Mennyit ér a ligakupa? Mennyit ér a kupadöntő? Számítanak-e bármit a csoportmeccsek, majd a kiesési találkozók? Ezek és hasonló kérdések vetődtek fel bennünk az elmúlt évek során, a ma délutáni bejelentést követően – miszerint ez az utolsó Ligakupa idény – pedig ezek a kérdések csak felerősödtek. Aztán jött ez a találkozó az MTK ellen, egy újabb erőfelmérő a Videoton elleni meccs után fiataljaink számára, ahol a tét a döntőbe jutás volt. Vagy inkább úgy mondanám, ahol a tét az volt: marad-e esélyünk az idei bajnokságban döntőt játszani és elhódítani egy kupacímet…
…és a Videoton elleni két találkozót követően ismét egy színvonalas, örömteli, felszabadult játékot láthattunk. Mintha teljesen teher nélkül léphettek volna pályára a játékosok, felszabadult, alibimentes teljesítményt nyújtottak, ami hatalmas szó.
Igenis, a ligakupa most mutatta meg igazi szépségeit, hiszen senki sem várta, hogy a Videotont akár egyetlen meccsen is megverjük, pláne nem, hogy tovább is jutunk. A mai kezdőnket látva pedig ismét egy szomorú vereség képe lebbent fel előttünk – majd ahogy jött el is tűnt és átvette helyét a fiatalok reményteljes, bátor, ellentmondást nem tűrő játéka.
Reményteljes, mert bár a ligakupának jövőre búcsút inthetünk, őket hamarosan az NB1-es keretünkben, sőt, a kezdőcsapatunkban tudhatjuk. Szatmári, Sós, Berdó, Bereczki… Baloghról nem is beszélve. Mi ez, ha nem a jövőbe vetett remény és annak bizonyítása: a Loki igenis itt van, nem veszett el, csupán átalakul. Persze túlzottan ne éljük bele magunkat, nyilvánvalóan ellenfeleinket még jobban meglepte a mutatott játék, mint minket, Loki szimpatizánsokat. Lényeges kérdés, hogy az ennél komolyabb ligákban is megállnák-e a helyüket; ezt előre nem tudhatjuk. De a helyzet reményteli, és nekünk minden örömre, pozitívumra okot adó eseményt ki kell élveznünk.
A mai mérkőzésen kiélveztük, és bár kezdünk elbúcsúzni a ligakupától (no azért még hátravan egy visszavágó, no és aztán reméljük, hogy a döntő is a zöldek ellen), a csapat megérdemli a CSAPAT jelzőt. De szép is lenne, ha nem csak az első, hanem az utolsó Ligakupa-döntőben is részt vennénk, és akár el is hódítanánk azt! Ilyen játékkal márpedig erre minden esély megvan!
Hajrá Loki!
Csak a rend kedvéért: DVSC-MTK, első találkozó, Ligakupa-elődöntő: 3-1. Gólszerzők: Ludánszki, Tisza és Bereczki (a másik oldalon meg a nézőket ismét felpaprikázó Torghelle). A játékosokat önállóan most nem értékelném, majd megtesszük még ezt remélhetőleg számtalanszor a következő évek NB1-es találkozóin! Szép volt fiúk!
Csibu
