Nekem előzetesen senki nem szólt, hogy április 10-e „fordított nap” lesz. Sem a suliban, sem az utcán, sem otthon nem vettem észre semmi szokatlant egészen este 7-ig, amikor is Kecskeméten, a Széktói Stadionban megkezdődött a Kecskemét-Debrecen mérkőzés. Már a kezdőcsapat láttán sem akartam hinni a szememnek, de a mutatott játék és a mentalitásunk még ennél is nagyobb meglepetés volt, ugyanis ha nem is hibátlanul, ha nem is mindig szépen, de végig odaadóan küzdve fociztak a srácok, és sikerült megszakítanunk az Nb1 legjobb formában lévő csapatának a veretlenségi sorozatát, ráadásul idén először lőttünk két gólt bajnoki meccsen. Ami egyébként azt is jelentette, hogy sikeresen megdupláztuk az eddigi öt(!) meccsen elért góljaink számát. Tettük mindezt ráadásul egy fordulatos és élvezetes találkozón, ami személyes véleményem szerint a legjobb Loki-meccs volt idén.Baljós előjelekkel készült a csapat a kecskeméti vendégjátékra. Bár két héttel ezelőtt 6:0-ra vertük a Dinamo Bukarestet a Nagyerdei Stadionban, Kulcsár pedig nem kevesebb, mint négy gólt szerzett, a mutatott játék pedig ellentmondást nem tűrő, pontos és szórakoztató volt, egy hétre rá, amikor ismét komolyra fordult a dolog, Pécsett megint csak egy borzasztó gyenge 0:0-át játszottunk. 94 percen át nem volt nemhogy gólhelyzetünk, még kapura tartó lövésünk, három egymást követő passzunk és a legkisebb átmeneti mezőnyfölényünk sem! Mindezek tetejébe René Mihelicset két sárgával kiállították, majd nem sokkal a meccs vége előtt Ibrahima Sidibe is elkövetett egy ügyetlen faultot, és ő is pirosat kapott. Ez a két játékos nem léphetett pályára egy héttel később Kecskeméten. Az említett lila-fehér együttes pedig eddig szárnyalt tavasszal. Mielőtt velünk találkoztak, 5 tavaszi meccsükből négyet megnyertek, az ötödik meccs pedig a Győrben elért 1:1-es döntetlenjük volt, amiért igazán nincs szégyenkeznivalójuk. E remek teljesítménynek köszönhetően a hatodik helyre ugrottak. Egy enyhén szólva hullámzó formában lévő Debrecen találkozott tehát egy masszív, legyőzhetetlennek tűnő Kecskeméttel.
Nézzük a kezdőcsapatokat! A Loki hátsó alakzatában nem volt semmi meglepetés. Ha Novakovics áll a kapuban, a pontszerzési esélyeink azonnal jelentősen megnövekednek, ezt mindenki tudja. Mihelics eltiltása miatt Jovanovicsra ezúttal egy sorral előrébb, a középpályán volt szükség, így Lázár Pál visszakerült a védelem jobb oldalára. Dusan Brkovics hétről-hétre rászolgál a kezdőcsapatra, ezért az ő szereplése nem volt kérdés, a sérült Máté helyére pedig Mészáros Norbert és Morozov voltak ott, a választás előbbi játékosunkra esett, és látva Morozov Diósgyőr ellen nyújtott produkcióját, ez abszolút indokolt volt. Ha bal védelem, akkor Korhut Mihály, már 2011 nyara óta. A középpálya már sokkal érdekesebb volt. Ezúttal Varga József némiképp visszavontabb szerepkört kapott, és mint később kiderült, el is kélt a segítség Mésziéknek. Jobb szélen a már említett Aleksandar Jovanovics játszott, belül pedig Selim Bouadla és Szakály Péter, a bal szél pedig ismét Bódi Ádámra volt bízva. Ez bizony már 10 játékos, már csak egyet lehet nevezni a kezdőbe, még hiányzik egy csatár. És az nem két aranylábú sztárcsatárunk egyike volt, nem Kulcsár Tamás, a „megállíthatatlan gólzsák”, és nem is Tisza Tibor, a „könyörtelen befejező”, hanem Balogh Norbi! Azt hittem, álmodom. Ősz óta mondjuk már, hogy nézzük meg egyszer kezdőként a bajnokságban is, és most jött el az az idő. Amit Tisza Pécsett, amit pedig Kulcsár a szezon eddigi tétmeccsein nyújtottak, az alapján akár egy random szurkolót is lehívhatott volna Kondás a lelátóról, megcsinálta volna ugyanazt a pályán, akár azért is, ha megkapja a meccs végén örökbe a mezt. Akkor meg miért nem inkább ezt a 19 éves, rendkívül tehetséges és motivált fiatalembert játszatjuk? Szerencsére nincs többé ilyen probléma, Balogh végre kezdő!
