Végre egy győzelem itthon, végre nem álltunk meg egynél, hanem 4 gólt rúgtunk egyetlen meccsen, végre újra foci volt a Nagyerdőn, végre valami biztató! A Loki 4:0-ra ütötte ki a borzasztó halovány Budapest Honvédot, ezzel revansot is véve a május 31-én elszenvedett 2:0-ás vereségért, ami minimum belerondított az örömbe, de inkább teljesen tönkretette a bajnoki címünk ünneplését. A Loki támadott, gólokat és szurkolóinak örömet szerzett. De helyén kell kezelnünk ezt a diadalt is. Kellett a győzelem? Igen. Jó volt ez a meccs? Igen. Ezzel vége a problémáinknak és a mélyrepülésnek? Korántsem. Bővebben a Loki Blog összefoglaló cikkében.
10 bajnoki fordulónak kellett eltelnie, hogy először azt mondhassam: Igen, ezt a meccset megérte végignézni! A bajnokság harmadánál járunk, de jobb későn, mint soha. Egyetlen meccsen 66%-al növeltük az eddig rúgott góljaink számát (6 volt, 10 lett, így már elértük a meccsenkénti 1-et, ami egy bajnoki címvédő minimuma). Végre közönségszórakoztató volt a játék is, és a fiúk végre tényleg akarták a sikert. Ez egy fontos győzelem, akármilyen bűngyenge is volt az ellenfél.
Múlt héten egy olyan meccsen maradtunk alul a Pakssal szemben, ami híven tükrözte minden jelenlegi problémánkat. Hogy tudnánk mi jól játszani, a „helyzeteink megvoltak”; hogy ha szerzünk is gólt, mindig megállunk egynél és visszaállunk bekkelni; hogy a mentális felkészülésünk hiányos, ezért küldenek fel embereket kispadról a lelátóra, meg ezért kapunk szinte minden második meccsen egy (vagy több) pirosat; és hogy a kikapásra a legalkalmasabb időpont mindig az utolsó öt perc, vagy a hosszabbítás. Ráadásul azon a meccsen a két kiállított játékos mellett Seydit is elveszítettük sérülés miatt, ami a rossz fizikális felkészülés problémájának sokadik jele volt. És ezek a problémák továbbra is jelen vannak, hiszen egyszerűen nem oldódhatnak meg ilyen rövid idő alatt. Viszont a mai meccsen láttam sok biztató jelet, ami talán arra utal, hogy ugyanilyen koncentrálással és felfogással talán elindít minket a szakadékból kivezető útra. De egyelőre nagyon sok a „talán”. Azért vagyok ilyen óvatos, mert egyetlen meccsből nem lehet messzemenő következtetést levonni. Hogy valójában hol tartunk, a következő két bajnokinkon fog kiderülni, amikor is Fehérvárra látogatunk (elnézést, hogy máris elrontottam az átmeneti örömünket), majd pedig a Fradit fogadjuk itthon. Ha ezen a két meccsen három, vagy annál több pontot szerzünk, az fogja csak azt jelenteni, hogy újra felsőházi csapat lehetünk. De ez még a jövő zenéje, addig lesz egy válogatott-szünet, ami sok mindenen változtathat az Nb1-en belül is. Amennyit lehetett, hogy jó szájízzel vonulhassunk pihenőre, azt megtettük.
Ami a kezdőcsapatunkat illeti, Kondás Elemér dolgát az ilyenkorra (szeptember végére, október elejére) megszokott sérüléstömeg mellett két eltiltás is nehezítette a kezdő összeállításában. Sérült volt Selim Bouadla, L’Imam Seydi és René Mihelic (ő valójában már több, mint egy hete teljes edzőmunkát végez, de valamilyen oknál fogva még nem léphet pályára). Az előző forduló után Kulcsár Tamást egy mérkőzésre, Zsidai Lászlót pedig kettőre tiltotta el az MLSZ fegyelmi bizottsága, így az ő pótlásukat is meg kellett oldanunk. Különösen utóbbi játékos hiánya volt érzékeny veszteség.
