…merthogy az Újpest elleni hazai bajnokin megtaláltuk a kiváló receptet arra, hogyan semlegesítsük a lilákat és hogyan dolgozzunk ki szebbnél szebb akciókat. Más szóval dicsérendő taktikánk tökéletesen simult az újpesti zárba. Az általuk a második félidőben sokkal jobban őrzött lakatba számtalanszor belesimult a Kondás Elemér által megálmodott kulcsunk, de hiába nyitottuk ki számtalanszor azt a bizonyos zárat, valamiért a kilincset egyszer sem nyomtuk le. Így a győzelem ajtaján nem léptünk be, a végeredmény pedig: DVSC-UTE: 0-0.
Az egész mérkőzésre igaz volt egyébként a mondás, miszerint lövésből lesz a gól. Ha nem lövünk kapura, és a jobbnál is jobb helyzeteket keresünk, ne csodálkozzunk, hogy nem sikerül egyszer sem örömre gyújtani a nézők-szurkolók szívét. Merthogy végre ismét valamiféle hangulat költözött a Nagyerdei stadionba: 5000 fő izgulhatott 90 percen át, de a katarzis sajnos elmaradt. A viszonylag nagy létszám köszönhető a hölgyeknek szánt nőnapi ajándéknak: ők ingyen tekinthették meg a találkozót. Ezen kívül ráadásként a jegyet váltók egy szuper kis prospektust is kaptak a tavaszi idénnyel kapcsolatosan. Igaz, a játékosokon, egy tablón és a tavaszi találkozók felsorolásán kívül csupán számtalan reklám köszöntött ránk, de ez is valami, itt Debrecenben az elmúlt évek tapasztalatai alapján ezt is meg kell becsülni.
Aztán elkezdődött a találkozó, melyben sok meglepetés nem született, beharangozónkban szinte teljesen eltaláltuk a két csapat terveit. A DVSC-ben a már megszokott Novakovic, Korhut, Brkovic, Máté védelem a fejsérülése után gyógyulgató Lázár helyett Mészárossal egészült ki. A középpályán Varga és Zsidai hiányában a szűrés Bouadlára és Szakályra maradt, két oldalon Mihelic és Jovanovic segíthette a támadásokat. Elöl pedig az együtt eddig nem túl sok szép emlékkel kedveskedő Kulcsár-Tisza duó rohamozhatott.
A rohamok meg is érkeztek, az első 20 percben alig lépte át saját félpályáját az Újpest, különösen Mihelics próbálkozásai voltak veszélyesek. Letámadásunk nagyon jól működött, érdekes módon azonban Szakály és Bouadla nem egymás mellett, hanem egymás mögött kapott szerepet. Előbbi sokkal több védekező feladatot kapott, de nem igazán tudta megértetni magát a többiekkel, kétszer is az ő eladott labdájából indulhatott kontratámadás, a másodikból kis híján gólt kaptunk. A gólt ekkor megúsztuk, mégis végzetesnek bizonyult: Novakovic apró sérülést szenvedett, ami miatt a második félidőre Verpecz állt be helyette; illetve a csapat is megilletődött és kevésbé rohamozott a félidő második felében.
A csapat ennek ellenére tudatosan, szépen játszott. A legszebb jelenetsor a 26. percben érkezett, szinte mindenkit érintett a labda, de lövés helyett mindig továbbpasszoltuk a labdákat, így ebből sem lett igazi veszélyeztetés. Ez amúgy is jellemző volt az egész meccsre, mint bevezetőmben is írtam: hiába törtük fel kispasszos játékunkkal, keresztlabdáinkkal az ellenfél védelmét, mintha nem mertünk volna kapura lőni. Kicsit bátrabb vagy pontosabb játékkal félidőben vezetnünk kellett volna.
A második félidő nem hozott sok változást, bár ekkor már többször próbálkoztunk, vagy könnyedén védett Balajcza, vagy kirúgás, szöglet lett a dologból. A félidő elején főleg Tisza tehetett volna azért, hogy talpra pattanjunk, de próbálkozásai célt tévesztettek. Bódi beállását követően kicsit visszább álltunk, az Újpest pedig zártabb védekezéssel jelezte: megelégednek a kontrákkal, csak ne kapjanak gólt. Ettől mi 20 percen keresztüli kapkodásba, meg feleslegesen előreívelt labdákba kezdtünk, ami majdnem megbosszulta magát: előbb Verpecznek kellett nagy védést bemutatnia, majd a 85. percben kellett megijednünk, de az újpesti lövés mellégurult. Az utolsó percekre bevetettük Balogh Norbit is, rájöttünk, hogy csak jól jönne egy győzelem, de hiába fogtunk nagy rohamokba, a gól nem jött össze, maradt a 0-0.
A döntetlen egyébként megfelelt a játék képének, jobb helyzetkihasználással az Újpest, több kapuralövéssel, több veszélyeztetéssel pedig a DVSC szerezhetett volna gólt, gólokat. Ezek elmaradásában nem lehet nagyon kit hibáztatnunk, Erdős József játékvezetőre egy szavunk nem lehet, a kilátogató nézők olykor valódi szurkolással buzdították a csapatot és a taktika is nagyon rendben volt. A gól és a győzelem mégsem jött össze, így keserédes szájízzel távozhattunk, hiszen végig ott lógott a levegőben az a bizonyos 3 pont…
Ha jól megfigyeltük egyébként, akkor az alábbi grafikán látható játékoshelyezkedések és játékosmozgások voltak a mérvadóak. Kulcsár volt az előretolt ék, akit hosszú labdákkal próbáltunk megjátszani (ez különösen Tiszának nem ment valami fényesen, továbbra is látványosan nem értették meg egymást). Tiszának a kapu előtti betörései voltak a gólszerzési feladatai, ezt párszor teljesített is, de aztán nem jól célzott. Mihelic/Bódi, Szakály és Korhut a bal szélünkért felelt, az ellenfelet kispasszokkal próbálták átjátszani, ami főleg az első félidőben volt sikeres. Szakály viszont rendre hátramaradt, egyfajta szűrő pozícióban. Bouadla a középső „mindenesünk” volt, kicsit fentebb játszott a csapatkapitánynál, de sokszor visszalépett. Jovanovic és Mészáros a jobb oldalon próbált veszélyeztetni, az első félidőben főleg az őszt sok-sok sérülés miatt kihagyó Mészáros volt láthatatlan.