Bekő Balázs csak egy játékosára nem számíthatott a meccs előtt, szerencsére az pont a kilenc gólos házi gólkirály Bebeto volt, aki talán a legnagyobb veszélyt jelentette volna ránk nézve. De szerencsére a „Mi lett volna, ha…?” kérdéseknek nincs értelme. (Egyébként szívesen elnézném őt nyártól akár a Loki mezében is, nekem nagyon tetszik a játéka). Na de maradjunk a tényeknél, a kapuban az ex-Vidi hálóőr, Tujvel állt. Bekő mester erre a meccsre eltekintett az általa favorizált és jól bevált 5 védős rendszertől (talán azt hitte, hogy nem találunk be?), így Ivan Lovric, Karan, Skopljak, és a mifelénk is jól ismert Laczkó Zsolt alkotta a védelmet, Gyagya Attila pedig a kispadra került. A középpályán Vukasovic és Radoja a rutinjukkal és a magabiztosságukkal egészítették ki egy 17 éves srác, Kitl Miklós fiatalos lendületét és technikásságát. Vladan Savic a Kecskemét egyik legnagyobb erőssége, a középpálya igazi motorja és kősziklája. Ő ezúttal támadó középpályás volt két feltörekvő ifjú csatár mögött, kiknek neve Novák Csanád és Szalai Dániel.
Még az ellenfél szurkolójaként is szívmelengető érzés volt látni, hogy van még olyan edző az Nb1-ben, aki be mer rakni egyszerre HÁROM 20 év alatti magyar játékost (bár Novák pont húsz), és hogy ők mindannyian komoly fejfájást tudnak okozni a bajnoki címvédőnek. Respect Bekő Balázs!
Tőlünk szokatlan módon nem mi kezdtük aktívabban a mérkőzést. Általában mindig megnyomjuk az első 5-10 percet, ellenféltől és pályaválasztói jogtól függetlenül, ám most rögtön a Kecskemét került fölénybe. Már a 6. percben majdnem vezetést szereztek. Saját térfeléről indított kontrát a Kecskemét, Szalai Dániel a bal oldalon kapott egy remek passzt, és mivel Lázárt még a képernyőn sem lehetett látni ezalatt, annyira lemaradt, Szalai zavartalanul roboghatott végig a pályán és tekerhette középre, ám Mészárosnak sikerült mentenie Novák elől. A 8. percben viszont már mi voltunk ott a kapujuk előtt, Bódi egy egész szép lövéssel kínálta meg Tujvel kapust, amit bár különösebb nehézség nélkül hárított, ez meghozta Ádám lövőkedvét. A 9. percben Szakály fejelhetett a bal kapufa közeléből, ám ez csemege volt Tujvelnek. Egymást érték a gólhelyzetek a meccs ezen szakaszában, a 10. percben pedig a Kecskeméten volt a sor. Már nem emlékszem, kinek a közeli lövése volt, de Varga Józsi állt bele, és szöglet következett. Bár ebből gólt kaptunk, Erdős sporttárs érvénytelenítette a találatot, mert Novák földre vitte Korhutot közvetlenül előtte. (Bevallom őszintén, megnéztem a visszajátszást és még mindig nem tudom eldönteni, hogy ki rántott le kit, annyira össze voltak csimpaszkodva. Bekő Balázs a meccs végén vitatta Erdős ítéletét, és nem tudom, hogy jogtalanul-e. Csak az a biztos, hogy a bíró közel állt az esethez, így valószínűleg jól látta. És mivel az ő szava törvény, örültem az ítéletnek).