A kapus személye hetek óta nem kérdés Debrecenben, ezúttal is Nenad Novakovicsra esett a választás. A védelem is a jól megszokott felállásban játszott, azzal a különbséggel, hogy jobb oldalt Lázár Pál kapott szerepet Jovanovics helyett. Teljesen indokolt volt az ő szerepeltetése, hetek óta jobb teljesítményt nyújt, mint bosnyák riválisa. Ám ez nem jelenti azt, hogy Jovanovics a kispadra szorult volna, a kezdőcsapatból továbbra is kirobbanthatatlan. Övé volt a középpálya jobb széle, ami nem teljesen idegen szerep a számára (itt is játszott a Fradiban), viszont akkor sem ez az igazi posztja. Belül az agyonhajszolt Varga József mellett ezúttal Szakály Péter kapott szerepet. Ő általában a bal szélen szokott játszani, de az elmúlt években kísérletezgettünk vele a középpálya belsején, több-kevesebb sikerrel. (Lehetséges, hogy mégis itt van neki jövője, mivel 28 évesen már nem olyan jó a végsebessége és a gyorsulása, mint mondjuk 2 évvel ezelőtt, ami pedig nem sok jót jósol neki a középpálya szélén). Ezúttal a bal szélen kapott szerepet a betegségéből felgyógyult Bódi Ádám, bár ezek a posztok a meccs folyamán igen rugalmasan változtak. Komoly aggályaim voltak a csatárkérdést illetően, hiszen Seydi hetekre kidőlt, a Kondás feltétlen bizalmát élvező Kulcsár pedig el volt tiltva, így 3+1 támadóból válogathattunk. Sidibe helye adta magát, mellé pedig Tisza Tibor, az ifjú titán Balogh Norbert és a többszörösen kegyvesztett majd rehabilitált, lesz@rom-mentalitású zsoldos, Volas állt rendelkezésre. Tiszára esett a választás.
Ami a vendégeket illeti, a nyári játékoskeringő során a fél keret kicserélődött. Távozott az addig alapembernek számító Bonazzoli, Testardi és Lupoli, hogy csak az olaszokat említsem. Kecskemétre került a fiatal Botka Endre és az évekig meghatározó védőjük, Ivan Lovric. Svájcba igazolt Drissa Diarra, Vernes Richárd pedig Ausztráliába. Emellett számos fiatalt kölcsönadtak. Helyettük Marko Vidovics, Kandia Traoré, Jevrem Kosznics, Souleymane Youla, Cristian Portilla, Ihrig-Farkas Sebestyén és Donald Bende Bende érkeztek.
Kemenes Szabolcs évek óta meghatározó kapusa a Honvédnak, ezúttal is ő védett. Előtte 3 belső védő, Kosznics, Ignjatovics és Alcibiade játszott, de akár a védőkhöz is sorolhatjuk Ikenne-Kinget és Vidovicsot, akik az ábrán középpályásként vannak feltüntetve, mivel idejük nagy részét védekezéssel töltötték. Hidi Patrik a támadásainkat szűrte (volna), valamivel előtte Portilla és Gazdag Dániel játszott. Vécsei Bálint visszavont ékként szerepelt Souleymane Youla, a center mögött. Hetek óta nyilvánvaló a kispestiekről, hogy csapatuk „orrnehéz”, azaz a támadó szekciójuk sokkal jobb, mint a védelmük. Ez ma is kijött, amelyik csapatnak ugyanis a Loki 4 gólt lő, és akár több is lehetett volna, annak az alapoktól kell újragondolnia a védekezésről alkotott elképzeléseit.
