Ez volt a Ligakupa döntő: egyetlen szezon egyetlen mérkőzésbe zsúfolva. Annyira szépen leképezte, bemutatta az egész szezonunk minden pozitívumát és negatívumát, hogy muszáj még egy cikket szánnunk a szerda esti ligakupa döntőre. Játékosértékelésekkel, tanulságokkal, utózöngékkel.
Mivel is kezdjük? Talán azzal, hogy olyan érzésem van, mintha saját magunknak lennénk a legnagyobb ellenségei. Van egy közepesen erős keretünk, de arra alig találtunk példát, hogy a megfelelő kezdőcsapatot lássuk a pályán. Most is padozott a tavasszal mesterien játszó Bódi és az eredményességen kívül tökéleteset nyújtó Balogh Norbi is, miközben a kezdőcsapatban, majd csereként az a Tisza illetve Kulcsár játszott, akik húzóemberek helyett csupán 1-2 találkozón villantak meg és azok a villogások is tisztára olyanok voltak mint nagyanyám olvasólámpájának kialvóban lévő, utolsókat rúgó villanykörtéje…
A csapattal kapcsolatban mégis pozitívum a fiatalok egyre nagyobb szerepvállalása. Persze a ligakupa erre való elméletileg és mi erre is használtuk. De ha van pozitívuma az idei szezonnak, az egyértelműen Sós, Balogh, Berdó, Kuti, Szatmári, Bereczki bemutatkozása, játéka, lelkesedést kiváltó küzdeni akarása. Most is láthattunk közülük pár fiatalt, játékukat öröm nézni, még ha néha bele is csúszik egy-két hiba.
Aztán itt vannak a piroslapok. Nem lepődnék meg rajta, ha kiderülne, az idei NB1-ben kaptuk a legtöbb piroslapot, ever. Most Ludánszki volt a ludas (remélem érezted a béna szóviccet), aki teljesen feleslegesen és jogosan állíttatta ki magát. Persze kérdés, mit keres ő folyamatosan a kezdőnkben, sőt, egyáltalán a csapatunkban. Visszatérve: hihetetlen, hogy ennyi büntetést kaptunk, annak ellenére, hogy nem érzem magunkat favágóknak, sőt, rendszerint az ellenfél soraiban kellett volna megfogyatkozást látni…
…viszont idén a bírók nem a mi pártunkat fogták. Persze ez nem is baj, ne fogják ők a mi pártunkat, csak ítélkezzenek igazságosan és következetesen. De ez sajnos botor álom, a ligakupa mérkőzésein is láthattuk, milyen ítélethozók fújkálták a sípot, emlékezzünk csak vissza, hogy a Videoton ellen 3 tizenegyest is befújtak ellenünk, most pedig ha az apró tévedéseket, ítéleteket nem is számítjuk, akkor is szabálytalan volt a Fradi 2. gólja.
A ligakupa meccsen gyönyörű volt látni ismét, hogy be vagyunk oltva gól ellen. Csak egyetlen adat: mi 16-szor, az ellenfél 6-szor lőtt kapura. A 16 szép szám, az már kevésbé, hogy ebből ami el is találta a kaput az csupán 5(!) lövés/fejes volt. A csatáraink mintha pont azt nem tudnák megtenni egész év során, ami a dolguk: gólt lőni. Ehelyett tavasszal a zongoracipelő Bódi mint középpályás szerzett most is felső kapufát, a most labdát kapuba fejelő játékosunk, Brkovic pedig középhátvéd. Tisza Tibor az NB1-es találkozókon 7 gólt szerzett, ezzel ő lett a házi gólkirályunk…
A korai hátrányba kerülésről, a szurkolók helyett csupán nézők (átlagosan 3000 körül létszámmal) által csendben figyelt, állandóan hátulról előre ívelgetett labdákról már nem is beszélnék, megtettük ezt már számtalanszor. Szomorú volt látni, hogy most is ez volt a legtöbbször alkalmazott, életlen fegyverünk a 0-2 után védekezésre berendezkedő Fradi ellen.
Néhány érdekes adatot hadd osszak meg az InStat támogatásával:
A DVSC csupán 44%-ban birtokolta a labdát a 90 perc alatt, mindkét csapat 83%-ban passzolt pontosan, de míg mi 412-szer, addig a zöldek 460-szor. Ha a labdabirtoklást 15 perces szakaszokban is nézzük, akkor csupán az utolsó 30 percben tudtunk felülkerekedni ellenfelünkön (57,5% a 42,5%-kal szemben).
A szabad- és pontrúgásaink katasztrofálisak. 3 lőtt szabadrúgásunkból csupán 1 talált kaput. 3 beadott szabadrúgásunkból szintén csak 1 pontos volt. Szögletrúgásaink 6-ból 3-szor mentek emberhez… (A Fradinál 7-ből 4 szöglet ment emberhez és 1 beívelt szabadrúgásuk pontos is volt.)