Ezután viszont megint elég nagy fölénybe került e hazai csapat. A 15. percben Novák kapott egy ívelést a jobb szélen (nekik jobb), Mészáros futott csak vele (Korhut csúnyán lemaradt), de a lapos bepasszt nem tudta megakadályozni. A visszafelé sprintelő Brkovics csak lekészíteni tudta a labdát a közelben ólálkodó Szalainak (talán jobb lett volna, ha nem ér bele), aki a jobb helyzetben lévő Kitl Miklósnak passzolt, ő pedig kíméletlenül berúgta a majdnem üres kapuba a labdát. 0:1, vezet a Kecskemét. Emlékeznek még? Ők hárman a 20 év alatti játékosok…
A bekapott gól után, ami már nagyon érett egyébként, a Kecskemét magunkra húzott minket. Tudták, hogy most jön az ívelgetős-taszigálós-szögletrugdosós játékunk, amiből a legritkább esetben szerzünk gólt. Számításuk bejött, pontosan ezt kezdtük játszani, bennem pedig kezdett felmenni a pumpa. Ám arra nem számítottak, hogy van még a Lokiban játékos, aki rá meri még tűzni a labdát messziről is. A 23. percben Bódi Ádám merész lövésre szánta el magát, és be is verte a pipába jó 25-ről, ez még a 25-ös lövések mesterének, Dzsudzsák Balázsnak is tetszett volna. Tujvel hiába vetődött, ez így védhetetlen, 1:1!
A félidő hátralévő részében a mezőnyjáték és a küzdelem dominált.
Nagyon gyakran szereltünk becsúszva,
igen sokat ütköztünk, és a párharcokba is mindig belementünk. A leglátványosabb párharc egyértelműen Varga József és Novák Csanád magánháborúja volt. Józsi egyszer a nadrágjánál fogva próbálta meg visszarántani Novákot, ő meg nem egyszer próbálta meg őt magasabb termeténél fogva a levegőben megverni. De nem csak ők küzdöttek keményen egymással, Brkovics és Mészáros is azt gyötörték, akit értek. Az a csoda, hogy Erdősnél egyszer sem villant a sárga, pedig néha mindkét oldalon rászolgáltak volna a játékosok.
Meccs közben magamnak jegyezgettem a fontosabb momentumokat, és már csak az méltó különösebb említésre, hogy egyszer Lázár még egy egyszerű oldalpasszt (nem azt, amire Zombori úr gondol) is elrontott, illetve a 33. percben megmentett egy kigurulni készülő labdát a Kecskemétnek, amivel egy veszélyes kontrát ajándékozott nekik, amit egészen szögletig vittek. Abból pedig simán gólt kaphattunk volna, mert Skopljakot senki nem őrizte, így teljesen egyedül lőhetett a kapu túloldalán. Szerencsére volt olyan kedves, és felszabadította a kapunkat. De gól már nem volt több, helyzet se nagyon. Félidő.
A második játékrész sajnos nem kezdődött olyan élvezetesen és látványosan, mint az első. Komoly lövésig egyik csapat sem jutott egészen az 56. percig. Nagy helyzetbe került a Loki, és Szakály szabadította fel végül a lila-fehér kaput. Két perccel később Balogh Norbert teremtett magának helyzetet, és kiszorítva, majdnem nullszögből is majdnem bevarrta a hálóba, ám Tujvel ismét a helyén volt. Ezek után egyértelműen a mi perceink következtek, a Kecskemétet odaszögeztük a kapujuk elé. A 62. percben aztán Bódi kapott egy remek passzt Selimtől, ő lassan, de biztosan előrearaszolt a 16-os csücskééig, megtartotta a labdát, amíg Bouadla utóléri, majd okosan szöktette társát. Selim épp utolérte a labdát az alapvonalnál, be tudta adni, a kapu előtt pedig Jovanovics fejelt nagyon szép gólt, ráadásul a kapufát is érintette a bőrgolyó. 2:1, megfordítottuk a meccset! Jovan először talált be Loki-mezben, és másodszor az Nb1-ben. Gratulálunk!
