Ezzel a közhellyel készülődött közel 2.500 néző a DVSC-Paks magyar bajnoki találkozójára, melynek pikantériáját a két csapat közeli helyezése (4-5. pozíció, 2 pont különbséggel) és az EL-selejtezős pozíciója szolgáltatta. A felemás eredményeket követően Kecskeméten ugyan nyertünk az előző fordulóban, de az ott kényszerűség miatt alkalmazott 4-5-1-es szisztéma hiába hozott sikert, nem gondoltuk volna, hogy ismét viszontláthatjuk ezt, melyet korábban egyáltalán nem teszteltünk, még próbajátékon sem. A győztes csapaton ne változtass elve alapján mégis ez történt, mely kiváló ötletnek bizonyult!
Ugyanis csapatunk magabiztos, nyugis győzelemmel jelezte: harcban akar maradni a dobogóért is. DVSC-TEVA – Paksi FC: 2-0.
A találkozó előtt pár perccel az okozott izgalmat, hogy Novakovic izomgörcsöt kapott, sántítva ült fel a mentőkocsira, helyét így Verpecz foglalta el. A többi játékos a kezdőben nem változott: a Lázár-Mészáros-Brkovic-Korhut védelmi vonal előtt Varga és Bouadla szűrt, mellettük Bódi és Jovanovic, előttük pedig középen Szakály segítette a támadásokat. Balogh feladata ismét a felívelt labdák lefejelése, a passzolt labdák megszerzése, megtartása, és visszapasszolása volt. Ezért a 4-5-1-es szisztémáért korábban a fél kezünket odaadtuk volna.
Az persze már más kérdés, hogy kezeli a helyzetet az így cserepadra szoruló Sidibe-Tisza-Kulcsár trió, akiket egy olyan fiatal miatt nem játszatnak, aki eddig továbbra is gólképtelen az NB1-ben. Ráadásul nehezíti a helyzetet, hogy a 70. percben beálló Sidibe szerezte második gólunkat, a 12 percet kapó Tisza (szerencsés) gólpasszából. Ha pedig meglátjuk, hogy még Mihelic is a cserepadra szorul (pedig ennyi középpályás mellé ő is simán beférne), akkor már végképp nem aggódunk a cseréinkkel kapcsolatban. Reméljük ők sem bosszúsak miatta, és ha beállnak, 1000 fokon égnek, hogy bizonyítsanak.
A Pakssal különösen nem foglalkoznék. Próbálták megnehezíteni dolgunkat, de mivel a középpályánkkal nem tudtak mit kezdeni, a letámadásaink óriási zavarokat okoztak számukra, a kontráikban pedig nem volt igazi veszély, elmondható: végig a DVSC irányította a találkozót. A meccset, melyet 5 nagy részre bontanék. Az első 20 percben lélegzetvételnyi szünetet sem hagytunk nekik, Bódi és Szakály vezérletével uraltuk a játékot. Aztán a 21-35. percben megszereztük a vezetést, és még inkább ellenfelünkre nőttünk (az eredmény is nem sokon múlt, hogy tovább növekedjen Szakály révén…). A 35. percet követően kicsit visszavettünk a tempóból, kiegyenlítődött a játék. Aztán a második félidő első 15 percében ismét erősen játszottunk, domináltunk, Varga kapufája és Balogh Norbi óriási helyzete azonban nem eredményezett gólt. A 60. percet követően cserék lassították az iramot, a Paks is megpróbálkozott egy-két támadással, nagy harc folyt a mezőnyben, viszont a szokásos Sidibe-gól végleg eldöntötte, kié a 3 pont. Tipikus példáját láttuk a 90 perc során, hogyan kell dominálni, az ellenfélre erőszakolni akaratunkat és behúzni a győzelmet.
Folytattuk tehát a Kecskeméten látottakat, ami bizakodásra, a győzelem pedig egy kis örömre is okot ad, pláne, hogy végre senkitől nem láttunk rossz játékot. Szakály önmagára talált (VÉGRE, VÉGRE, VÉGRE), Bódi folytatta amit előző héten elkezdett (TAPS), Varga-Bouadla tökéletesen szűrt, Balogh Norbi játéka meg szinte csoda volt, csak a gól hiányzott belőle… ÍGY TOVÁBB, ezekért a mérkőzésekért jó meccsre járni, Loki szurkolónak lenni!