A megítélt szabálytalanságok tekintetében 16-18-as arányban a Fradi vezet. Érdekesség azonban, hogy 13 szabálytalanságunk az ellenfél térfelén történt, míg a Fradi 18 szabálytalanságából 11-et a saját térfelükön követtek el.
A jobb oldalon látható ábrára is érdemes vetni egy pillantást. Bár ez csak a tegnapi találkozó „átlaghelyezkedése”, amit befolyásolt, hogy nem a megszokott kezdő 11 játszott és hamar emberhátrányba kerültünk. Mégis érdekes megfigyelni, hogy az egész meccs helyezkedése alapján kimutatott átlaghelyezkedés jól megvilágítja: jobb szélső játékosunk gyakorlatilag nem volt, és az is érdekes, hogy a Bódi-Ferenczi-Mihelic hármas is a térfél közepén, nem szélen helyezkedett általában. Szintén jól kivehető, hogy Tisza nem is igazán klasszikus csatár szerepkörben játszik; viszont Sós már-már bal szélső csatárként próbálta megbolondítani a védőit, nem egyszer sikerrel ráadásul.
Érdekes egyébként, hogy a két játékos közötti passzok tekintetében Korhut adta a legtöbb labdát egyrészt Sósnak (14), másrészt Berdónak és Brkovicnak (10-10). Ha pedig a passzokról is beszélünk, említsük meg a cseleket is, mert hogy a fővárosi gárdában Ugrai és Nagy próbálkozott a legtöbb csellel, 6-6 próbálkozásukból 3 ill. 4 volt sikeres. Ezzel szemben ebben a tekintetben a DVSC játékosai közül is kimagaslik Balogh Norbert és Sós Bence. Előbbi 10-ből 7-szer, utóbbi 13-ból 12-szer (!!!) sikeres cselt mutatott be.
Szereléseket tekintve hasonlóan dicsérhetőek a hazaiak: az ellenfél legjobbja, Valencsik 7-ből 5-ször szerelt sikeresen (ehhez képest pl. Haris 5-ből egyszer sem), Brkovic viszont 7-ből 6-szor, ami igen jó adat.
A végeredmény, 1-2. A játszani nem akaró Ferencváros idehaza vert el minket és örömködhetett nálunk, ez pedig jobban fáj(t) annál, hogy a ligakupa döntőjében kikaptunk. Sok hibával játszva egy sokkal többre érdemes csapat veresége és bajnoki 4. helyezése után nincs más hátra, mint értékelni a szezont (hamarosan jönnek a cikkeink, podcast adásunk erről), illetve értékelni a játékosok döntőben nyújtott teljesítményét, valamint szomorúan kijelenteni: Lucas(tradamus)nak ismét igaza volt amikor kijelentette: „Idén már nem nyerünk semmit”.
A játékosok értékelése: Mivel eddig az volt megszokott, hogy csak szövegesen értékeljük játékosainkat a ligakupa mérkőzéseket követően, nem szeretném megszakítani ezt a szép hagyományt. Az InStat pontjait, valamint személyes véleményemet felhasználva készítettem egy ranglistát. A leggyengébbre értékelt játékossal kezdve írnék mindenkiről pár sort. Zárójelben az InStat pontszám.
16. Ludánszki (134). Érthetetlen butaságot követett el, már nem először. Spitzmüller utódként tevékenykedik sajnos, hiába tesz néha egy-egy kis jóságot, ha utána az egész csapat a felelőtlenségének issza meg a levét. Csak egyetlen adat: amíg a pályán volt (31 percen keresztül) egyetlen (!!) labdát sem szerzett, holott neki ez lenne az elsődleges feladata…
15. Kulcsár (177). Bár viszonylag magas pontszámot kapott, 7 labdát elveszített, kapura lövése nem volt, pedig elméletileg ő csatár, összesen 33 perc alatt 4 passzt adott… Nem hiszem, hogy ezért lett beküldve.
14. Tisza (168). A másik kerékkötő. Alig észrevehető, furcsa keresztmozgásai veszélytelenek, bár még mindig jobb képességekkel rendelkezik mint Kulcsár. 13 passza mellett volt egy kaput nem eltaláló lövés és 2-szer szabálytalankodtak is vele szemben, Kulcsárhoz képest pedig kevesebbszer, csupán 3-szor veszített labdát. Ezek az adatok nem is rosszak, de ha az ember csatár, akkor elvárnánk, hogy veszélyesebb játékot mutasson.