Vezetésünk birtokában elkezdtünk feljebb védekezni, lassítani, tördelni a játékot, húzni az időt. Ezzel a hírös város futballistái nem is tudtak mit kezdeni, a meccs irama leült. A 71. percben Bekő megpróbált frissíteni, Kitl Miklós helyett egy csatárt hozott be, a szintén elég fiatal Gréczi Gábort. 5 percre rá Szavicsot is lehozta, és ezúttal nem posztra, hanem névre cserélt, hiszen az igen hasonló vezetéknevű 18 esztendős védekező középpályás, Szivacski állt be. A 80. percben Kondás is cserélt, Balogh ‘Többé már nem tízperc’ Norbert helyére Kulcsár Tamás állt be. Jót mosolyogtam azon, hogy Norbival mekkorát fordult a világ az utóbbi időben. Most pont annyi idővel a vége előtt cserélték le, amennyit általában kapni szokott bizonyításra a szakmai stábtól. A legjobb az egészben, hogy tisztességgel helyt is állt, de ezt majd később. Kulcsárnak viszont csupán egyetlen szerencsétlenkedésére emlékszem a 82. percben, azon kívül súlytalan volt. A 89. percben biztos ami biztos, behoztuk Igor Morozovot Selim helyére, majd a 6 (amiből végül 7 lett) perces hosszabbítás végén még Jovanovics helyett Tiszát is. A sok túlsztárolás és az 5 hete tartó „gólmonopólium” után biztosan új még neki az időhúzó csere szerepe, de hátha nem sértődik meg egy életre Kondás Elemérre.
Fél perc volt egy szöglet, egy perc volt egy kirúgás. Már csak egy helyzetre volt idő. A 95. percben egy visszaívelt labdába Novakovics próbált beleöklözni, de csúnyán elnézte, így majdnem nagyon ráfáztunk. Mivel viszont egyből rástartolt a labdára, és annak ellenére tudta még bent tartani a 16-oson belül, hogy közben a teljes sebességgel érkező Szivacski is átesett rajta, azonnal jóvá is tette a hibáját. Talán jobb is volt így, mert ezzel nyertünk legalább fél percet, ha pedig kiöklözi, akkor meg ki tudja, hogy hol állt volna meg az a labda. Lehet, hogy kecskeméti játékosnál, és abból még gólt is kaphattunk volna. De mire ezt végiggondoltam, már le is fújták a meccset, nyert a Loki 2:1-re!
Összefoglaló:
Összességében tehát, bár a Kecskemét jól játszott és erős ellenfélnek bizonyult, megérdemelten nyertünk a Széktói Stadionban. Jó volt látni, hogy Bódi Ádám végre talán megtalálta tavalyi önmagát, hogy egy csatárral is képesek voltunk számos gólhelyzetet kialakítani, ráadásul kettőt is értékesíteni, ami bajnoki meccsen idén először fordult elő. Nem mehetünk el amellett sem szó nélkül, hogy úgy szerzett két gólt a csapat idegenben, hogy sem Kulcsár, sem Tisza, sem Sidibe nem voltak a pályán. Ezek után szerintem gondoljuk újra a góllövést és a támadófocinkat. Sőt, még az is meglehet, hogy nem ördögtől való ötlet az 5 középpályásos játékrendszer, és hogy Baloghra igenis rá lehet bízni akár egy ilyen meccset is.