A mérkőzésre 2662 néző volt kíváncsi. Ez durván 400 nézővel több, mint két héttel ezelőtt. Ez a fokozott érdeklődés betudható a két csapat régre visszanyúló rivalizálásának, illetve a tavalyi 0:2-nek, amiért revansot akarhattunk venni (én legalábbis főként ezért mentem ki). A meccs elején szinte néma csönd volt, de a remek akusztika miatt a stadion némely pontján a 60 decibel körüli értéket is meghaladta a szotyizásból eredő zajszint, valamint mindent lehetett hallani, amit a pályán utasítanak.
Az első 14 percben szinte semmi sem történt, mindössze egy említésre alig méltó Tisza-lövés volt a 6. percben. Majd a 15. percben ritka jelenségnek lehettünk tanúi: gólt szerzett a Loki! Korhut Mihály kapta Szakálytól a labdát, balhátvédünk egészen a tizenhatos vonalának közepéig vitte a labdát, majd a teljesen egyedül hagyott Tisza Tibornak passzolt, aki nyugodtan lőhette ki a bal alsót, Kemenes nem ért oda. 1:0 Érdemes megfigyelni, hogy egyszerre hat(!!!) kispesti védő állja körül Korhutot, de olyan lazán védekeznek, hogy simán passzolhat Tiszának, akire meg nem maradt ember.
A 28. percben a Honvéd előtt adódott nagy helyzet. Egy előreívelt labdába Korhut fejelt bele reflexből, és ez így lett jó Youlának, aki egyébként lesen lett volna, de így ez ellenféltől kapott labda volt. Egy az egyben vihette rá Novakovicsra, aki azonban jól mozdult ki, az első lövést üggyel-bajjal hárítani tudta, és pont, mielőtt ismételt volna a fekete támadó, elcsúszott a fűben (senki sem kérte, hogy locsolják fel a pályát, de ha már így történt, kapjon a pályamunkás is prémiumot), de eddigre már a védelmünk is visszazárt. Ha viszont egy kevésbé kiégett valamikori sztárcsatár kapja ezt a labdát és ha nem ilyen csúszós a gyep, könnyen lehetett volna 1:1, és akkor az egész meccs teljesen másképp alakul. De hála Istennek, ezen nem kell gondolkodnunk. Mindenesetre ez a mérkőzés egyik fontos fordulópontja volt, amivel szerencsére nem tudtak élni Vierchowod tanítványai.
De még a 15. perci esetnél is képesek bugyutábban védekezni a Honvéd játékosai, erről a 38. percben győződhettünk meg. Vidovics gurította hátra a labdát. Máig nem tudom, hogy vajon Kosznicsnak szánta-e, vagy pedig Kemenesnek, mert pont az említett két játékos távolságának felezőpontjára érkezett a labda. Ebből az lett, hogy Ibrahima Sidibe észrevette ezt a hibát, és könyörtelenül kihasználta. 3 lépéssel ott termett, eltolta Kemenes mellett, majd senkitől sem zavartatva haláli lazán besétált vele a kapuba. 2:0. Még gólt kiáltani is elfelejtettem, mert egyszerűen nem hittem a szememnek. Egyébként Sidibe is igen visszafogottan ünnepelt, kis túlzással szinte ő szégyellte magát a Honvéd helyett, hogy egy ilyen potyából talált be.
Egy gól nem gól, különösen Debrecenben nem, ez viszont már kettő volt, így megnyugodhattam. 99%-ig biztos voltam benne, hogy ez a Honvéd innen nem fog megverni minket. Nyugodtan sörözhettem a félidőben. Ennek a játékrésznek a krónikájához hozzátartozik még az is, hogy Bódi a vége felé megsérült, és bár az utolsó pár percre visszajött, nagyon húzta a lábát.