Az MLSZ összefoglalóból nem értem miért maradt ki Norbi hatalmas ziccere…
Na és akkor jöjjön az a rész, ami miatt már készítem is az energiapajzsokat, hiszen biztosan lesz, akivel nem értünk majd egyet. Szubjektív értékelésem a játékosokról:
Verpecz: 5 – Volt 2-3 szörnyű kirúgása, 1-2 beívelést lehúzott, más dolga nem volt.
Lázár: 6 – Nem elég magabiztos, de a második félidőre feljavult a játéka.
Mészáros: 5 – Voltak szép szerelései, de az előrejátékban több eladott labdája is volt, amiben benne volt egy-egy veszélyes kontra lehetősége.
Brkovic: 7 – Feladatait maradéktalanul megoldotta, egy alkalommal óriásit szerelt, egy másik alkalommal pedig a sárgát is bevállalta, hogy megakassza az ellenfelet. Nálam ez megéri a hetest.
Korhut: 6 – Két jó megmozdulást rendre 1 rossz követte. Persze így is pozitív a mérleg, a támadások besegítéséhez nagyon kell, szélső játéka kiváló, de mintha nem lenne 100%-os a koncentráltsága.
Varga: 8 – Ez az a Varga akit megkedveltünk. Tökéletesen szűrt középen, közel járt a gólhoz is.
Bouadla: 6 – Az első félideje kiváló volt, a második félidőben már gyakrabban hibázott, illetve eltűnt. Csodálkoztam, hogy nem lett lecserélve.
Jovanovic: 5 – A támadásokhoz szinte semmit nem tudott hozzátenni, még beadása sem nagyon volt, és bár a második félidőben kicsit feljavult a játéka, érződött, hogy nem ez az eredeti posztja, így most ő kapja a „citromdíjat”, amit viszont e győzelem után inkább senkinek nem osztottam volna ki, így a kis fekete csillagot sem teszem neve mellé. 🙂
Bódi: 8 – Mit csinált ez a fiú az elmúlt fél évben? Merre járt? Na jó. Őszintén. Kit érdekel? Engem nem, ha most már ugyanezt a teljesítményt kapjuk tőle meccsről meccsre. Ha így folytatja, merészeket is álmodhat… Nálam ő a meccs embere, öröm volt nézni a játékát, mindkét gólunkban nagy érdemeket szerzett.
Szakály: 7 – Peti is visszatért! Agilisan játszott, besegített a védekezésbe, de gólveszélyes is volt.
Balogh: 7 – Mit játszott ez a Norbi! 2-3 játékossal szemben is bevállalta és megcsinálta a cseleket, a neki passzolt labdákat ügyesen tartotta meg, alakított ki helyzetet. Az első gólban pedig ügyesen zavarta az öngólt szerző Rodenbüchert. Ha belövi a meccs helyzetét, ő a meccs embere… Van egy olyan érzésem viszont, hogy sokszor fogunk még Balogh Norbi gólnak örülni! 😉
Cserék:
Sidibe: szokásos Sidibés góljával eldöntötte a találkozót, de buta módon szerzett sárga lapját még azzal is megfejelte, hogy felbosszantotta a bírót, így közel kerülve a piroshoz, teljesen feleslegesen.
Tisza: 15 perc alatt egy megmozdulására emlékszem, akkor tiszta helyzetből túlcselezte magát és gyenge lövése gólpasszként funkcionált.
Mihelic: 5 percet kapott.
Nos, hogy hét közben a ligakupa visszavágón, majd a Honvéd elleni idegenbeli találkozón hasonló sikereket érünk-e el? Nehéz kérdés. Talán most végre tényleg összeállt a csapat és csapatként vagyunk képesek győzni. Ha a hullámzó teljesítményt magunk mögött tudjuk hagyni, akkor lehet bízni mindkét sikerben. Előbbi bravúr, utóbbi kötelező kategória lenne. De mi azért bízunk mindkettőben.
Hajrá Loki!
Csibu
Képek szerzője: Juvefan