A következő feladat a Paks legyőzése lesz idehaza. Ők nagyjából ugyanazt a játékerőt képviselik, mint a Kecskemét, továbbá a tabellán elfoglalt helyezésük alapján közvetlen riválisainknak számítanak. Azt remélem, hogy ezen a győztes, hatékony csapaton nem változtat Kondás Elemér, és akkor egy diadal esetén nagyon nagy lépést tehetünk a nemzetközi kupaindulást jelentő helyekért. Már ha tényleg kell az nekünk…
Bizonyítványosztás:
Nenad Novakovics: 6
Az ellenfél góljáról ezúttal sem tehetett, hiszen nincs kapus, aki azt megfogja. Maximum a támadók ronthatják el, de Kitl nem az a fajta. Mindig a helyén volt, egészen a 95. percig egyetlen hibát sem vétett. Akkor ugyan eléggé rám hozta a frászt azzal a félresikerült öklözéssel, de mivel rögtön utána korrigálta a hibáját, nem vonok le érte pontot a hatosából.
Lázár Pál: 3 
A mérkőzés citromdíjasa
Vannak olyan napok, amikor semmi nem jön össze, egymás után véted a hibákat, mindig a rossz megoldást választod, sosem ott vagy, ahol lenned kéne. Ilyen nap volt ez Palinak. Hibát hibára halmozott, rosszul helyezkedett, főleg a védekezést hanyagolta el, márpedig épp ez lett volna a dolga. Ezt a gyenge meccset betudom most a hosszú kihagyásnak. Van egy hete összeszedni magát.
Dusan Brkovics: 5
Bár jót akart, és reflexből cselekedett, akkor is jelentősen benne volt a Kecskemét vezető góljában, amikor „lekészítette” a labdát Szalainak. Utána viszont feljavult, és a belső védő feladatai ellátása mellett még Lázár helyett is túlórázott a szélen, többször nem adott okot panaszra.
Mészáros Norbert: 5
Nem mondanám, hogy teljes mértékben nyugodt vagyok, amikor ő az egyik belső védő. Most se nagyon tudta felvenni a versenyt a testalkata ellenére meglepően robbanékony Novákkal (ebből lett a gól), és Varga segítsége is nagyon kellett neki. Ám ezektől függetlenül most megfelelő teljesítményt nyújtott, egyszer egy nagy helyzetet sikerült megakadályoznia, nem szükséges tehát lepontozni.
Korhut Mihály: 4
Teljesítménye nagyon hullámzott. Volt, hogy jól védekezett és szépen szerelt, de olyan is volt, hogy nem zárt vissza és fent maradt az ellenfél térfelén, és ezekből baj is lett (a Kecsó gólja). Neki is van egy hete feljavulni.
Varga József: 7
Nem kerülte el a figyelmem, hogy néha Mészivel és Brkoviccsal egy vonalba helyezkedett, annyira komolyan vette a védekezést. Az ellenfél egyik legveszélyesebb játékosát, Novákot sárga lap nélkül (tegyük hozzá, hogy a bíró nagyon elnéző és jóindulatú volt az egész meccsen, kivéve persze Tobéval) sikerült majdnem teljesen semlegesítenie. Néhány kisebb megingását (pl. Skopljak lövésénél) abszolút feledteti az a rengeteg futás, szerelés, ütközés, fejpárbaj, amivel hozzásegített minket a győzelemhez. Le a kalappal!
Aleksandar Jovanovics: 7
Gratulálok az első Loki-góljához, amivel a megszokott tetszetős, sokat futó, csupaszív játékát megkoronázta. Ő is túlórázott néha Lázár helyett, de emellett a középpálya jobb oldalához tartozó feladatait is maradéktalanul ellátta, úgyhogy jó teljesítményt nyújtott.
Selim Bouadla: 6
Sok remek passza közül az egyik gólpassz lett, ráadásul győztes gólpassz. Ő sem kímélte magát, futott, mint Jellasics ’48-ban Pákozdon, mégse fáradt el.