És akkor elérkeztünk a játékosok értékeléséhez.
Nenad Novakovic – 0
Nem sok dolga akadt, 45 perc után lecserélték sérülés miatt. A kevés feladatát jól ellátta. Reméljük hamar felépül.
Mészáros Norbert – 5
Nem ez az ő igazi posztja, egyre idősebb is, sérülések tarkítják szezonját, így komolyan féltettük őt. Ennek ellenére agilisan focizott, nem hagyott kivetnivalót a játéka. A második félidőben a támadásokat is próbálta segíteni, az azonban látszott, hogy nem ez az ő igazi erőssége.
Máté Péter – 7
Nem gondoltam volna, de a védelmünk bástyája volt. Egy megingására emlékszem, ott is képes volt aztán visszacsenni az eladott labdáját. Ami különösen feltűnt, hogy fejpárbajt egyáltalán nem vesztett, és előreívelt-passzolt labdái rendkívül pontosak voltak. Egy rossz szó nem érheti!
Dusan Brkovic – 6
Ma szürke eminenciásként küzdött, hajtott, de a második félidőben már-már zavaróan sokszor passzolt haza kapusához, előrejátékban nem sok segítséget kapott.
Korhut Mihály – 6
Az első félidei teljesítménye bámulatos volt, nagyon jól megértették egymást Miheliccsel. A második félidőben viszont csak néha villantotta meg képességeit; de védekezésére ekkor sem lehetett panasz.
Aleksandar Jovanovic – 7
„Hozta a szokásos brusztolós játékát jobb oldali középpályásként.” Írta róla legutóbb Juvefan. Az állítás most is él, kellene neki csatár pozícióba egy jó játszótárs és még jobb lenne…
Selim Bouadla – 7 – A mérkőzés legjobbja
Ma Bouadla felelt a támadásépítésért és a középső védekezés megszervezéséért és akkora akarat, kitartás, erő és hajtás tükröződött róla 90 percen keresztül, mely remélem pozitív példaként áll játékostársai előtt. Ha kellett visszább jött védekezni, ha kellett háromszögezésekben segített, ha kellett pontos keresztlabdákkal jelentkezett.
Szakály Péter – 2 – A mérkőzés citromdíjasa
„Nem tetszett a játéka, sok esetben lassította a támadásokat, és nem sokat tett hozzá a mérkőzéshez. Emellett nagyon könnyelműen megadta magát a párharcokban. Jelentősen javulnia kellene a következő hetekben a játékának.” Írta róla a PAFC elleni mérkőzés után Juvefan. Ez továbbra is megállja a helyét. De, míg az utóbbi meccseken csupán el-eltünedezett, most – részben a szokatlanabb pozíciója miatt is – önveszélyes, eladott labdái után csak a csoda mentette meg a csapatot a bekapott góltól. Nagyon szurkolok neki, hogy találjon vissza régi önmagához, mert ez kezd már nagyon nagyon kellemetlen lenni nem csak a szurkolók, hanem a csapat számára is. Hajrá Peti!!!
René Mihelic – 6
Nekem nagyon tetszett az első félidei játéka, cseréjét nem éreztem jogosnak. Kapuralövései nem okoztak sok zűrt ugyan (kivéve egy jól eltalált szabadrúgást), de kispasszos játékban rendre az ellenfél mögé tudott kerülni, ezzel pedig komoly zavarokat okozott.
Kulcsár Tamás – 4
„Nem igazán értette meg magát Tiszával.” Mondtuk róla sokszor. Most is ugyanez bizonyosodott be, de most még kevesebb lehetőség adódott előtte. Néha sprintelt párat, próbálkozott itt-ott, de mindhiába. Sokkal hamarabb be kellett volna cserélni a helyén sokkal többet harcoló Balogh Norbit.
Tisza Tibor – 5
Helyzetekig eljutott, gólig nem. A csatárt pedig a góljai minősítik. Ettől függetlenül most sem lehet rá igazán rossz szavunk, hiszen ő is végig hajtott és akart, de ami a PAFC ellen bement, az most kimaradt sajnos.
~o~
Bódi Ádám – 4
Beállt, 5 percig jól játszott, aztán teljesen eltűnt…
Balogh Norbert – 0
Balogh „Tízperc” Norbert növelte NB1-es mérkőzései számát, a labdákért nagyon szorgosan visszajött, besegített a letámadásban, egy-két jó megmozdulása is volt, de néha túlvállalta magát. Továbbra is bizakodó vagyok vele kapcsolatban.
Verpecz István – 5
A második félidőben volt egy nagy védése, és nem igazán hozták zavarba az Újpest játékosai, de nem rajta múlt a 88. percben, hogy nem kaptunk gólt.
Így alakult ki tehát a 0-0-ás végeredmény, mellyel visszacsúsztunk a 4. helyre és talán végleg lemondhatunk arról, hogy megszorongathatjuk az élen álló Videotont. A második hely ettől függetlenül még meglehet, de ehhez sokat kell javítanunk a helyzetkihasználásunkon és végre le kellene nyomni azt a kilincset…
Hajrá Loki!
Csibu