A második félidő két kispesti- és egy debreceni cserével kezdődött: nálunk a sérült Bódit Vadnai Dániel
váltotta. Ezzel egyébként biztosan megdőlt egy rekord, hiszen 8 védekező játékos volt egyszerre a pályán levő csapatban. Mielőtt bosszankodni kezdtem volna emiatt, máris 3:0 volt ide! Mindössze 56 másodperce ment az idő a második játékrészben, amikor Jovanovics hagyott két kispesti védőt faképnél a jobb oldalon, majd az alapvonalról középre tett labdáját az újonnan beállt Vadnai Dániel lőtte be elegáns mozdulattal a vendégek kapujába!
Megkezdődött a debreceni örömfoci. nem volt kérdés már, hogy nyerünk, csakis az, hogy mennyivel. és ha van foci, van szurkolás is: a csekély létszámú szurkolósereg minden tőle telhetőt megtett, hogy jó hangulatot teremtsen, segítségünkre volt a már említett remek akusztika.
A 61. perc elején jobb oldalt kb. 30 méterre a kaputól szabadrúgást végezhettünk el. Tisza tekerte a kapu elé, majd ismét bohózatba illő módon talált be a DVSC. Kemenes Lázár fejére ütötte rá a labdát. Ekkor a játékszer felszállt pár méter magasra, aláhullva ismét Lázár tudott belefejelni, ami így Varga József elé került, ő pedig szintén elegánsan, sarokkal stukkolta be a kapuba. 4:0-ra vezettünk!
A megnyugtató vezetés birtokában visszább álltunk, és a meccs nyugodt mederben csordogált tovább. Bár a gól után rögtön a Honvéd szerezhetett volna gólt, Youla kapott egy hosszú indítást a középpályáról, lehagyta a védelmünket, rálőtte a kapunkra, de Novakovics ismét a helyén volt. Ha ez be is ment volna, az már a meccs végkimenetelén nem változtatott volna semmin, csak a számszerű eredmény szempontjából nem volt mindegy.
Ezután kicsit leült a meccs, fáradtak az embereink. Tiszán különösen látszott már, hogy nagyon elfáradt, érett egy csere. Imádkoztam, hogy ne Volas, hanem Balogh Norbi álljon be, és imám meghallgattatott. Már akkor taps és üdvrivalgás biztatta Baloghot, amikor a 70. perc környékén otthagyta melegítő társait és a kispad felé szaladt. A 73. percben pedig tapsvihar kíséretében végre beállt (Tisza is tapsot érdemelt), és bár az Nb1-es debütáláson elvileg már túl van (két percet kapott az MTK ellen idegenben), ez volt neki az első igaz magyar bajnoki meccse, hiszen itt kapott annyi percet, amivel már valamit lehet kezdeni.
Ezután már csak egy gólhelyzet volt a meccsen. A 81. percben Sidibe adta a labdát Baloghnak a bal szélen. Ő hátrányosabb helyzetből, 5 méteres hátrányból 2 méteres előnyt harcolt ki Koszniccsal szemben, amíg végigvágtázott a Honvéd térfelén. Fel sem tudom idézni, mikor láttam utoljára megkerülős cselt debreceni játékostól (valószínűleg a veretlen bajnoki cím évében Selimtől vagy Bóditól), mindenesetre ez egy olyan pillanat, amiért még érdemes magyar futballmeccsre járni. Más kérdés, hogy nem lett belőle gól, mert Kemenes jól zárta a szöget és leért Balogh lapos lövésére. De a publikum 4:0-nál nem bánta annyira, hogy ez a 18 éves srác nem lőtt gólt élete első Nb1-es gólhelyzetéből. Biztos vagyok benne, hogy nem kell sokáig várnunk rá.
Innentől semmi említésre méltó nem történt, a bíró csak 1 percet hosszabbított, de azt sem játszottuk le végig. A meccset lefújta, nyert a Loki 4:0-ra!