Szakály Péter: 3
Csak azért nem megint övé a citromdíj, mert már nagyon unalmas, hogy szinte mindig ő kapja. Volt egy gólhelyzete, de abban semmi komoly veszély nem volt, de ezen kívül megint csak rossz passzokkal, forgolódásokkal, túlkombinált cselekkel jelentkezett, ha pedig végképp nem tud már mit csinálni, elesik és széttárja a karját szabadrúgást remélvén. Nem véletlen, hogy Kondás is összeszidta egyszer a második félidőben, amikor épp állt a játék. És látom rajta, hogy igyekszik, látom rajta, hogy bántja a rossz játéka, de egyszerűen nem tud feljavulni. Ülőkúrát javaslok, lehetőleg szűrt fényben, plexitető alatt.
Bódi Ádám: 8 
A mérkőzés legjobbja
A 23. fordulóban vagyunk, április 10-ét írunk, és Bódi Ádám végre elkezdte a 2014/15-ös labdarúgó szezont! Különösen jó teljesítményt nyújthatott a héten az edzéseken, ha Kondás újra berakta a kezdőbe, ő pedig rögtön ilyen teljesítménnyel hálálta meg. Bár a mérkőzés első pár percében eléggé megilletődötten játszott, első szép bombája után megjött régi, messze földön híres lövőkedve és valószínű, hogy a forduló gólját szerezte, amivel visszaadta a reményt a csapatnak és a szurkolóknak. De később sem állt le, számos szép és okos megoldás fűződik a nevéhez. Bravó, így tovább!
Balogh Norbert: 6
A gól sajnos megint elmaradt, de mindig az első a legnehezebb. Nem tudom, mikor szerzi meg, de valahogy úgy érzem, nagyon érik már. Ettől még volt egy gyönyörű lövése, és párszor még a hazai védőket is bebőrözte. Különösen az tetszett, hogy nem röstellt visszalépni a labdákért, vagy épp besegíteni a védekezésbe, ezzel Ibrahima Sidibét juttatta eszembe. Nagyon nincs mivel összehasonlítani a teljesítményét, hiszen az eddigi tízperceiből még egy teljes meccs se jönne ki, de az biztos, hogy sokkal hasznosabban futballozott, mint néhány olyan harmincas éveiben járó csatárunk, aki csak elől sétálgat, várja a labdákat, és néha alibiből lesre fut.
Cserék:
Se Kulcsár, se Morozov, se Tisza nem játszottak annyit, hogy értékelni lehessen őket. Többségük időhúzó csere volt.
Kondás Elemér
A legjobb 11 játékosunkat küldte pályára, jól választott formációt, jó volt a taktikánk, és mindezek eredményeként győzni tudtunk a Kecskemét oroszlánbarlangjában. Bódi rehabilitálása győztes húzásnak bizonyult. Nem tudom, hogy miért tagadta meg azon elveit, hogy Tiszának és/vagy Kulcsárnak mindig fenn kell lennie a pályán, és hogy 20 év alatt senki nem lehet kezdő, de akármi is az oka, mindenki nevében köszönöm szépen! Annyi hibája volt csak a játékunknak, hogy igen gyámoltalanok voltunk, amikor a Kecskemét kontrázott, és a szélső védők rendszeresen bajt csináltak hátul, bár ez legfeljebb részben írható a mester számlájára. Lázárral és Korhuttal le kell ülni beszélgetni. Összességében elégedett vagyok vele.
Remélem, hogy ismeri a futballedzők első számú elvét, miszerint „Győztes csapaton ne változtass!”, és ennek megfelelően ugyanilyen hatékonyan játszunk majd jövő héten a Paks ellen is. Most, hogy Balogh lehet kezdő, és újra benne van a gól a játékunkban, újra meg fogom fontolni, hogy kimegyek Loki-meccsre.
Mindörökké hajrá Debrecen!
Lucas
(a kép forrása az nso.hu, illetve a baon.hu mert a dvsc.hu-ra 24 óra elteltével sem került fel semmilyen kép a meccsről. Jó buli lehetett tegnap este…)
