Az év utolsó bajnokijára készült a Loki, és a tét nem volt kicsi, hiszen a tőlünk nyolc pontra lévő, második helyen álló MTK-t fogadtuk. Azért volt nagy a tét, mert egy győzelemmel lehetett faragni ebből a nyolcpontos hátrányból, hogy tavasszal minél kevebbet kelljen ledolgozni, másrészt, ha a DVTK-Újpest találkozó eredménye számunkra kedvezően alakult volna, akkor a dobogón találhatunk. Ez utóbbi Griffiths gondoskodott, utolsó pillanatos góljával nyert a DVTK, így az már a kezdő sípszónál biztos volt, hogy nem léphetünk fel a dobogóra, ettől függetlenül mindenképp győznünk kellett.
A mi kezdőnkben nem volt meglepetés, Kondás Elemér ugyanazt a csapatot küldte pályára, akik 5-0-val hazazavarták a Nyíregyházát, ezzel nincs is gond, ez várható és elfogadható döntés volt. Mivel Novakovic sérülése sem jött rendbe, így Verpecz maradt a kapuban, és szerencsére maradt Brkovic is, akit egyelőre nem szorított ki Mészáros, bár rutinos védünk ezúttal a padon sem ült, nyilván még nincs 100%-os állapotban. Maradt a középpályán a Jovanovic-Varga-Bouadla-Mihelic négyes, ebben leginkább az a meglepő, hogy az a Szakály-Bódi-Zsidai hármas padozott miattuk, akik normál esetben kihagyhatatlan tagjai a kezdőcsapatnak. De ezzel sem volt gond, hiszen az említett négyes jelenleg jobb formának örvend a másik háromnál, kivéve talán Zsidait, akinek én minden esetben bizalmat szavaznék a kezdőben, de jelen pillanatban fölösleges lett volna két védekező középpályással felállni, Varga József pedig előnyt élvez ilyen szempontból, mint saját nevelésű és válogatott játékos, de ezzel sincs semmi gond, sőt, arra is fény derült, hogy miért nem. 🙂 A támadósorban is megmaradt a Tisza-Sidibe duó, itt nem is nagyon volt mit variálni, a padon az egy szem Bereczki ült, mint bevethető támadó, így ha nem akarta volna Kondás Sidibét és Tiszát egyszerre kezdetni, akkor formációt kellett volna váltani. De miért tett volna így, hiszen mindketten dupláztak a Tirpákok ellen?!
Garami József nem húzott olyan váratlant, bár meglepő volt, hogy kimaradt a kezdőből a válogatott kerettag Poór, és Vass Patrik helyett Bese Barnabás kezdett, de az a tény, hogy három belső védővel küldte pályára csapatát, cseppet sem volt meglepő: előszeretettel szokott nyúlni ehhez a felálláshoz, amikor a Lokival van dolga, és nem egyszer tört már borsot az orrunk alá ezzel a defenzív, ám kontrajátékra annál inkább alkalmasabb felállással. Lényegében annyit csinált, hogy a standard 4-2-3-1-et megbontva Vass Ádámot hátravezényelte a védelembe, így az MTK hadrendje átalakult egy 5-2-2-1-é. A védelem tengelyében Vukmir foglalta el a középső posztot, övé volt a takarítás feladata, a két párja pedig Kálnoki-Kis és Vass Ádám voltak. A széleken Nagy Tibor és Hidvégi Sándor kezdett, egy sorral előrébb pedig Pölöskei Zsoltra és Kanta Józsefre hárult a támadásépítés és a középpályás védekezés biztosítása. A széleken két gyors játékos, Bese és Horváth kezdtek, elöl pedig Sanyi feladata volt a védők gyötrése, és a labda megtartása.
