Azt hiszem, hogy egy meglehetősen sikeres és örömökkel teli hétvégén vagyunk túl magyarként és debreceniként is. Míg előbbi hagy maga után kívánni valót, addig az utóbbira senkinek nem lehet egy rossz szava sem. Remélem csapatunk folytatni fogja ezt a formáját a bajnokságban is, és nekünk is lehetnek még ehhez hasonló élményink. E heti rövid cikkemben megosztom veletek, hogy milyen volt újra visszatérni Debrecenbe.
Eddig sajnos nem volt lehetőségem kimenni az idei meccseinkre, de ezt most én sem hagyhattam ki. Amikor először értesültem arról, hogy a Dinamo Bukarest ellátogat Debrecenbe, még nem voltam biztos benne, hogy élőben is meg tudom nézni. Persze nagyon akartam, de mindig eszembe jutott, hogy a szurkolók manapság egy bajnoki meccsre sem nagyon jönnek el, nemhogy egy barátságos mérkőzésre. Csak elszomorodnék az üres szektorokat látva. Csak egy dolog még közrejátszott: ez alkalommal az ultrák is kilátogatnak a stadionba! Na így már valóban kihagyhatatlan mérkőzésről volt szó. És ekkor még a gólok számáról nem is sejtettem semmit.
Hosszú idő után végre én is a Nagyerdei Stadionban tudtam szurkolni. Pár szektor zárva hagyásával azért nem értek egyet. Jó lett volna a megszokott helyemre visszatérni, de ez még várat magára. De ez megbocsátható, hiszen az ultráink olyan hangulatot teremtettek a stadionban, amilyenben már rég nem lehetett részünk. Kint voltak a jó öreg zászlók, a jól ismert szurkolói dalok végre felcsendültek megtörve az eddigi, már-már szokásossá vált csendet. Valóban hihetetlen volt. De ezt nem csak a lelátón történtekre értem. Szurkolás közben folyamatosan örülhettünk a góloknak és kiabálhattuk szerzőik neveit. Már rég nem érezhettünk ilyet. 6 rúgott gól és fantasztikus szurkolás, mi kell még? Az igaz, nem volt teltház (közel sem), de a hangulat megadására elég volt egy marok fanatikus a B-középben. Szóval szeretném megköszönni ezt az ultráknak, annak reményében, hogy nem ez volt idén az utolsó meccs, amit együtt nézhettünk végig. Tényleg hatalmas élmény volt.
A következő fordulóban Pécsre látogatunk, ami számomra kifejezetten érdekes lesz. Nem csak azért, mert újra előáll az a helyzet, hogy kedvenc csapatom játszik kedvenc játékosom, Vukasin Poleksic csapata ellen. Kíváncsian várom azt is, hogy meg marad-e az a lelkesedés a játékosok szívében, amit szombaton láthattunk. Sajnos nem valószínű, hogy a meccsre ki tudok utazni, de biztos, hogy nem maradok le róla. Újra kétfelé fog húzni a szívem, jobban, mint egy Szpari-Loki meccsen, de ez így van rendben. Ettől is csak érdekesebb lesz az egész.
Hajrá Loki!
vadmacska01
(képek forrásai: hungaryultras.blogspot.com és www.dehir.hu)
