszerezni a labdát, és akkor is, ahelyett, hogy kicsit tartottuk volna, járattuk volna, esetleg kihozzuk kis passzokkal, egyből előrevágtuk az egyedül álló Seydi irányába. Így nem is tudtunk lélegzetvételnyi időhöz sem jutni, mert jött az újabb Újpest támadás. Én egyébként már a kiállításnál előrevetítettem, hogy amennyire impotens ez az Újpest, majd csak a legvégén lőnek gólt valami ordenáré nagy mákos góllal, és megint a végén bukjuk el, miután „hősiesen” kivédekezzük tíz emberrel a találkozó nagy részét. Jött is menetrendszerűen a dráma, megint nem tudtunk felszabadítani a kapunk előtt, megint határozatlanok voltunk, aminek az lett az eredménye, hogy Simon egy igen csak suta lövésébe beleért valaki, ami így megtréfálta Poleksicet, és mikor az eredményjelző órája átfordult a 91. percbe, már az Újpestnél volt az előny, és a győzelem is. Bő két héten belül háromszor véreztünk el a mérkőzés utolsó pillanataiban, és ez rohadt demoralizáló dolog. Nagyon nem jó előjel ez a Young Boys elleni párharc előtt nem sokkal. Úgy látszik, ez egy ilyen szezon lesz, amikor mindig mi állunk a rossz oldalán annak a bizonyosnak…
Pontozás
Vukasin Poleksic – 7.0 – A mérkőzés legjobbja 
Mióta visszakerült a kapuba, messze most volt a legtöbb dolga. 90 percig nagyon jól állta a sarat, szinte nem is jött ki róla labda, végül a meccs végén kapitulálni kényszerült: a megpattanó lövés elcsorgott a keze mellett.
Aleksandar Jovanovic – 3.0 – A mérkőzés citromdíjasa 
Egyébként sem játszott jól a meccsen, védekezésben rendre zavarba hozták, a támadásokhoz pedig nem tudott sokat hozzátenni, de mindezt tetézte azzal, hogy sárga lappal a „zsebében” szabálytalankodott a második félidő elején, így megint piszok nehéz helyzetbe kerültek a csapattársak, ami ismét megbosszulta magát.
Igor Morozov – 6.0
Ismét összeállt a Morozov-Máté belső védőpáros, mely páros utolsó együttes szereplése katasztrófába torkollott (MTK-DVSC 5-2), így eléggé furcsa döntésnek véltem, hogy ismét együtt kezdenek, pláne, hogy Brkovics padoztatását semmi nem indokolta, ha csak nem volt sérült. Egyébként Morozov nem volt vészes, sok labdát kivagdosott a védelemből, egyszer még a támadó harmadban is feltűnt a mérkőzés vége felé.
Máté Péter – 6.0
Folytatva az előző gondolatmenetet, azért is volt érthetetlen ezen páros kezdetése, mert az UTE gyakorlatilag támadó nélkül állt fel, és amúgy sem a veszélyes beívelésekről, és a jól fejelő játékosokról híresek, sokkal inkább a földön, gyorsasággal és technikával érvényesülnek a játékosaik. Máté ma Morozovhoz hasonlóan stabil volt, bár mint az az előzőből is következik, nem középen erőltette a játékot az Újpest, így igazán komoly feladat elé nem is állították a védőpárosunkat.
Korhut Mihály – 5.0
A vendégszektorból néztem a találkozót, és nem emlékszem az ő játékára. Erre szokták mondani, hogy alig hallani a nevét a kommentátortól, TV-n keresztül lehet, hogy ez volt a helyzet. Maradjunk annyiban, nem nyújtott ma kimagaslót, pláne, hogy az Újpest nem egy veszélyes helyzetet dolgozott ki a szélekről betörve.
Bódi Ádám – 5.5
Próbálkozott, de ma sem jött össze neki semmi, akárcsak az elmúlt hetekben, hónapokban. Még így is ő volt az egyik legaktívabb támadásban.
Varga József – 5.0
Nagyon nem tetszett a játéka, kevés labdát szerzett, nem nagyon lépett oda az ellenfélnek, sokkal agilisabban szokott ő ennél játszani. A kiállítás után jobbhátvéddé avanzsált (apropó, hová tűnt Damon Hill Lázár Pál?), de ott sem volt jó, simán átmentek rajta, támadásban pedig értékelhetetlen volt a játéka.
Zsidai László – 6.5
A mezőnyjátékosok közül talán ma is ő volt a legjobb, de fogalmazzunk úgy, ő nyújtott elfogadhatót. Sokkal több labdát szerzett Vargánál, még az előrejátékhoz is többet tett hozzá, kár, hogy nem nyújtott senki hozzá hasonló teljesítményt.
Szakály Péter – 5.0
A pályán volt? Ő rá sem emlékszem… Annyi rémlik, hogy a kiállítás után középre húzódott. Meg hogy néhányszor sokáig cipelte a labdát.
Ibrahima Sidibe – 5.5
Szerencsétlen Sidibének az volt ma a feladata, hogy a rá felívelt labdákat lefejelgesse, majd a kiállítás után megint kénytelen volt balszélsőhátvédfutómindenest játszani, ami fel is őrölte. A végén meccslabdát hibázott el.
Kulcsár Tamás – 5.0
Lásd amit Korhutnál és Szakálynál írtam. Nem ezt a Kulcsárt vártuk vissza, mint a messiást.
A cserék nem sok szót érdemelnek, eleve későn kezdett el Kondás Elemér cserélni, pedig lett volna rá oka hamarabb is. Seydi egész jó volt, egyedül kellett kezdenie valamit a labdával, ezt maradéktalanul megoldotta, még szabadrúgást is kiharcolt a végén jó helyről. Bouadla semmi érdemelegest nem csinált, hiszen ideje sem volt, Brkovics meg mire beállt volna időhúzásként, már késő volt.
Kondás Elemér – 5.0
Szokták mondani, ha egy csapat gyakran kap ki az utolsó percekben, az mentális problémákra utal. Azt is szokás mondani, hogy ha egy csapat gyakran kényszerül emberhátrányban játszani, az is mentális hiba. Márpedig a mentális felkészítés az edző feladata is. Jovanovic játékában ugyan nem lógott benne annyira a piros, mint Bouadláéban a BATE ellen, de azért megfontoltam volna a lecserélését már csak azért is, mert nem játszott jól. Későn kezdett el cserélni, végül nem is tudtunk ponttal távozni.
Az összefoglalót elnézve szembetűnő, hogy két helyzetre futotta tőlünk: az első félidőben egy fejes, ami csak azért került be az összefoglalóba, mert az Újpestnek sem voltak olyan hatalmas helyzetei, és a végén Sidibe lövése, ami gyakorlatilag az egyetlen veszélyes helyzetünk volt a találkozón. Így lehet mondani, hogy kései gól ide vagy oda, nem érdemeltük volna meg az egy pontot sem.