Úgy kezdtük a meccset, ahogy egy ilyen meccset kezdeni kell: nekiestünk az MTK-nak. A vendégcsapat látványosan beszorult, nem egyszer hat játékos sorakozott fel egy vonalban a védősorban, és a középpályások is szépen tömörültek, így szinte semmi esély nem volt arra, hogy komolyabb helyzetet dolgozzunk ki akcióból. És mi ilyenkor a legjobb fegyver? Hát persze, hogy az átlövés! Amit nem merünk vagy nem tudunk használni sosem az ilyen ellenfelek ellen. De most mégis. Bouadla rosszra sikeredett keresztpassza után Varga Józsi elé került a labda, aki tolt rajta egyet, majd jó 25 méterről elemi erővel zúdította a kapuba, ami a keresztlécről a gólvonal mögé, onnan vissza a kapu tetejébe vágódott, talán ha egy centivel feljebb megy a labda, akkor kifelé pattan a kapufáról, viszont így lett tökéletes, Hegedűs nem érhette el, és Józsika megszerezte a szezon legnagyobb gólját! Tőle egyébként nem áll távol az ilyesfajta gól, emlékszünk még a Levszkinek rúgott bombájára? Most valami ilyesmi rémlett fel a szurkolókban, bár kétségtelen, ez még talán annál is szebb gól volt, igaz közel sem olyan fontos, mint az, az öt évvel ezelőtti találat.
Megvolt a vezetés, innentől azt várhattuk volna, hogy az MTK kijjebb merészkedik, és elkezd támadni, mert húsz perc alatt ennek semmi jelét nem adták. De nem így tettek. Egy-két veszélyesnek tűnő kontrára futott az erejükből, de ezeket is könnyű szerrel állítottuk meg. A játék képe azt tükrözte, hogy ha még egy gólt begyötrünk, megvan a meccs. És ez bizonyára így is lett volna. Az első félidőben csak Vargának még két ígéretes lehetősége volt, egy hasonló távoli, de lapos lövést Hegedűs tolt ki üggyel-bajjal oldalra, a kipattanót hiába lőtte be Sidibe, egyértelműen les volt. Aztán egy beadás után fejelhetett ismét Varga, erős fejese nyomán a labda lepattant a földre, és épphogy átpattant a kapu fölött. Ha kevesebb erőt visz bele, vagy jobban céloz, akkor már két gólos lett volna az előnyünk. Így viszont maradt az 1-0, hiába voltak még aprócska lehetőségeink.
A szünetben egyet cserélt az MTK, Besét Vass Patrik váltotta, és a kezdő sípszó után látszott, hogy egy sebességi fokozattal magasabbra kapcsoltak. A játékrész elején szemmel láthatóan meg voltunk fogva egy pár pillanatra, és egyszer szorongatott az MTK – nagyon ügyesen passzolgatták ki a középpályánkat és a védelmünket, ez az ő fegyverük, ami miatt eredményesek. De megúsztuk a rohamnak azért nem nevezhető támadásokat. Végül egy egyéni hiba kellett ahhoz, hogy gyakorlatilag a semmiből egyenlítsen a vendégcsapat: Varga ajándékozta meg Torghellét a figyelmetlensége után a labdával, Pölöskei ziccerben ugorhatott ki, és bár elsőre Verpecz védte a lövését, a kipattanót bevágta a kisebbik Pölő. Ezzel 1-1, kezdhettünk mindent elölről… Félő volt, hogy a kapkodásban még egyszer lekontráznak minket, és akkor nekünk végünk van, és erre voltak is utaló jelek, nem egy veszélyesebb támadása volt már ekkor az MTK-nak. Belőlünk pedig hiányzott az átütőerő, hiába állt be Szakály, nem tudott lendületet adni a csapatnak. További cserék indokolták volna a csapat felfrissítését, vártuk többek közt Bódi beállását, valamint Tisza lecserélését, akinek nem igazán ment ezen a meccsen. Ehhez képest végül ő volt a kulcsszereplő, hiszen a 80. percben ő harcolta ki Vukmir mellett a büntetőt, amit higgadtan értékesített is, újra vezetünk!