13. Ferenczi (157). Csak azért került Tisza elé, mert ő 2-szer próbálkozott, igaz, egyik sem volt veszélyes. Gyengén játszott sajnos ma is.
12. Verpecz (142). Jelentős érdemeket szerzett a második gólban, amikor nem értette meg Korhut szándékát. Egyébként két távoli lövést kellett fognia, más dolga nem igazán volt.
11. Kuti (144). Az ő játéka még nagyon sok hibával járt együtt. 3 labdát szerzett, 6 labdát elveszített. Mentségére szóljon, amint fentebb is látható, senki nem segített neki igazán jobb oldalon, így egyszerre kellett volna védekeznie és támadnia is jobbhátvédként. No a rutintalanságról ne is beszéljünk. Ez gyenge szereplés volt, de reméljük még lesz lehetősége javítani.
10. Szécsi (170). A góllövőcipőt ő sem találja, de hogy ígéretes fejese is mellészálljon az első félidőben… Szomorú. Pedig még benne is ott pislákol valami, de 5 elveszített labdája és a kevés helyzete (2 kapuralövés) nem könnyíti meg a csapat dolgát. Kíváncsi leszek, mi lesz vele.
9. Mészáros (148). Eddig az inkább rossz teljesítményt bemutatókról írtam, most jöhetnek az átlagos teljesítményűek. Itt van mindjárt Mészáros, aki fél órát kapott, de talán csak egyszer kényszerítették védekezésre. Nem tett hozzá semmit a meccshez, de nem is volt rontása (5 labdaszerzése mellett minden labdája pontos volt).
8. Máté (161). A gólokról nem tehetett, de az első félidőben Kutival való összjátéka után alakult ki komoly Fradi lehetőség. Ezen egy hibáján kívül ma is rendben volt a srác.
7. Berdó (168). Nehéz megítélni fiatal játékosunkat. Nagyon lelkesen, bátran játszott, de nagyon sok hibája is volt. Róla kaptuk a tizenegyest és a második félidei kontrák is az ő hibáiból indulhattak meg. Mégis láttam biztató jeleket és reménykedem, kijavítja majd hibáit.
6. Korhut (185). Négyből csupán egy csele sikerült, 10 labdát szerzett, négyből csupán kétszer szerelt sikeresen. Kispasszaival ügyesen játszotta meg társait, de a 2. gólt az ő könnyelműségének köszönhetően kaptuk (ettől függetlenül ellenfele szabálytalan volt).
5. Balogh (180). Elérkeztünk a jó teljesítményekhez. Körülbelül hasonlót várnánk mindenkitől. Mert Balogh Norbi nagyon ügyesen szállt be, parádésan cselezett, csak a társai gyengébb szereplésének köszönhető, hogy nem mindig tudott jól passzolni, illetve a befejezésben nem sokat segítettek neki, sőt, ő vált előkészítővé. 6 fejpárbajából viszont csak kettőt nyert meg…
4. Mihelic (210). Feltehette volna teljesítményére a koronát, ha a 89. percben belövi a Baloghtól kapott mesteri labdát. Ez nem történt meg. Egyébként jól irányított középen, 3-ból 3 csele sikeres volt, 5 kulcspasszából/indításából 3 pontos volt, ezzel pedig a teljes mezőny fölé emelkedett (nálunk Bódi és Balogh szerepel 2-2 sikeres veszélyes indítással, az ellenfélnél pedig nincs olyan játékos akinek 1-nél több kulcspassza lett volna sikeres). Jobb szélről hiányzott számára egy segéd.
3. Bódi (186). Beállt és rögtön felizzott a levegő. Átérezte a mérkőzés súlyát és szívét lelkét kitette a pályán. Olyan kakaskodásba is belement, amiben nem feltétlenül neki volt igaza, de kiállt a csapatért, kiállt a nézőkért; ha szabadrúgása a kapufáról befelé pattant volna…
2. Sós (184). Cseleiről már írtam, de fantasztikus bepasszairól még nem. Lát a pályán, a társak mindig csak éppen maradtak le indításairól. Talán egyetlen negatívum vele kapcsolatban, hogy a második félidőre elfáradt, így jogos volt a cseréje. Óriási tehetség, jó nézni a játékát.
1. Brkovic (223). Védő létére, vesztes csapatban játszva is 223 pontot kapott, ami nem kis bravúr. Átjátszhatatlan volt az egész mérkőzés alatt, 14 labdát szerzett, csupán eggyel kevesebbet mint a teljes Fradi védelem. Betonbiztos, nyugodt vagyok, ha ő játszik a védelemben.
A játékosoknak jó pihenést kívánunk, magunknak egy izgalmas átigazolási szezont, a szurkolóknak pedig egy felejthetetlenebb új idényt júliustól.
Hajrá Loki!
Csibu