Az összefoglaló:
Összességében elmondhatom, hogy az eddigi szezon talán első élvezetes Loki-meccsét láttuk, ahol nagyarányú győzelmet sikerült aratni egy jó nevű csapat ellen. Ez a siker pedig szemmel láthatóan máris rendet tett a játékosok többségének a fejében, így jó szájízzel vonulhatunk a válogatott-szünetre. Mindazonáltal helyén kell kezelnünk ezt a diadalt is. Ne felejtsük el, hogy egy borzasztó gyengén védekező csapatot vertünk el, és ezzel az egyetlen győzelemmel korántsem vagyunk még kint a gödörből. Akkor is ezt mondanám, ha a Fradit, vagy az MTK-t, tehát egy jobb csapatot vertünk volna ugyanilyen arányban, mert a Debreceni VSC problémái mélyebben gyökereznek annál, hogy máris az alagút végét lássuk. Csakis akkor ér valamit ez a meccs, ha a most következő nehéz meccseken (Vidi idegenben, Fradi itthon) is tisztességesen helyt tudunk állni. Ha mindkettőjüktől kikapunk, nem ért semmit ez a mérkőzés. Persze irreális elvárás lenne az, hogy megverjük a Vidit idegenben. Ez a mostani csapat nem elég erős hozzá. De legalább a csapatjátékunknak össze kell állni azon a meccsen, és akkor reménykedhetünk egy ikszben. Végül is ők vannak eredménykényszerben, a Loki címvédői ambíciói nem reálisak többé. A Fradi elleni meccs pedig az igazi erőpróba lesz itthon. Ők éppen kisebb hullámvölgyben vannak, mi pedig -ha minden igaz- elindultunk kifelé. Meglátjuk. Ezért mondtam a cikk elején, hogy ha ezen a két meccsen legalább 3 pontot szerzünk (mondjuk ha megverjük a Fradit, Fehérváron meg épphogy alulmaradunk), az adhat bizakodásra okot. Akkor jön az igazi erőpróba. A Loki minden játékosának és edzőjének sok szerencsét és kitartást kívánunk hozzá, addig pedig jó pihenést!
Bizonyítványosztás!
Nenad Novakovics: 6.0 
Ez még mindig nem a maximum, amit nyújtani tud, ennek ellenére ma ez is elég volt. A két védenivalóját kivédte, ráadásul folyamatosan buzdította csapattársait. A meccs végére visszatért régi magabiztossága (mert eleinte kicsit bizonytalan, kapkodó volt) és ez a védőkre is átragadt, emiatt a győzelmünkhöz sokat tett hozzá. Jó osztályzatot érdemel.
Lázár Pál: 6.0 Örülök, hogy ő a jobb oldali bekk. Ma is remekül zárta azt az oldalt és támadásban is hasznos volt. Beadásai és passzai jók voltak, csekély számú kivételtől eltekintve.
Máté Péter: 5.5 A helyezkedésével és a fejjátékával ma nem voltak problémák, ám lassúsága okozott néha kellemetlenségeket. Mivel baj nem lett belőle, tehát most nem kaptunk gólt, megérdemel egy extra fél pontot.
Mészáros Norbert: 5.5 Egy az egyben ugyanaz igaz rá, mint Mátéra. Sajnos gyorsasága megkopott már, ami 34 évesen nem csoda, de most nem volt gond belőle. Mindenesetre én egyiküket (inkább Mészit) kicserélném Brkovicsra Fehérváron.
Korhut Mihály: 6.5 A bal szél igazi motorja, még Szakály helyett is támad. Rossz passza alig volt, jó átadása annál több. Az első találatunknál ő adta a gólpasszt. Nem véletlenül végzett elsöprő fölénnyel az élen a szeptember hónap játékosa szavazáson, továbbra is remek. Szerintem játszhatna Bukarestben, úgysincs igazi szélső védője a Dárdai-csapatnak.
Alekszandar Jovanovics: 5.5 nem az igazi posztján játszott, ennek ellenére a meccs túlnyomó többségében húzóember volt. Vadnai góljához ő adta a gólpasszt. Ám néha volt meg nem értés közte és Lázár közt, valamint nem minden passza ment jó helyre. De ez most határozottan jobb volt, mint az elmúlt hetekben.