Ekkor pedig jöttek a várható cserék, beállt Bódi Jovanovic helyére, valamint már Zsidai is beállásra kész volt, míg az MTK is cserélt kettőt, jött Hrepka és Thiam Vass és Horváth helyett, azaz minden mindegy alapon kitámadtak a vendégek. Komoly helyzetre azonban nem futotta erejükből, és az utolsó pár perc már csak az indulatokról szólt. A játékvezető akkor hibázott, mikor az első félidőben nem vette elő a sárga lapot már ideje korán, amikor még a vendégcsapat jószerével minket faragott, és Torghelle pofázását is szemrebbenés nélkül tűrte egész meccsen. A 89. percben Bódi torkon ütötte Kálnoki-Kist, ami bár nem lehetett kellemes érzés, annyira azért veszélyes sem volt szerintem, hogy Torghelle habzó szájjal üvöltsön a bíróra, aki ahelyett, hogy a reklamáló csatárt fegyelmezte volna (addigra már talán harmadjára tehette volna meg, hiszen Sanyi minden egyes ellenük ítélt helyzetben üvöltözött Németh Ádámmal) hagyta magát befolyásolni, és Torghelle unszolására felmutatta a sárgát Bódinak… A hosszabbításban sem tudott már az MTK helyzetbe kerülni, hiába ívelgették fel a labdákat, a végén pedig a pár perce még az „életéért küzdő” Kálnoki kaszálta el hátulról Zsidait, majd még jól leüvöltötte a partjelzőt is, így mehetett zuhanyozni. Ezzel a közjátékkal lett vége a meccsnek, megvan a teljesen megérdemelt három pont! Mondhatjuk, hogy véleményes volt a büntető, mondhatjuk, hogy Bódit kiállíthatták volna, azonban kétség sem férhet hozzá, hogy megérdemelten nyert a Loki: a meccs nagy részét uraltuk, helyzeteket dolgoztunk ki, az MTK pedig a semmiből lőtt egy ajándékba kapott gólt.
Így öt pontra csökkent a hátrányunk legyőzött ellenfelünkkel szemben, és a negyedik helyről vonulhatunk téli pihenőre. A szezon eleji gyenge kezdést jócskán kijavította a csapat, és a végére egy 7-1-0-s mérleget produkálva kapaszkodott fel igen mélyről, és lohol a dobogón álló csapatok nyomában – kivéve talán a Vidit. Így valamelyest kellemesebb szájízzel vonulhatunk három hónapos pihenőre (igaz van még egy Ligakupa meccs kedden), bár a nyáron történt eseményeket azért nehéz lesz elfeledni, talán nem is fogjuk soha… Minden esetre a csapat megérdemelt a szurkolók köszöntését a lefújás után.
Játékos osztályzatok
Verpecz István – 6.5
Alig akadt dolga, bár a kimozdulásaival továbbra is gond van, túlságosan is vonal kapus, erre sokszor ráfarag, ha meg kijön, akkor gyakran rosszul teszi. A gólról nem tehetett, sőt, az első lövést bravúrral védte, pechére visszapattant Pölöskei elé a labda.
Lázár Pál – 6.5
Nem volt most annyira meggyőző, akadtam jó és rossz momentumai is. A második félidőben kétszer is helyzetbe került, ha az elsőnél nem akar elesni, és tizenegyest kiharcolni, akkor többet is kihozhatott volna belőle, a másodiknál pedig nem rajta múlott, hogy a bepasszából nem lett gól.
Máté Péter – 6.5
Nem volt vele gond, faragta rendesen Torghellét, de ez volt az ő dolga, Sanyiban amúgy is emberére akadt. Nem késztették őt futóversenyre, így nem jött ki a gyenge pontja. Többször mentett szépen az utolsó pillanatokban.
Dusan Brkovic – 6.5
Őt sem állították megoldhatatlan feladat elé, de neki is voltak szép szerelései, egy alkalommal nagyon elegánsan szerzett labdát egy veszélyes MTK támadást megakadályozva. Egész ősszel nagyon stabilan és jól játszott.
Korhut Mihály – 6.5
Ma ő is visszafogottabban játszott, bár támadásban sokat volt játékban. Összességében egy átlagos produkciót nyújtott, hiszen se nagy hibája nem volt, se kiemelkedő megmozdulása.