Varga József: 6.0 Szegény Józsit teljesen agyonhajszoljuk, nyár óta minden meccsünket végigjátszotta, néha a kupameccseinket is. Ehhez képest most képes volt mégis húzóember lenni, ráadásul régóta először gólt is szerzett bajnokin! Jó pontot érdemel.
Szakály Péter: 5.0 Még mindig ugyanott tartunk, hogy nem találja régi formáját. Bár azért tegnap már láttam tőle néhány cselt és jó meglátást, amivel helyzetet teremtett és ami a tavaly őszi vagy 2012-őszi Szakit idézi. Van egy sanda gyanúm, hogy már sose lesz olyan jó, mint akkor volt, hiszen ő sem lesz már fiatalabb. De hátha nem lesz igazam. Mindenesetre mivel sokszor nem követte az akciókat, vagy épp rajta halt el némely támadásunk, ennek a meccsnek ő a citromdíjasa.
Bódi Ádám: 5.5 Mindkét szélen kipróbálta Kondás a meccs során, és mindenhol jól játszott, ám semmi extrára nem emlékszek ma tőle.
Ibrahima Sidibe: 6.0 Nem értem, hogy 34 évesen miért van ennyire agyonhajszolva. Az a nagy szerencsénk, hogy bírja. Sikerült egy potyagólt szereznie, ami azért érdemel inkább dicséretet, hogy észrevette a kínálkozó lehetőséget, és lecsapott rá.
Tisza Tibor: 6.0 Kellemes meglepetés számomra a tegnapi produkciója. Tőle szokatlan módon sokat futott (nyilván ezért fáradt el ilyen hamar), és nem hagyta ki minden helyzetét, hanem szerzett egy gólt. Beíveléseiben ezúttal volt erő is és igen fürgén mozgott a pályán. Ezt várnánk el mindig!
Cserejátékosok:
V
adnai Dániel: 6.0 Telitalálat volt a becserélése, egy perc sem kellett neki a gólhoz. Hetek óta felpezsdíti a csapatot a cseréje. Kíváncsi vagyok, mi lett volna, ha mondjuk Szakály helyén ő kezd. A kezdőben a helye, de minimum a hét cseréje díj jelöltjei között.
B
alogh Norbert: Mivel nem sokat játszott, osztályzatot nem kap, viszont tetszett a játéka! Ideje elkezdeni a fiatalítást, és itt ez az ifjú titán, egy igazi rising star! Tapsviharral jutalmazta a publikum minden szép mozdulatát. Nagyon remélem, hogy fog még a téli szünetig szerepet kapni, a szezon végére pedig legalább egyszer kezdeni fog egy bajnokin. Nagy értéke lehet a klubnak, építsük fel!
Ferenczi János: Keveset játszott, Szakályt váltotta.
Mestermérleg:
Kondás Elemér: 5.5 Ez a győzelem valószínűleg megerősítette őt a vezetőedzői pozícióban. Szerintem elhamarkodottság azt nyilatkozni, hogy ezzel a győzelemmel kint leszünk a gödörből, de ezt már többször elmondtam. A mérkőzésbe jól nyúlt bele, Vadnai cseréje telitalálatnak bizonyult, viszont Baloghot előbb is behozhatta volna, valamint még mindig érhetetlen, hogy némely játékosok bármit csinálhatnak, úgyis kirobbanthatatlanok a kezdőcsapatból. A klub vezetése tőle várja a kilábalást a mentális válságból, ha ez így van, bele kell törődnünk, hogy ő lesz az edző egész szezonban és szabad kezet kap. Mindenesetre én már most elkezdeném keresni az utódját, mert a Kondás-korszak a végéhez közeledik.
Mindörökké hajrá Debrecen!
Lucas
(az összes kép forrása a dvsc.hu)