Aleksandar Jovanovic – 6.0 – A mérkőzés citromdíjasa 
Véleményem szerint ma gyengébb napot fogott ki, bár voltak neki is jó momentumai, de összességében most lefelé lógott ki a csapatból. Nincs ezzel gond, néha belefér egy visszafogottabb játék. Cseréje jogos volt.
Varga József – 7.0 – A mérkőzés legjobbja 
Félidőben nagyon egyértelműnek tűnt, hogy ő kapja az MVP díjat, de aztán amit az MTK góljánál művelt, azzal lerombolta, amit addig csinált. Utána fejben teljesen szétesett, és több hajmeresztő hibája, eladott labdája is akadt még a meccs során. Azonban mivel végül behúztuk a meccset, így összességében szemet hunyok ezen hibái felett, és inkább azt emelném ki, hogy még két alkalommal szerezhetett volna gólt az első játékrészben, egy szép lövés, és egy fejes után, egyik se sokon múlott. Gólja pedig szerintem az év gólja az NB I-ben.
Selim Bouadla – 7.0
Vezére volt a csapatnak, ahogy a csakfoci is fogalmazott, amikor beválasztotta őt a forduló válogatottjába. Szinte minden támadásunk rajta ment keresztül, voltak egészen kiváló mélységi passzai, igaz hibázott is néha, de hát ki nem?
René Mihelic – 6.5
Ma ő sem emelkedett ki a mezőnyből, egy alkalommal került lövőhelyzetbe, ott picit célt tévesztett, azon kívül nagyon eltűnt a mezőnyben. Én nem őt cseréltem volna le Szakályra.
Ibrahima Sidibe – 6.0
Nem sokat volt játékban, a támadások során nem egyszer nagyon kívül, vagy oldalt helyezkedett, és gyakorlatilag neki kellett volna beadnia saját magának a labdát, hiszen a helyén így nem volt senki
Tisza Tibor – 7.0
Visszafogott teljesítményt nyújtott ő is, és már bőven a cseréjét követelte a közönség a 65. perctől kezdődően, de végül kiharcolt, és értékesített egy büntetőt, amivel megnyertük a meccset, így hozta, ami minimum elvárható egy támadótól.
~o~
Szakály Péter – 6.0
Nem tudott lendületet adni a csapat játékának, pedig ez lett volna a dolga.
Bódi Ádám
Valamelyest hozzátett a csapat játékához, bár elég kevés játékpercet kapott.
Zsidai László
Időhúzó csere volt, ami szerintem méltatlan hozzá.
~o~
Kondás Elemér – 6.5
A kezdőcsapattal nem volt gond, győztes csapaton ne változtass, én is a múlt heti kezdőt küldtem volna pályára. Későn kezdett el cserélni, a Szakály-Mihelic csere nem jött be, és én ott inkább Jovanovicot vittem volna le, aztán kis híján ráfáztunk arra, hogy nem akart cserélni, végül bejött a kivárás, és a sokat kritizált Tisza eldöntötte a meccset.
A mérkőzés összefoglalója
Az őszi szezon végeztével azonban a LokiBlog közel sem vonul még téli álomra! Számtalan, féléves értékelő cikkel készülünk számotokra, emellett ahogy említettem, még lesz egy Ligakupa meccs is kedden, egy közel sem szurkolóbarát, 13 órás kezdéssel. Mivel tudjuk, hogy az átlag magyar jómunkásember ilyenkor vagy dolgozik, vagy a fiatalabb generáció az iskolapadban vesztegel, így TV-ben sem tudja követni az eseményeket, ezért arra vállalkozunk, hogy a mérkőzésről a helyszínről, élőben, szöveges formában közvetítünk, amennyiben az időjárás lehetővé teszi. Ugyanis jómagam, egyetemista lévén élvezem azon kiváltságokat, hogy nem lesz órám kedden, így kilátogatok a meccsre, és megpróbálok közvetíteni. 🙂 Természetesen ha ez nem valósul meg, úgy összefoglalóval egyébként is jelentkezünk majd a Sopron elleni találkozóról.
(A kép forrása: HBN)
